Tükör

3.rész

Pizzázóban Rebecca szemszöge:
-Nos hol kezdjük?-kérdem meg a többiektől.
Itt van Lucy,Gray,Ashley,Aaron,Jack, Ash és én.
-Elején.-mondja Gray.
-Majd kezdem én.-mondom.-Nos ez olyan 10 éve volt....

10 évvel ezelőtt:
Nem tudom,hogy mi vagy ki vagyok. Annyit tudok,hogy a nevem Rebecca és van egy bátyám Aaron. Ez a hely egy kísérleti bázis. Embereken kísérleteznek. És van mindenkinek egy kódja. Én a 0002 számot viselem. Hat nagyon jó barátom van. Név szerint Csenge,Peti,Zoli,Csabi,Ami és Jack. Tesómtól el vagyok zárva ahogy ők is a saját testvéreiktől.
Képességekkel rendelkezünk. Mások szerint furcs,szerintünk nem.
Én valami démon féle vagyok farkas beütéssel. A többiek farkasok kivéve Jacket. Ő démon.
Együtt vagyunk egy falka. Én vagyok az alfa. Két bétám van Csenge és Zoli. Plussz a jobb kezem Jack míg a bal Csabi. Peti és Armi pedig kicsit későn csatlakoztak így ők delta csoportban vannak.

Jelen:
-Azt mondod,hogy heten voltatok,de csak ketten maradtatok?-kérdi Ash.
-Nem. Engem átvertek.-mondja Jack.-Azért vezetem a P&K-t,mert átvertek. Nem baj ha folytatom ?
-Csak nyugodtan.

Múltban, Jack szemszöge:

Ma is visznek. Hogy hova? Arról fogalmam sincs. Valami aggódáson -esek keresztül évek óta. Rebiék erről nem tudnak és remélem így is marad.
Rá raknak a fejemre valami kütyüt és beadnak egy vörös folyadékot majd annyira emlékszem,hogy meg kell ölnöm Rebit.

Rebecca szemszöge:
Jack visszajött épp időben. Egyre közelebb jön és van nála egy kés. Ma lett volna,hogy megszökünk. Minden stimmelt csak ez nem.
-Jack miért van nálad kés?
Nem mond semmit csak beleszúrja azt a hasamba. Ami kurvára fájt.
-Jack?-kérdem tőle,de mintha meg sem hallaná tovább meg a véres késsel. Csenge fele halad.-Jack ne!!!
Ordítok utána,de nem hallotta hanem leszúrta a nem figyelő Csengét.
Olyan érzés volt,mintha a lelkem egy darabját vitték volna el és éreztem,ahogy meghal. Fájdalmat és szeretetet. És mintha azt mondta volna:
-Élj! Meneküljetek! Ég veled!
Zoli is tudja ezt mivel oda jött hozzám farkas alakjában és elkezdtünk kifele futni. A többiek is csatlakoztak,majd a lefolyóban folytattuk utunkat,de Jack jött utánunk mivel tudta a tervet.
-Majd megállítjuk!-mondta Peti és Armi.
-Ne...-mondtam elhaló hangon-Meg fog titeket...ölni...
Erre nem szóltak csak mosolyogtak. Én meg még jobban könnyeztem, mint előtte.
-Tarts ki! Aaron meggyógyít!
-Lelkem?
-Tudod,hogy nem így értettem.-mondja Zoli. De ezt csak farkas telepátiával beszéltük meg.
Aaronhoz értünk,aki egyedül jött. Furcs is volt.
-Többiek?-kérdi Csabi.
Némán rázza a fejét. Megértettük,hogy meghaltak.
-Ki volt?-kérdem.
-Jack.
Csak csöndben hallgattunk.
-Nálatok?-kérdi Aaron.
-Ugyan az csak tudod farkasoknak a köteléke nagyon fájdalmas....-mondja Csabi.
Bár hármunk közül ő volt a legjobban,de tudtuk,hogy csak álca.
-Értem. Veled meg mi történt?
-Hasba....szúrt....
-Gyere.
Majd meggyógyított.
-Futás.
Már majdnem kint voltunk mikor rossz érzésem támadt. Nemis volt véletlen. Jack egyre jobban közeledett. Csabinak elvágta a nyakát.
Ekkor már nem bírtam tovább olyan erőt szabadítottam fel,ami nem érez semmit. Sárkány lettem.
Meg is támadtam Jacket,de így is nehéz volt legyőzni. Nem is sikerült csak Zoli rátámadt.
-Ne...kérlek. Nem akarom,hogy meghalj!-itt már rendesen sírtam.
-Soha sem halok meg teljesen te is tudod. De ezt meg kell tennem.
Onnan kiszakadás csak annyit láttam,hogy a feje már nem a testén van.
Mikor felébredtem,olyan volt mintha üres lennék.
-Akarod tudni?-kérdi Aaron.
-Igen.
-Szerintem tudod,de meghalt és utána felrobbantottam Jack fölött a kijáratot. Csak mi maradtunk elvileg.
-Elakarom felejteni. De nem lehet.
-Igen én is. Farkassal mit fogsz csinálni?
Ugyanis nem csak démon és sárkány voltam akkor. Hanem farkas is.
-Olyan mélyre elásom a testemben és a lelkemben,hogy csak a végszükség esetén keljen használnom.
Aaron nem szólt semmi. Segítette,hogy mennyire fáj.
-Gyere ide.-megölelt.
Úgy sírtam mintha én haltam volna meg és nem ők.

