Miért pont te?!

Meghallgatás

Hétfő reggel van, a meghallgatás napja a színdarabra. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok Gabriella szerepével. Dénes addig nyaggatott míg be nem adtam a derekam és az igazat megvallva azt akartam, hogy büszke legyen rám. A szövegeket tanárnő már lefordította magyarra és szerintem a magyar változata sokkal jobb mint az angol. Amúgy a When There Was Me And You-t fogom énekelni, ami magyarul azt jelenti, hogy Mikor Te és Én voltunk.
A táskámat felkapva kiléptem a szobámból majd a konyhába mentem. A hűtőn egy cetlit találtam. Sok sikert!!!! Szurkolunk!!!!! Anya és Tomi ♡♡♡
Halkan elnevettem magam majd kivettem a szekrényből kettő vegán müzliszeletet. Pásztor Ádám is ezt eszi és neki ízlik ezért rávettem anyut, hogy vegyünk már mi is. Nekem is ízlett amúgy.
-Jó reggelt -köszönt Zoli mire felé fordultam.
-Szia -mosolyodtam el halványan.
-Elvihetlek? -kérdezte csendesen.
-Persze -bólintottam. Zoli elmosolyodott majd bejött a konyhába és a hűtőhöz ment. Kivett egy ivójughortot majd leült az egyik székre.
-Na és mi a helyzet veled meg Dénessel? -érdeklődött.
-Ma eljön elém a sulihoz -válaszoltam.
-Normális? -nézett rám.
-Igen, nagyon. Rávett, hogy próbáljam meg Gabriela szerepét -mosolyodtam el.
-Szerelmes vagy belé? -állt fel.
-Miért érdekel? -vörösödtem el.
-Válaszolnod se kell, az arcodra van írva -rándult meg az arca majd elfordult és kiment a házból. Zavartan mentem utána és bezártam az ajtót. Beszálltam mellé a kocsiba majd szótlanul kibámultam az ablakon.

°°°

Idegesen hajtogattam a kezemben lévő papírt amin a dalszövegem volt. Az iskola már szinte teljesen kihalt csak a dráma tagozatosak voltak. Eljött pár alsóbb éves is akik próbálkoznak.
-Ne idegeskedj jó leszel -szorította meg a kezem Zsófi.
-Szinte mindenki Gabriela szerepe miatt van itt -idegeskedtem miközbe körbe néztem a színházterembe. -Ráadásul nagyon jók -motyogtam.
-Úgyis lekörözöd őket -szólt közbe Stella magabiztosan.
-Nem, nem hinném -ingattam a fejem az ajkamat harapdálva.
-Emma te következel -szólított Timi néni. Idegesen megszorítottam a kezét aztán felálltam és a színpad felé indultam. Megálltam középen aztán egy mély levegőt vettem. A pillantásom ekkor megakadt az utolsó sorban ülő Zolin. Bíztatóan mosolygott rám mire a szemébe néztem és belekezdtem.

Vicces mikor azon kapod magad, hogy
Kívülről szemléled a dolgokat
Itt állok, de minden amit szeretnék
Az az, hogy ott legyek
Miért hagytam, hogy elhiggyem
Csodák történhetnek
Mert most tetetnem kell,
Hogy nem igazán érdekel

Azt hittem te vagy az én tündérmesém
Egy álom, mikor nem alszom
Egy kívánság egy csillagtól
Ami valóra válik
De mindenki más megmondhatja,
Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal
Mikor te és én voltunk

Megesküdtem volna, hogy ismerem ezt a dallamot
Hogy hallottalak már énekelni
És mikor mosolyogtál
Úgy éreztem,
Én is veled énekelhetnék
De aztán te mentél és megváltoztattad a szavakat
Most a szívem üres
Itt maradtam a sok régi emlékkel
És egy egyszer volt dallal

