I'm Fine /Yoonkook/ ✔✔

21

Yoongi pov.

A dobozban két karkörő van, belevésve hogy Yoonkook.

-Mi az hogy Yoonkook? - nézek Kookra.

-Yoongi és Jungkook. Egyben.

-Hogy lehetsz ilyen romantikus? - mosolygok rá. Felvesszük a karkötőket, és összekulcsolja ujjaink. A két karkötő összeér, így cseng egyet. - Nem tudom elmondani, hogy mennyire Szeretlek! - bújok mellkasához.

-Akkor mutasd meg. - emeli fel államnál fejem. Ajkaira hajolok, és lágyan ízlelgetem azokat. Ölébe húz, de egy percre sem vadítja be csókunk. Boldogsággal tölt el ahogy hallom a karkötőink csengését, és hogy érzem, hogy Kook itt van velem. Úgy érzem ebben a pillanatban vagyok a legboldogabb! Sosem akarom hogy ez a pillanat abba maradjon, de sajnos levegő hiány miatt el kell válnom tőle. Nyakát átkarolva megölelem. Hosszú perceken át nem engedem el, és érzem ahogy egyre gyengébb leszek. Lehunyom a szemem, majd utána csak annyira emlékszem, hogy az ágyamban keltem éjjel 1 óra felé.

Jungkook pov.

Yoongi a karjaimban aludt el. Nagyon aranyos volt, ahogy szuszogott. Elhiszem hogy nagyon fáradt napja volt, és ráadásul már fél egy van, úgyhogy felállok, vele együtt és a rózsát is hozva, elindulok hozzájuk. Nagyon sokat mocorog, és már kezd elzsibbadni a kezem, ami alatta van. Ahh, nagyon rossz.

-Jungkookie.. - suttog álmában, de nagyon gyorsan felkapom rá fejem. Mintha ez picit erőt adott volna ez a mondat szájából, így gyorsabban kezdek sétálni házuk felé. - Szeress.. - suttog ugyanúgy, majd elfordítja fejét. Kíváncsi lennék az álmára..

*Yoongiéknál*

Az ajtó zárva van. Borzalmasan elzsibbadt a kezem, és nem fogom most Yoongi kulcsát keresgélni.. De be kell valahogy vinnem, úgyhogy mégis elkezdem keresni. Egy 3 perc után a farzsebében találom meg a kulcsot, majd még kicsit szarakodok a zárral, mert alig látok valamit, és azt sem tudom melyik az a kulcs. Mikor végre sikerül kinyitni, halkan bemegyek a kulcsot a zárban hagyva. Yoongit beviszem a szobájába, és lefektetem az ágyra. Adok egy puszit homlokára, majd elinduok ki. Az ajtóban ott áll Taehyung.

-Örült a meglepetésnek? - kérdezi suttogva.

-Nagyon. - bólintok, majd kimegyünk a szobájából. Leülünk az ebédlőbe, és beszélgetünk.

-Milyen volt az este?

-Jó volt. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni Jiminékkel, és nagyon kedves a barátnője.

-Ennek örülök! - mosolyog. - Terveztek valamit hétvégére?

-Még nem.. De nemtudom hogy akar-e velem lenni. - gondolkodok el.

-Hogy ne akarna? Kook.. Szeret téged!

-Csak annyira elhanyagoltam mostanában..

-De most már szakítasz rá időt, és minden oké lesz! - simogatja hátam. Bólintok.

-Anyudék megint nincsenek itt?

-Csak ma este. A munkahelyükön félévente van ilyen kis buli, aztán most ott vannak. De holnap már itthon alszanak.

-Ja, oké.

-Kérsz valamit? - áll fel és a hűtőhöz megy.

-Nem, köszi. Lassan elindulok haza. - állok fel én is.

-Hát, oké. Joéjt!

-Neked is! - megyek ki, és magam után becsukom az ajtót.

*Otthon*