Fourth

2K 154 8
                                    

Jimin pov.

Remegő lábakkal mégis vigyorogva léptem ki az irodából. Miután becsuktam magam után az ajtót, körbe néztem hátha figyel-e engem, de megnyugodva vettem észre hogy mindenki szarik rám. Pattogva indultam el balra de miután eltévedtem, gyors vissza mentem Mr.Jeon irodájához és ott jobbra furdoltam és ami még az emlékezetemben él annak alapján mentem. Nagy büszkeséget éreztem mikor gond nélkül sikerült kiérnem a hatalmas épületből.
Mosolyogva hívtam fel Tae-t, hogy jöhet értem, miután elköszöntem tőle és (még mindig mosolyogva) neki dőltem a bicikli tárolóbak, amit a telefon beszélgetés közben talaláltam, mivel vam egy nagyon rossz szokásam, ha telefonálok nem tudok a seggem maradni, tök mindegy milyen szituációban vagyunk, nem tudok egyszerűen megállni.
Nagy gondolkodásom közben meghallottam, hogy dudálnak ezért gyors felnéztem a föld figyeléséből, és megláttam a marhát, aki félig az ablakból kilógva integet nekem az idióta mosolyával. Sietve odarohantam és bepattantam az autóba, gyors bekötöttem magam és már indultunk is.

-Na hogy ment?-kérdezte izgatottan, mellé még mocorgott is egy darabig de rá szóltam hogy fejezze be mert még fiatal vagyok a halálhoz.

-Hát...... Felvettek-vigyorogtam mint egy bolond.

-Hááááááá..... Tudtam-sikkantott fel, mire gyors befogtam a fülem és csodálkoztam hogy mély hangja ellenére ilyenre is képes. Beszélgettünk egy darabig majd zenét hallgattunk közben meg teli torokból üvöltöttük azt a zenét amit ismertünk is.
Nagyon jó hangulatban telt az út. Pár perc múlva meg is érkeztünk az albérletemhez:

Tudom eléggé puccos de mivel a házat örököltem és még dolgoztam is mellette ezért a költségeket ki tudom fizetni

Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.

Tudom eléggé puccos de mivel a házat örököltem és még dolgoztam is mellette ezért a költségeket ki tudom fizetni.
Már meg sem lepődöm mikor szállok ki és Tae is jön velem általában ezt szokta csinálni, mégha nem is érek rá. Miután beírtam a kapu kódot, elmegyünk a lifthez mert nem fogunk 4 emeletet felmászni, fontos a mozgás.
Kiszállva a liftből elmegyünk a fekete ajtóhoz, azelőtt még kihalászom a zsebemből a kulcsot és berontunk az ajtón mint a birkák. Ugyan azzal a tempóval rohanunk mind a ketten a hűtőhöz, miután, természetesn levettük a motyóinkat. Benézve hűtőbe veszem tudomásul, hogy nagyon bekéne vásárolni, mert kong az ürességtől.

-Van csokid?- mászott bele a marhája a szekrénybe.

-Aham, valahol ott- mutatom a legfelső szekrényre, de mivel alacsony vagyok, már meg se próbálom elérni. Miután kiszenvette magát a szekrényből, csillogó szemekkel bontotta ki a csokit és egy isteneset beleharapott. Kumcogva figyeltem, hogy úgy eszi a csokit mintha már egy éve nem evett volna.

-Jut eszembe. Te hallotad mi történt James Charles-sal?- kérdezte, tiszta csokis pofival.

-Persze. Ki nem, de nem mintha érdekelne-mondtam hanyagul mivel már így is mindenkitől csak azt hallom hogy, James így, James úgy és bocsánat annak aki sister, de már tököm tele van vele.
Mivel nem válaszolt, ránéztem és láttam hogy nagyon elgondolkodott fejjel nézte a parkettát. Nagyot sóhajtottam majd elővettem a telóm és beírtam Google-ba hogy pontosan mi is történt James-sel, mivel tudom hogy imádja a pletykákat.
Oda tartottam neki a telót, mire először egy bamba pillantást kaptam majd kikapva a kezemből, (ismét) csillogó szemekkel kezdte falni a szavakat.

-Ezt együtt meg kell néznünk-mondta izgatottan és felém mutatta a telót, hol láttam, hpgy egy English(time xdd) srác elmondja mi is történt vele.

-Muszáj?-nyöszörögtem mire csak megfogta a csuklóm és lerángatott a kanapéra és elindította a videot.

————————————————-——
Ahhh ez kakibb rész lett a többinél is, bocsánat!

The Amanuensis {PJM+JJK}Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon