Széjjelb@szarintott szekszunyális kéjpáp sztoríz

GOT7 FIC, AMINEK NYOMIN NEM ADTAM CÍMET

Vikcsaigot7 születésnapjára 💓
Szegény sztorika olyan kis összeszedetlen és vad, mert mindenkit szerepeltetni akartam a kedvedért. Kevésbé összefüggő jelenetek inkább, mint egy nagy történet. Egy a fontos: Jackson nyolc órát dolgozik, nyolc órát pihen, és nyolc órát szórakozik.

Yugyeom nem hitt a szemének. Inkább nem akart. Az előbb még teljesen biztosan hajtott a nagymamája háza felé, alig várta, hogy odaérjen, és megcsapja az orrát kedvenc sütijének illata. Most meg itt áll, a születésnapjára kapott új autójának orra félig megsemmisülve, és teljesen biztos benne, hogy nem ő tehet az egészről.

A másik fickó kocsija se károsodott annyira, talán pont akkorák a károk, mint nála. És ha nem Yugyeom a hibás, csakis ő lehet az. Yugyeomban felment az ütő. A másik is kiszállt az autójából.

- Ha valami ittas kis ficsúr, kiverem belőle a lelket is - agresszívkodott magában Yugyeom.

A pasi is hangosan káromkodott valami Yugyeom számára ismeretlen nyelven. Ahogy találkozott a tekintetük, Yugyeom agyán átcikázott a felismerés, majd a szívét is elérte, és kirázta a hideg. A másik is valami hasonlón eshetett át, mert kikerekedett szemmel és tátott szájjal nézte őt. Végül mindketten elnevették magukat.

Yugyeom osztályában azok voltak a nagymenők, akiknek idegen nyelven volt a karjukra pecsételve a nagy égi pecséttel a lelkitársuk vagy lelkitársaik első szavai. Természetesen Yugyeom volt a kivétel.

Bebeszélhetett ő bármit nekik, a beszkennelt, nyelvtanilag ingatag szöveg a Google-fordító szerint thai trágárságok ízléses válogatásából állt.

Yugyeom tudta, hogy nagyon furcsa helyzetben fognak egymásra találni, de azért soha nem engedte el ennyire a fantáziáját.

- Na most mi legyen? - szólalt meg (szerencsére egész jó, összefüggő koreaival) lelkitársa. Közben a szemöldökét is felvonta hozzá, flörtölgetve. Feszülős nadrágja és játékos mosolya is rátett egy lapáttal.

- Legszívesebben leállnék veled smárolni, hogy őszinte legyek, de talán inkább intéznünk kéne ezt az ügyet, nem?

Yugyeomnak eszébe jutott, hogy egyik legjobb haverja, Jaebum történetesen rendőr, ő biztos tudja, mit kell ilyenkor tenni. Hatalmas zavarában eltartott neki, mire egyáltalán megtalálta a telefonját.

- Szia hyung, mit kell csinálni, ha az ember belehajt a lelkitársába?

Az említett lelkitárs csak kuncogott magában.

Kiderült, hogy ilyen eset - bármilyen furcsa - rendkívül ritkán történik.

A kiérkező rendőrök csak a fejüket csóválták, gratuláltak a fiúknak, otthagyták őket azzal, hogy majd mindenféle kártérítéseket kapnak, meg hogy számítsanak arra, hogy benne lesznek az újságban. Ja és ne féljenek, elvontatják a kocsikat.

Yugyeom csak megvonta a vállát, és lelkitársára nézett. Kicsit cikisen jött rá, hogy a nevét se tudja. Aztán, amikor megmondta az illető, rájött, hogy sokáig nem is fogja megjegyezni a thai pasas hosszú, kiejthetetlen nevét.

Jaebum felajánlotta nekik, hogy baráti alapon elviszi őket, ahová szeretnék. Probléma volt azonban, hogy az ellenkező irányba akartak menni, Yugyeom a nagymamájához, BamBam pedig egy buliba.

- Én a helyetekben amúgy megismerkednék a másikkal, dilinyók! Ha csak úgy ött ültök hátul az ülésen, akkor abból nem lesz nagy láv...

- Én csak nem akarom ráerőltetni magam - kezdte BamBam -, amúgy meg az előbb még felfalt a tekintetével, most meg hirtelen szende szűzlányos pozíciót vett fel - öltötte ki a nyelvét Yugyeomra.

Jaebum a szemét forgatta. Azt hitte, valaki majd gatyába rázza kis haverját, ehelyett egy óvodás pajtival áldotta meg a sors.

A kávézó kellemes félhomályában egy eldugott sarokban foglaltak helyet a fiúk.

