all in | changlix

둘

(Disclaimer: a fanfictionben Changbin néhány centivel magasabb Felixnél!)

Felix's POV

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, egyedül annyi érzek, hogy hasogat a fejem. A játék már órák óta megy - még mindig nem fogytunk ki a hülye ötletekből, és egyre fogynak a kikért italok. Csalódottan gurítotom le a poharak tartalmát megszakítás nélkül, hiszen az egész este tartó flörtölésem Changbinnal semmire se vezetett. És tessék, még mindig itt ülök a srácokkal, ezt a hülyeséget játszva...

- Hey, Felix! Felelsz vagy mersz? - kérdezi pajkos mosollyal az arcán Minho.

- Merek! - mondom szaggatottan és lehajtom az előttem lévő vodkát. Ha már lúd, legyen kövér!

- Tudod, szeretlek, de végre tennem kell valamit! All in! - drámaian végigtörli
a homlokát - Menj oda Changbinhez és smárolj vele!

- Micsoda?! – kérdezem szinte sikítva és azonnal elmúlik kedvtelenségem. Hát ez komolyan megőrült?!

- Mi van?! Egész este ott szemeztél vele! Még táncolni se mentünk le! - mondta Minho - Te se közeledtét felé, ő se jött ide. Miközben majdnem felfalt a szemével! Csak segíteni akarok. - mire mondandója végére ér, nagyjából lenyugszok. Odamegyek hozzá, megmondom neki, hogy fogadás, smárolunk és ennyi! Menni fog Felix! Bíztatom magam.

- All in? Hat megkapod, Minho! - lecsapom a poharat, mire Jeongin furcsán néz rám -
Megcsinálom! - hypeolom magamat, miközben elindulok a kiszemelt boksz felé.

Nem a legjózanabban, ténferegve próbálok átjutni a dübörgő parketten. Minden kezet lerázok magamról, próbálok haladni. Miközben ninja mozdulataimat gyakorlom, hirtelen egy rántást érzek a derekamon, majd gyorsan neki is csapódok valakinek. Inkább valaki mellkasának. A manőver közben becsukott szemeimet félve nyitom ki, de rögtön eláll a lélegzetem.

- Csak nem engem keresel? - jelenik meg egy ezer wattos mosoly Changbin ajkán, miközben még mindig fogja az imént elkapott derekam.

- Ho-honnan veszed? - kérdezem dadogva, majd megkapaszkodok a dzsekijében.

- Minho nem a diszkrét mutogatásáról híres. Főleg nem akkor, amikor részeg. Egyébként is. Még a többiek is észrevették, hogy egész este egymást bámultuk. Van kedved táncolni? - hajol közelebb a fülemhez, amibe beleborzongok.

- Igazából, feladatom van - sutyorgom, mire érdekesen felvonja a szemöldökét – Felelsz vagy merszezünk a srácokkal. Ami persze nem lenne baj, csak Minho azt adta, hogy le kell smároljalak. Vagyis igazából nem ezt adta, de ezt kell---

-Benne vagyok! - mondja belevágva a szavaimba, mire megszeppenve nézek rá, de rögtön arra gondolok, hogy mekkora mákom van és egy hatalmas vigyor terül el arcomon - Na mi van? Meglepődtél?

- Hat úgy ismersz, Changbin?- kérdezem kacérkodva, majd közelebb húzódok úgy, hogy a szám szinte súrolja az övét - Amúgyis... imádom a meglepetéseket - kezemet
felcsúsztatom a tarkójára, egy kicsit lejjebb hajtva a fejét és rá is tapadok párnácskáira azon nyomban. Ez a csók nem aranyos és ismerkedős. Sokkal inkább követelőző és erőszakos - ami őszintén megmondva egyáltalán nincs ellenemre. Egyik kezét arcomra vezeti, félre dönti azt, majd megharapva alsó ajkamat engedi beljebb a nyelvét. Durván tépi a hajam, szinte markolja az oldalamat, ahogy magához szorít. Érzékszervünk küzd a dominanciáért, viszont feladom. Túl jó ahhoz, hogy érdekeljen kié az irányítás... Cigaretta és alkohol íze van a ajkának, ami még mámorosabbá teszi a csókot. Kezemmel belemarkolok a hajába és felnyögök egy kisebbet. Néhány perc múlva ziláltan válunk el, miközben vörös arcát nézem. Szeme homályosan csillog, ugyanúgy szorít kezeivel.