Most már tudom, hogy te nem tündérmese vagy
És az álmok az alváshoz valók
És a kívánságok egy csillagtól
Egyszerűen nem válnak valóra
Mert most már én is elmondhatom,
Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal
Mert tetszett, amit láttam
Mikor te és én voltunk

Nem tudom elhinni, hogy
Ilyen vak is tudok lenni
Olyan volt mintha te szállnál
Míg én zuhantam
És én nem bántam

Mert tetszett, amit láttam
Azt hittem te is érezted
Mikor te és én voltunk

A hangom szárnyalt és teljesen átadtam magam az éneknek. Amint elhallgattam egy pillanatig csend volt aztán mindenki elkezdett tapsolni. Zoli leghátul állva tapsolt és büszkén vigyorgott. Melegséggel töltött el, hogy ennyire büszke rám. Mosolyogva siettem le a színpadról és ültem le a helyemre. Utánam Zsófi következett. Eszméletlen jól játszotta Sharpey szerepét. Mikor végzett elköszöntünk és kimentünk az előadóteremből.
-Jók voltatok -csapódott hozzánk Zoli.
-Miért maradtál? -pillantottam rá kérdőn.
-Gondoltam örülnél ha itt lennék -harapott az ajkába.
-Örülök is. Jól esik, hogy jónak tartasz -mosolyogtam rá.
-Emma te vagy a legjobb -nézett a szemembe.
-Köszi -sütöttem le a szemem.
-Kösz szépen -sértődött meg Zsófi.
-Bocsi egyformán jók vagytok -kacsintott rá Zoli.
-Amúgy tényleg igazad van az én barátném a legjobb -ölelte át a vállam. -Egy igazi főnyeremény. Dénes igazán szerencsés vele -jelentette ki. Elpirulva sütöttem le a szemem.
-Efelől semmi kétségem -morogta zsebre vágva a kezét. A suliból kilépve rögtön eláztunk. Az eső úgy esett mintha dézsából öntenék. A parkoló felől Dénes kocogott felénk egy esernyőt fogva.
-Istenem, de édes -sóhajtott fel Zsófi álmodozva.
-Chh...de nyálas -morogta Zoli.
-Sziasztok -köszönt Dénes.
-Szia -mosolyodtam el szélesen. -Megvárhattál volna a kocsiba is -néztem fel rá.
-Tudom -bólintott.
-Zsófi ő itt Dénes, Dénes ő itt Zsófi -mutattam be őket egymásnak.
-Te vagy a szervező ugye? -mosolygott rá Dénes.
-Bizony én, már nagyon sok mindent hallottam rólad -vigyorgott Zsófi.
-Tényleg? -sandított rám Dénes halvány mosolyal.
-Eskü nem tőlem -pirultam el.
-Nyugi én se rád gondoltam -nevette el magát.
-Szerintem hagyjuk magukra a turbékoló gerlepárt -szólalt meg Zoli hidegen. -Zsófi elvigyelek? -fordult Zsófi felé. Zavartan néztem Zolira.
-Öö Dénes ő itt Zoli Tomi fia, Zoli ő itt Dénes -szólaltam meg sietve.
-Szevasz -biccentett oda neki Zoli.
-Szevasz -válaszolta Dénes ugyanabban a hangsúlyban. A két fiú közt kapkodtam a fejem.
-Azt hiszem veled tartok -szólalt meg Zsófi és Zolihoz lépett. -Sziasztok -mosolygott ránk aztán megtaszította Zolit aki vonakodva megindult. Csöpögő hajjal bámultam a távolodó alakjuk után.
-A tesód elég...védelmező -szólalt meg elgondolkodva.
-Tudod, hogy nem tekint a hugának -pillantottam rá sóhajtva.
-Valami oka csak van, hogy ilyen hideg az emberrel -jegyezte meg majd kinyitotta az esernyőt és felém tartotta. Hogy mindketten alá férjünk közel léptem hozzá és belékaroltam. Dénes lemosolygott rám mire elpirultam.