Jelen:
Jack maga elé nézve hallgatott,ahogy a többiek is.
-Majdnem stimmel.-mondja Aaron-Annyi a baj,hogy hazudtam. Nem én robbantottam,hanem halála előtt Zoli. Nagyon bírtam őt és meg kért,hogy jóban rosszban, de vigyázzak rád,majd robbantott.
-Mi....miért Nem mondtad?-kérdem.
-Nem fájt volna mégjobban? Azt hitted volna,hogy miattad halt meg.
-Nem így volt?
-Nem.....-gondolkodik Aaron-Nem teljesen. Mind szerettek téged,ahogy te is őket,de mivel leszúrtak jobbnak gondolták,hogy te maradj életben. És úgy tudtad,hogy voltak testvéreik ugye?-kérdi Aaron tőlem.
-Igen.
-Hazudtak. Azért,hogy azt hidd, hogy miattuk akarnak kijutni,de tudták,hogy meg fognak halni. Peti látta. Tudod a jövőbe látással.
-És....Mi lett a testvéreikkel? Nem hazudhattak akkorát,hogy ne érezzem.
-Igen....nos a testvéreiket azok ölték meg,akik elhozták őket kísérletnek. Bosszút is akartak. Ezért robbantott Zoli. Más kérdés,hogy hogy lehet,hogy túlélted?-kérdi bátyám Jacket.
-Őszintén én ezekről nem tudtam. Annyira emlékszem,hogy a szett is beadták és utána homály . Majd egy férfi ébresztett fel és azt mondta,hogy mind meghaltatok. Azt nem hogy miért és hogy hogyan,de meghaltatok. Majd kiképzett,hogy át tudjam venni tőle a P&K-t. Ne higgyétek,hogy nem gondoltam rátok. Rád Rebi majdnem mindennap gondoltam. Utánad pedig a többiek is beugrottak. Viszont a robbanást nem túléltem,hanem kirepültem. Vagyis erre emlékszem.
Csend. Csak is ez maradt a beszélgetés után.
-Na én megyek.-mondom.
-Megyek veled.-mondja Jack.
-Oké.-mondja a bátyám.
Kiértünk és elkezdtünk valamerre sétálni.
-Haragszol? Vagy utálsz?-kérdi Jack szomorúan.
-Őszintén volt egy időszakom,amikor nem bírtam elfogadni,hogy meghaltál mivel én akartalak megölni.
Jack nem szólt semmit csak megállított és a szemembe nézett.
-Tudom,hogy elbasztam el kellett...
-Nem fejeztem be. Miután megvolt ez az őrjöngésem,lenyugodtam és már csak hiányoztál. Nem csak te a többiek is,de róluk tudtam,hogy meghaltak,de rólad senki nem tudott biztosan semmit.
Jack megdöbbent majd megölelt.
-Köszönöm.-éreztem,hogy sír.
-Semmi baj....nyugi.-majd visszaöleltem miközben simogattam a haját.
-Tudod....-tolt el magától,hogy a szemembe nézzen-Nem tudtam,hogy mondjam el,de mióta csak ismerlek szeretlek.
Mondani akartam,hogy én is őt,de közbeszólt.
-Nem úgy,ahogy gondolod. Szerelmes vagyok beléd Rebecca. Imádom,hogy magadat adod és hogy ennyi nehézség után a szemembe tudsz nézni és mosolyogni. És lehet,hogy nem kölcsönös,de a legjobban az esik,hogy ennyi baklövésem után megtudsz nekem bocsájtani.
Ebbe a dicséretbe belepirultam.
-Őszintén én is érzek valamit irántad. Mindig is éreztem csak ugye azt hittem,hogy te tettél mindent így nem is voltam biztos benne. Szerettem mikor megöleltél és azt is hogy őszinte vagy velem. Először tudod,hogy ki vagyis helyesen mondva kik vezett el erre rá?
-Kik?-mondja mosolyogva.
-Csenge,Zoli és Csabi.
Jacken láttam a döbbenetet.
-Pedig így volt. Nem tudtam,hogy hányadán állok veled és ugye a kötődés alapján Zoli rögtön kitalálta,majd kicsivel később Csenge is. Csabi pedig magától jött rá.
-Mire is pontosan?-kérdi Jack sunyin mosolyogva.
-Tudod te.-mondom megrántva a vállamat.
-Hallani akarom.
-Hjajjjj......arra,hogy szeretlek.
Erre mosolyog és megcsókol. Vissza is csókoltam hiszen szeretem. Jó hosszúra is sikeredett. Levegő híjján szétváltunk.
-Én is szeretlek.-mondja mosolyogva.
Majd ismét megcsókolt.