- Hűha! Többször játszhatnátok ilyet! - mondja, majd eszembe is jut a felelsz vagy mersz.

- Felejtsd el a játékot! - megfordulok, majd hátamat nekidöntöm mellkasának - Táncoljunk!

- Ahogy parancsolod! - suttogja a fülembe, már amennyire a hangos zene engedi.

Derekamnál fogva tart, arcát a nyakhajlatomba temeti. Miközben ütemre ringatom a csípőmet, nyálas puszikkal halmozza el bőrömet, néha meg is szívva azt a rész, amit éppen megcsókol.

- Ezt-- ezt ne! - nyögöm, miközben még jobban oldalra hajtja a fejem - Meg
fognak látszódni!

- Remélem is! - mondja magabiztosan, de kérésemet teljesítve hagyja békén a
nyakam; szavai hatására elpirulok - Nincs kedved lelépni? - kérdezi hirtelen,
mire lefagyok. Csak pislogok, ahogy átfut az agyamon a kérdés. Ha beleegyezek,
akkor lehet, hogy olyan dolgot csinálnánk, amit józanon megbánnék. De ha elutasítom,
akkor kihagyom azt lehetőséget, amire hónapok óta vágyok. Mit csináljak?

- Hova mennénk? - kérdezem mérlegelve magamban a lehetőségeimet.

- Hozzám! - jelenti ki magabiztosan.

- És mit csinálnánk? - kérdezem vágyakozva, mintha nem tudnám a választ.

- Amit csak akarsz - ahogy ezt a mondatot kiejti a száján, már tudja is, hogy nyert ügye van.

- Megyek - megfogom a kezét, lefejtem a derekamról, majd szembe fordulok
vele - Viszont el kell köszönnöm a fiúktól. Tudniuk kéne, hol vagyok.

- Én is szólok nekik - azzal a mozdulattal indulnék el a fiúk felé, de visszahúz, és egy csókot lehel a ajkamra. - Öt perc múlva a bejáratnál! - enged el, majd bele is veti magát a tömegbe.

Mosolyogva simítom végig az párnáimat, miközben a srácokat keresem a szememmel. Ugyanott ülnek, így könnyű dolgom van. Teli vigyorral sétálok oda, Jeongin azonnal észrevesz és mosolyogva integet.

- Na mizu? Visszakerültél nyolcvan óra után? - kérdezi mosolyogva.

- Na, le is léptél? És nem is akart ott tartani? - tudakolja Minho.

- Ami azt illeti, öt perc múlva a bejárat előtt találkozunk és felmegyek hozzá - mondom, mire majdnem leesnek a székről.

-Ne bassz! - sikítanak fel szinkronban, amire elmosolyodok.

- Bezony srácok. Mindjárt indulok is.

- Aztán csak okosan! - kacsint Minho - Nem akarok unokákat ilyen fiatalon.

- Barom! - ölelem meg nevetve, majd Jeongint is kezeim köze szorítom - Aztán vigyázzatok egymásra! Küldjetek valamit, ha hazaértek! És Seungminre is figyeljetek!

- Mindenképp. Viszont te menj, vár a herceged! - mondja Minho, majd elkezd a kijárat felé taszigálni.

- Jól van, nem kell ennyire örülni, hogy megszabadultatok tőlem. További
szép estét!- integetek, majd elindulok az ajtó felé.