Őszinte szeretlek: Harry Potter fanfiction

Ötödik fejezet

Gwendolyn Hill első roxfortos tanórája sokkal kellemesebben telt, mint amire számított. Ugyan nagyjából már letisztázta magával, hogy mostantól végérvényesen is a Roxfort tanulója, de túl sok időt töltött el az Ilvermorny-ban ahhoz, hogy ne az ottani tapasztalatai szerint ítélje meg az oktatást, ami így elsőre homlokegyenest másnak látszott. Már nem a tananyag nehézségében, hanem a hozzá való állásban. Gwent ugyanis anno nem igazán kedvelték a tanárai. A legtöbben ezt persze nem verték nagydobra, de akadtak olyanok is, akik előszeretettel hangoztatták véleményüket a brit bevándorló elfogadhatatlan viselkedésével kapcsolatban, élükön egy bizonyos, Christopher Green nevű számmisztika professzorral, aki egyébként a Sarvas Kígyó házat vezette.

A fiatal, kackiás bajszú varázslót a diákjai nagy része szívből gyűlölte Gwendolynnal az élen, aki kizárólag azért nem adta le a tantárgyát, mert roppantmód tehetséges volt belőle. Az agya valahogy mindig is sokkal otthonosabban mozgott a számok és következtetések logikus világában, mint a humán könyvek száraz betűtengerében, amik már ősidők óta rágták az emberek szájába saját , tökéletesnek hitt megoldásukat a problémákra. Nem arról volt szó, Gwen szeretett olvasni, de azt ki nem állhatta, hogyha bármi vagy bárki tévedhetetlennek hitte magát, ezért is nem jött ki soha a beképzelt Green professzorral, aki mindig porszemmentes cipőben és tökéletesre pödört bajusszal járt-kelt az Ilvermorny folyosóin arcán azzal a jellegzetes, gyomorforgató gőgjével.

Tulajdonképpen már senki nem emlékezett arra, hogy pontosan mikor és miért is gyűlölték meg ezek ketten ennyire egymást, de az köztudott volt az iskolában, hogy a közgyűlöletnek örvendő Green professzor és a köztiszteletet élvező Gwendolyn Hill előszeretettel rendezett véres vitákat számmisztika órán. Többnyire arról folyt a szó köztük, hogy a tisztelt tanár úr mennyire is egy szűk látókörű, beteges maximalista, aki többre tartja magát mindenkinél, meg hogy az illegális bevándorló brit kislány milyen egy kezelésre szoruló, pofátlan csitri, aki egész biztosan csalással szerzi kiemelkedő iskolai érdemeit. Mivelhogy a kicsapott huligán valójában igen jó tanuló volt.

Igaz, Gwen sokkal inkább tüzes jelleméről és kiemelkedő szépségéről volt híres az iskolában, de ez nem azt jelentette, hogy ennél nem is volt ő több. A lány mindemellett még évfolyamelső volt bájitaltanból, és ha Greennek épp nem sikerült keresztbe tennie neki, akkor számmisztikából is. Ezenfelül a többi tantárgyból is gyakran sikerült jeleskednie, kivéve átváltoztatástanból, amiben az átváltoztatásra szánt tárgyak és állatok legalább annyira lázadtak ellene, mint ő az azokat kiosztó tanárnő ellen. Emellett Gwen nem nagyon szerette még az asztronómiát és a sötét varázslatok kivédését, hiszen az utóbbit inkább tartotta ijesztőnek, mintsem érdekesnek, a másik pedig egyszerűen csak nem az ő világa volt, de ettől függetlenül mindig igyekezett jó eredményeket kicsikarni magából. 

Mindezt összevetve Gwendolyn talán gyakran megszegte a szabályokat, de egyáltalán nem volt buta és ok nélkül nem zavarta az órákat sem. Az általában a feltűnési viszketegségben szenvedő Russel és barom haverjai reszortja volt, nem az első padsorban trónoló Gwendolyné, aki talán csak kiemelkedő átlaga és családja vagyona miatt húzhatta ilyen sokáig az Ilvermorny-ban. Mindenesetre a tanulásra vonatkozó jó szokásaival itt a Roxfortban sem tervezett szakítani, sőt előszeretettel menekült volna ebbe a nyugodt és bölcs Hollóhátban, de hát, egyes Teszlek Süvegek ezt nem éppen így gondolták, ami azért még mindig bökte egy kicsikét Gwen immáron mardekáros csőrét, ami őszintén meglepődött azon, hogy nem kezdték ki őt már a legelső óráján.

Az új diák régi szokásához híven az első padban foglalt helyet Hermione Granger mellett, akivel annak idején, hat hosszú évvel ezelőtt is ugyanígy ültek az elemiben, mint két merőben különböző, de mégis ugyanolyan tudásszomjas kicsi lány. Ebből kiindulva ebben a különös pillanatban a történelem érdekesen ismételte önmagát. A felállás ugyanaz maradt, de a kicsi lányok immár tinédzserré serdültek a mugli világ pedig mágiával telt meg körülöttük.