Kicsit még beszélgettünk majd vissza mentünk. Kész csoda. Mindenki ott volt.
-Sziasztok.-mondtuk.
-Na?-kérdi bátyám vigyorogva.
-Összejöttünk.-mondja Jack vigyorogva,mint egy vadalma.
Erre gratuláltak,csak Ash rohant el,de nem mondta miért bár sejtem.
-Gray?
-Igen.....-módja vagy kérdi kicsit szomorúan.
-Zavar?
-Kicsit.-sóhajt egyet-De örülök nektek. És őszintén nem vagyok teljesen belédzúgva. Lehet,hogy hihetetlenül hangzik,de mostmár tudom,hogy nem voltam beléd esve. A legjobb barátom vagy de lehet kicsit túl gondoltam a dolgot.
-Semmi baj. Nekem tudod,hogy te vagy az egyik legjobb barátom és nem is akarlak megbántani ezzel a dologgal és köszi,hogy őszinte vagy velem.
Megöleljük egymást.
-Na hadd gratuláljak én is.-szed szét minket Ashley,akin jót mosolygunk.
-Figyu egyszer,ha nem bánt a dolog és benne vagy megmutatod milyen vagy farkasként?-kérdi Gray kedvesen.
-Persze!-mosolygód kicsit szomorkásan,de boldogan.-Bár nagyon rég csináltam nem biztos,hogy menni fog.
-Nem fontos most nyugi....Csak ha készen állsz.-mondja Gray. Hisz látta a szemem és néha olyan mintha olvasna a gondolataimban.
-Köszi és csak hogy tudd nekem, olyan vagy mint régen Zoli,akiről meséltem. Bátor,eltökélt és jószívű. Plussz a legjobb barátom.
-És velem mi van?-durcizik Ashley.
-Hát....
Erre válba üt.
-Jól van na.-mondom röhögve-Olyan vagy,mint Csenge a másik legjobb barátom. Kedves vagy,őszinte néha túlságosan is és persze hihetetlenül oda adó. Szeretlek titeket.
-Ajjjj.....-mondja meghatottan Ashley-Mi is szeretünk.
-Igen szeretünk.-mondja mosolyogva Gray.
Összeölelkezünk.
A legrosszabb és a legjobb nap volt a mai.