Ellentétes pólusok ✔️

20

A hajammal nem sokat bíbelődök. Csak egy hanyag kontyba kötöm. Még magam is meglepődöm, mennyire jól megy a laza szetthez.

A tatyómba dobom a fülhallgatót, pénztárcát, telefont, töltöt meg a többi fölösleges cuccot, amit úgy amúgy a nők maguknál hordanak.

Még jó, hogy nem fér bele egy interkontinentális rakéta, mert akkor az is nálunk lenne!

Persze a lábbelinek marad a fekete Converse-em, hiszen nem is én lennék, ha nem azt venném fel.

Kényelem mindenek felett.

Lerobogok a lépcsőn. Sajnos olyan nagy hévvel, hogy nekicsapódom az egyik falnak.

- Nora, már megint inzultálod szegény falat? Mit ártott neked? - csoszog ki a konyhából anyám. Persze mindezt egy nagy ásítás közepette hadarta el nekem.

- Neked is jó reggelt, jóanyám - lépek hozzá, majd nyomok egy puszit az arcára.

- Mikor jöttél haza? - kérdi kíváncsian.

- Úgy egy órája - felelem, miután ránézek a telefonom órájára.

- Nála aludtál? - csillan fel a szeme. - Tudtam, hogy ő lesz a vejem. Egyszerűen megéreztem.

Fújtatok, mint egy mérges bika.

- Alig ismerem, azt hiszed, ennyire könnyen adom magam? Mellesleg mi az, hogy megpártolod? Vejed, mi? - háborodok fel, miközben előkészítem a reggelimet, no meg készítek valami egészséges ebédet.

- Ha nem aludtál nála, mégis hol a fészkes fenében voltál? Aludtál egyáltalán?

- Tegnap séta közben... - kezdem mesélni, mire ő közbevág.

- Megcsókolt? - néz rám csillogó szemekkel.

- Megengeded, hogy végigmondjam?

Ő csak felemelt kézzel jelzi, hogy nem fog többet félbeszakítani.

- Na szóval. A parkban sétáltunk, amikor hívták, hogy a húga kórházba került. Én meg kijelentettem, hogy ilyen idegesen nem vezethet. Ezért elvittem, aztán adott pénzt taxira, de nekem mégsem volt szívem otthagyni. Ezért vettem kávét, visszamentem, mire ő meglepődött. Még beszélgettünk, majd elfogott az álom.

- Ez annyira romantikus!

- Persze. Arra ébredni, hogy a mázsás karjai szétnyomnak, az kibaszottul romantikus. Nem beszélve, hogy elaludtam a vállamat - panaszolom anyunak.

- A te sarad. Volt választásod, mégsem jöttél haza. Még a végén kiderül, hogy rendeltél magadnak egy szívet az e-bay-ről - somolyog sejtelmesen.

Csak a szemeimet forgatom.

- Miért hiszi mindenki, hogy nincs szívem?

- Mert évekig löktél el mindenkit magadtól, egy Kínai Nagyfalat húztál fel magad köré, csak hogy megvédd a kis lelkedet a csalódásoktól. Talán neked nem tűnt ez annyira furának, viszont a körülötted lévő embereknek feltűnt. Főleg, hogy nem voltál a legkedvesebb teremtés - húzza el a száját.

Szegénynek rendesen megkeseríthettem az életét, ha tényleg ezt gondolja.

- Sajnálom - mondom őszintén.

- És erre jön egy jóképű fiú, te meg - mintha a Messiás jött volna - megtérsz. Hirtelen. Naná, hogy mindenki azt hiszi, hogy ismét van szíved.

Talán igaza van.

- Bocsáss meg.

- És még bocsánatot is kérsz! Jó hatással van rád a fiatalember - kacsint mosolyogva.

Felsóhajtok.

Nem hittem volna, hogy ennyire kifordulok magamból. Vagyis jó irányba.

Miután mindent elpakolok, és köszönök anyámnak, kilépek az ajtón.

A fülesemet berakva arra gondolok, vajon mit csinálhat most Leo. Vajon visszament a kórházba? Jobban van a testvére? És látom-e még valaha?

Megrázom a fejem. Nevetséges vagy, Nora! Hogyne látnád, hiszen egy helyen dolgoztok.

Eddig egy hímnemű sem vette el annyira az eszemet, mint ez az aranyos seggfej.

A buszmegbe érve sem hagyom abba a gondolkodást. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.

Pár perc múlva áll meg a busz előttem. Fasza! Megint tonhalasat játszunk. És még üres hely sem volt.

Ki akarom zárni a külvilágot, de nem tudom. Mellettem egy lányt fűzöget egy idióta, aki mellesleg még csak nem is néz ki jól.

Megfigyelem őket. A lány félénket utasítja vissza, mire a csávó tovább nyomul.

Nálam abban a pillanatban szakad el a cérna, amikor elkezdi tapizni.

Közelebb megyek hozzájuk.

- Hé, paraszt! Nemet mondott neked, fogd fel! Most meg kopj le - köpöm felé kicsit sem kedvesen a szavaimat.

- Hú, de nagy a szád, ribi - vigyorog rám. Na jó, inkább vicsorog.

- Húzzál el, mielőtt a tökeid a beled környékén kötnek ki - fenyegetem meg, mire kicsit sem kedvesen félrelök, majd az ajtóhoz lép, hogy leszálljon.

Rühellem az ilyen nyomulós pöcsfejeket!

- Köszönöm - hallom meg a csaj hangját.

- Ki nem állhatom a seggfejeket - rázom meg a fejem.

Azt meg még jobban utálom, ha nem állnak ki a gyengébbekért.

- Amúgy Kiara Field a nevem - nyújtja a kezét, amit én szívesen megrázok.

- Nora Green - mosolygok rá.

- Nem ismerlek, Nora Green, de hadd háláljam meg neked.

- Ó, erre semmi szükség... - próbálok ellenkezni, de nem hagy.

- Dehogynem. Itt a névjegyem. Ha bármire szükséged van, állok rendelkezésedre - nyújt egy papírfecnit felém.

Elérem a kívánt megállót. Elköszönök Kiarától, majd leszállok.

A kezemben tartott névjegyre nézek. Valamin megakad a szemem.

Kiara Field, stylist.