Az élet változik. Néha össze kell csomagolnunk a holmijainkat, és elmennünk, elköltöznünk. Néha kockázatokat kell vállalnunk, de ez nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Ez az élet része. Minden változás egy picit előrébb visz minket, közelebb ahhoz a helyhez, ahol lennünk kell. Ezek a változások mutatják meg nekünk a legjobb irányt: a sorsunk felé vezető utat, hiszen minden hely, ahová életünk során eljutunk, egy vonatállomás. A vonatunk megáll egy ideig, de aztán zakatol tovább és tovább mindaddig, amíg el nem jutunk a mi végső állomásunkig. A végső állomásunk pedig ott van valahol, ahol az álmaink valóra válnak, ahol nem kell félnünk attól, hogy önmagunk legyünk, és ahol önmagunk legjobb verziója lehetünk.
Talán fájdalmas búcsút mondani az embereknek, az emlékeknek. Talán sohasem könnyű, de meg kell tennünk a legnehezebb lépéseket is.
Végül ott találjuk majd magunkat egy kabinban, ahol a vonat ablakán kinézve csak mosolygunk, és arra gondolunk, hogy minden csak jobb lehet. A következő megálló ugyanis szintén egy olyan helyszíne lesz az életünknek, ahol valami újat tanulhatunk, és új emberekkel találkozhatunk, akik segítenek nekünk továbbhaladni.
Szóval, igen, gyerünk! Lássuk, hogy a vonatunk hol áll meg legközelebb!
KAMU SEDANG MEMBACA
A középpályás
Fiksi RemajaMindig is egy olyan lány voltam, aki utálta a futballt. Mi is az valójában? Tizenegy hapsi futkározik a fűben labdát kergetve. Ez nonszensz. Ez minden, csak nem egy izgalmas tevékenység. Azonban tudhattam volna, hogy én leszek az, akinek saját magát...
