A hókirálynő - Bucky Barnes Fanfiction

Tág pupillák

James/ A szobában kialudtak a fények, így közelebb húzódtam az ágy melletti íróasztalhoz és meggyújtottam a rajta lévő gyertyát. Ekkor Eira-ra pillantottam. Sápadt volt, pupillái pedig kitágultak, s pislogás nélkül bámulta a falat. Csak a vörös haja és kék ruhája ütött el az egyhangú színkombinációtól.

- Minden rendben?- kérdeztem.

- Valami bele ment a szemembe.

Felálltam az ágyról, s közelebb léptem hozzá, ő viszont egy tapottat sem mozdult.

- Nincs benne semmi. Biztosan belenyúltál.- vizsgáltam meg a szemét, majd megszorítottam a kézfejét, ami jéghideg volt- Fázol?

De Eira nem válaszolt, csak továbbá is bámulta a falat. A szemgolyói teljesen elfeketedtek, az orcáiból, mintha kiégett volna a parázs s mellkasából pedig halvány-kék fény szűrődött ki, ami szinte láthatóvá tette a szoba minden sarkát. Mintha a szíve életre kelt volna. 

Ijedtemben elengedtem a kezét, és háttal az ágyra vetettem magam. A gondolataim csak cikáztak bennem. Ha hiszitek, ha nem, Eira kezdett egy misztikus lénnyé válni. Az ablak kinyílt, s a szél behatolt a szobába, mire Eira naplójának a lapjai szanaszét szóródtak. Ezek után egy villámlásra lettem figyelmes, amit egy dörgés követett. Az ijesztő képtől markolászni kezdtem a takarót. 

Eira lehunyta a szemét, s mire kinyitotta, ismét a régi volt. A bőre visszanyerte a kreol színt, felső testéből eltünt a fény, szemei pedig kéken virítottak, viszont már nem mosolygott. Az időjárás vele együtt lecsendesedett, mintha minden az ő műve lett volna. A Nap felsütött, s a szobát ismét természetes fény árasztotta el, az ablak pedig egy hangos csattanással bezárult.

- Miért vágsz ilyen rusnya képet?- kérdezte flegmán, én pedig értetlen arccal néztem rá- Minél hamarabb, annál erősebb.

- Eira?- fogtam meg bal csuklóját, de ő elrántotta a kezét. 

Gyilkos tekintete szinte villámokat szórt felém. Gondoltam jobb, ha hagyom és nem kérdezek többet. Jobb kezével a naplójához nyúlt. Újjaival megsimította az érdes felületű borítót, majd kezei továbbvándoroltak a mellette levő papírokra.

- Elmehetsz!- szólt rám komoran, ám én továbbá is az ágyhoz voltam szögezve.

Ismét rámpillantott, mire felegyenesedtem. Elismertem- az a legjobb most, ha elmegyek. Talán csak eszébe jutott valami rossz emlék. Nagy nehezen felálltam az ágyról, majd még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, aki a szeme sarkából engem vizslatott. 

- Hát akkor... holnap találkozunk!- mosolyogtam amint az ajtóhoz értem.

Tekintete visszavetődött rám, amint mindketten a tükörbe néztünk, de továbbra is szótlanul állt a szoba kellős közepén.

N/ Valahányszor egy üvegszilánk egy emberbe került, a Hókirálynő hatalma egyre csak növekedett. Napról-napra erősebbé vált, a jeget egyre nehezebb volt áttörni és harcosai pedig szépen lassan újra feléledtek.

- Végre! Ennyi év után!- nevetett a Hókirálynő, hiszen tudta, hogy velük mostmár bármire képes lesz. 

Nagy, elefánt szerű lények voltak, testükről pedig jégcsapok lógtak le. Ormány helyett két óriási agyar állt ki a szájuk szélén. Bőrük kékes volt, s lehelletükkel bármit és bárkit jéggé dermesztettek. Valahol messze Északon a Hó királysága terjeszkedésnek indult. A Jégkastély tornya már-már az eget surolta. Csak úgy csillogott-villogott a nagy pusztaságban. A körülötte levő tájat hó lepte, s a tavakat vastag jégtakaró borította. Viszont a stabilitás nagy örömet okozott a vadászoknak, mivel biztonságosabban tudtak közlekedni a jegen. A szánukat rögtön felpakolták, s útnak intették a kutyákat, akik csak úgy vágtattak az erdő felé.