Ő.AZ.ENYÉM! •°Jikook°•

Ég a pofám!

•°Jungkook szemszöge°•

A véleményem Jiminről? Nem is tudom, hogy fogalmazzak.. talán.. egyszerűen tökéletes és tökéletesen passzol hozzám. Hozzám és senki máshoz.

Nem kéne, aha ezt én is tudom, de az érzéseimet nem tudom megszabni. De! Akár meleg, akár ,,nem", én nem szólok semmit.

Úgy hajtottam a kocsival, hogy majdnem elütöttem egy nyomorult nőt, miközben figyelmetlenül haladt át az úton. Mondtam is magamban, hogy: egyem a szívedet te köcsög, hogy miattad fogok elkésni!

Nem szoktam sehonnan sem elkésni, nem is értem, hogyan szaladt el ennyire az idő. Már most hatással van rám ez a kölyök, ezt nem hiszem el! Olyan jól érzem magam vele és amikor megöleltem úgy éreztem, hogy megszakad a szívem. Lehet, hogy nem bánatból sírt, mégis olyan rossz volt nézni. És olyankor határoztam el magamban, hogy soha többet nem szeretném őt sírni látni.

A táncolás közben is olyan szépen mozgott, akkor is, ha egy nagyon foggyos táncikálásról van szó.

Legszívesebben ott helyben rá másztam volna. Szurkoltam, hogy minél hamarabb húzzon el Baek és hadd legyek vele végre kettesben.

Belé sem gondoltam mi lesz, ha egyszer kapcsolata lesz.(?) És, ha az a személy nem én vagyok. Nem, azt nem engedhetem! Egyedül én léphetek vele olyan kapcsolatba. Egyedül én csókolgatom meg. És egyedül én érhetek hozzá. Ha ő nem akarja, akkor majd elérem, hogy akarja.

El kéne felejtenem, de tisztába vagyok azzal is, hogy ez nem menne. Nem helyes az amit gondolok, nem normálisak az érzéseim. Illetve az érzéseim azok, csak, hogy ki iránt; az nem. Nem vagyok komplett, hogy a befogadott ,,fiam" tetszett meg.

És én ezerszer ismételem magamban, hogy nem, nem, nem, én nem párt akartam, hanem baráti társaságot, egy érett gyereket. Mármint beszélgető társnak, nem vagyok pedofil. Mondjuk a most bennem rejlő perverz gondolatok Jiminnel kapcsolatban; csak arra utalhatnak. Igazi hülyének érzem magam.

Ahogy leparkolok a rendelőm előtt, ránézek az órámra és megállapítom, hogy kurvára sietnem kell, mert még át is kell öltözzek. Kiugrok a járműből, becsapom az ajtaját és gyorsan bezárom. Berohanok a kisebb háznak  kinéző rendelőmbe és gyorsan köszönök az asszisztensemnek, aki remélhetőleg mindent előkészített a műtétre és a varratkorrigálásra. Futva megyek a gardróbba átvenni a cuccaimat orvosi szerkóra.

Fehér papucs, fehér nadrág, fehér póló és a köpeny, ami elég fontos, hogy rajtam legyen. Az orvosi maszkot majd a műtő szobában veszem fel.

Folyton kavarognak a fejemben a fura gondolatok és nem tudok rendesen oda figyelni a munkámra. Valahogy, ha csak egy időre is, de muszály most kiverjem a fejemből a gondolatokat, mert a végen elrontok valamit.

Főzetek egy kávét a segédemmel, hogy legyen egy kis energiám, amit az imént jól leszívott az éneklés közbeni táncolgatás. Pont mielőtt csengetnének a bejáratnál, kapom meg a frissen főzött, gőzölgő energiabevételemet, ami jelenleg az egyetlen örömöm, és még ezt sem tudom nyugodtan elfogyasztani.

Belekortyolok egy nagyot a forró italba, miközben az elég újonc asszisztens beengedi a páciensemet. Hallom, ahogy azok ott kint beszélgetnek, de semmi kedvem sincs kimenni hozzájuk. Faszt bele az egész életbe, elegem van már ebből a sok hülyéből! És még csak most kezdem. Megértem én, hogy ez egy beteg kislány, de az anyja is lehetne egy kicsivel élelmesebb.

- Jó napot Dr. Jeon!- köszön a kislány anyukája, akinek már elfelejtettem a nevét. Na látom nem kellet sokat várjak, hogy ezek is ide tévedjenek.