Egy nem könnyű lány nem könnyű napjai

1. Az évzáró

Már vagy egy órája lehet, hogy itt vagyok a fodrásznál. Utálok fodrászhoz járni ugyanis amíg a hajamat csinálják végig abban az óriási tükörben kell bámulnom magam. Folyamatosan a fejemet emelgetem, hogy ne lássam azt a csúnyán nagy tokámat. Na meg arról a kínos pillanatról, amikor a fodrász a reakciódat várja de neked nem tetszik a hajad, ne is beszéljünk. Pontosan ugyanolyan kínos pillanat, mint a mostani. Rövid hajam a göndör fürtök miatt még rövidebbnek látszott, így már állig ért. Csodálatos... nem gondoltam, hogy ezzel a hajjal úgy fogok kinézni, mint egy levágásra alkalmas malac. Na mindegy megpróbálom túlélni így a ballagást.

-na készen is vagyunk, tetszik ?- mosolygott rám a meleg fodrászom a tükrön keresztül

-igen, nagyon szép- mosolyogtam vissza hamisan majd felálltam és kifizettem a munkáját.

Fodrász után rögtön az iskolámba siettem az ünneplőmmel a kezemben. Mivel kábé 10 percre volt onnan suli eléggé hamar beértem. Az osztályunkba belépve osztálytársaim örültek ugyanis szeretnek engem a jó humorom miatt. No ego. Sajnálom is, hogy itt kell hagynom őket.

-Napsii csakhogy megjöttél- mosolygott Panni a legjobb barátnőm.

-az meg mi ?- néztem nevetve az asztalon lévő fejes káposztára amin egy telefon azon meg egy káposzta levél

-Ballagási káposzta, kérsz ?- nézett rám nevetve Marci a kiszemeltem

Marci nagyon régóta tetszik nekem. De ez csak egyoldalú. Ugyanis kinek jönne egy olyan lány, mint én ? Jó Valakinek biztos de Marcinak nem... ha felnőtt lesz biztos, hogy valami sportember lesz ugyanis nagyon jó kézilabdában és az a mindene. Végülis ha jobban bele gondolok, én is úgy nézek ki, mint egy labda. Lennék a labdája az biztos.

-kössz nem- nevettem majd végignéztem ahogy beleharap a levélbe ami a telefonján volt és elkezdi rágni. Az álkapcsa tökéletesen nézett ki közben ráadásúl még rendezetlen világosbarna haját is igazgatta közben.

-uristen de izgulok- lépett be a terembe Lili.

Lili szintén az egyik legjobb barátnőm. Marcinak tetszik... De ezt az egész iskola tudja. Nagyon jó humora van szinte egy másodperc alatt leolt. Híres tornász 15 éves létére és folyamatosan produkálja magát, de így kell szeretni. Na meg persze büszkék vagyunk rá.

Körübelül 20 perc múlva el is kezdődött a ballagás. Libasorban körbedétáltuk a termek míg az általunk kiválasztott zenék mentek. Abból, hogy milyen muzsika szóljon a vonulásunk alatt igen nagy veszekedés volt. Az osztály nagyon nehezen döntött de felesleges volt ugyanis szinte semmi sem hallatszott. Mondjuk ez a végig vonulásos dolog nem volt a kedvencem mert ilyenkor mindenki téged bámul. És én kifejezetten utálom amikor mindenki engem néz. A sorral kimentünk a kertbe a többi diák közé majd leültünk a nekünk kijelölt helyre. A székemről nézelődve megtaláltam a családomat is. Anyu és apu végig bőgték az egészet, a bátyám meg azzal volt elfoglalva, hogy tökéletesen beállított haját igazgassa. Az osztályfőnököm és végig bőgte az egészet pedig csak egy évig volt az ofőnk. Igaz, hogy hiányozni fog ez az osztály de én nekem egyetlen könnycsepp sem hagyta el a szememet. Ezelött azért valahogy kicsit meghatóbbnak képzeltem el ezt az egészet. Mindenki sír a megható szöveg miatt, a virágokkal a kezemben  tökéletesen fogok mutatni, mindenkivel akivel eddig rosszban voltam kibékülök. Aha persze... szinte senki sem sírt csak a szülők és az ofő, a virágok rohadtul útban voltak ráadásul a lufijaim a szélnek köszönhetően az osztálytársam arcában voltak egész végig na meg az ellenségekről ne is beszéljünk. Egy szóval nem volt egy nagy szám.