Yugyeom végre kezdte visszanyerni magabiztosságát, olyannyira, hogy még a meglehetősen filmszínészi külsővel megáldott pincérre is kacsintgatott.

- De hát nem úgy nézett ki, mint Park Jinyoung? - mentegette magát BamBam előtt.

- Az öreg? - értetlenkedett BamBam. Yugyeom jól kinevette, majd elmagyarázta, hogy van egy jóképű feltörekvő színész is ezzel a névvel.

Innen már könnyebben ment a konverzáció: szóba jöttek háziállatok, kínos gyerekkori emlékek, hobbik, majd ugyanazon a szégyentelen hangerőn különböző ágyi taktikák is. De hát mégis jól meg kell ismerni a másikat!

Kifelé menet BamBam finoman megpaskolta Yugyeom hátsóját.

- Felőlem csapjunk a lecsóba! Benne vagy?

Yugyeom megtorpant. Lassacskán realizálta, hogy ez életének egy igen fontos pillanata. Éppen szövetségre lép az igazival. Krindzselve összehúzta az arcát ezektől a költői magasságokban szárnyaló gondolatoktól, és csak arra eszmélt, hogy a másik a kezét szorongatja.

- Ébresztő! Azt hittem, hogy még ma sort kerítünk arra a smárolásra!

A szerviz vezetője egy szörnyen beszédes ember volt. Leadta az egész élettörténetét Yugyeoméknak, és kioktatta őket a lelkitársak fontosságáról.

- Bunkó tizenhat éves fickó voltam, aszontam neki: csá, nem kellesz... Most meg bánom. Sztár lett. Elérhetetlen.

Kár volt ezt említenie, a fiúk addig faggatták, amíg meg nem tudták, ki az illető híresség.

Yugyeom BamBam vállára dőlve hallgatta végig. A kocsikért jöttek, de a szerelő bácsi mindenképpen találkozni akart velük, mivel időközben elég nagy tizenöt perces hírnévre tettek szert újonnan egymásra talált fiúkáink.

Miközben a főnök elrohant segíteni egy bizonyos szerencsétlen újonc Youngjae-nak, a thai srácnak támadt egy zseniális ötlete. Amiről Yugyeom persze rögtön próbálta lebeszélni. Sikertelenül.

- Most, hogy megvan a névjegykártyája, addig küldözgetem annak a híres csávónak, amíg nem reagál rá. Hogy is hívták?

- Mark Tuan.

BamBam robbanékony, vicces emberke volt, de mindenképpen értett Yugyeom lenyugtatásához is.

A repülőgépen esett le ugyanis neki, hogy Thaiföldre mennek, ahol először találkozik a másik családjával, ami enyhén szólva nem kis dolog.

BamBam azzal próbálta elterelni a figyelmét, hogy cikisebbnél cikisebb beceneveket talált ki neki.

- Mit szólsz a cuncimókushoz? Az túl csajos, nem? Szivi? Béjbi?

Yugyeom cserébe csak rácsapott egyet idegesen, és lehurrogta, hogy túl hangos. Mondjuk azt elismerte magában, hogy a béjbi tényleg nem hangzott rosszul.

BamBam régi szobája poszterekkel volt kitapétázva, koreai popsztároktól Hannah Montanáig mindenért rajongott a fiú gyerekkorában.

- És a Villám McQueen-es ágyhuzatomat rakta fel anyám megint, de gáz már! Mindig ezt csinálja, ha hazajövök.

Yugyeom megilletődötten ácsorgott a szoba közepén, egy ismeretlen, régi Kunpimook világában, kicsit behatolónak érezve magát.

BamBam ezt a pillanatot használta ki arra, hogy egy hatalmas ordítás kíséretében az ágyra terítse Yugyeomot.

- Te is arra gondolsz, amire én? - súgta Yugyeom fülébe, miközben leszorította a kezeit, és kényelmesen elhelyezkedett a csípőjén. Yugyeom fintorogva elhúzta a száját.

- Ha arra gondolsz, hogy a gyerekkori szobádban, az autócskás huzatodon teszel magadévá, akkor indulok haza...

- Én eredetileg birkózni akartam, de nem is rossz ötlet. De azért ne menj haza!

BamBam kutyusszemei láttán Yugyeomból akaratlanul kitört a röhögés, aztán hirtelen elhalkult.

- Azt hiszem, már hazaértem.

- Fú, ennél nyálas filmesebbet nem is mondhattál volna. Imádtam! - reagálta le Yugyeom kijelentését BamBam, majd csókcsatát indított ellene, amit meg már nem kell részleteznem.