Billie Joe az ágyam alatt

25. - I'm on a mission, I made my decision

*Tamara szemszöge*

Megálltam a mondat felénél, és figyeltem Billie és Bella kíváncsiságtól majd' megőrülő arcát. Majd a mennyezetre meredtem, és így szóltam:

- Viszont az énekesnek nem fogtok örülni. Orosz lecsapott rám a folyosón, mikor Pinty érdeklődött a próba részleteiről -, ja ugyanis ő lett a basszerosa a tanárzenekarnak -, és ragaszkodott hozzá, hogy vegyük be énekesnek. Baszki, a nő normálisan beszélni se tud, nemhogy énekelni!

- Csak rám akar hajtani - közölte Billie lazán, már szinte belefásulva.

- Igen, sejtettem - ráztam a fejem idegesen. - Ezért semmiképp nem veheted be. Legyél inkább te az énekes, mondd, hogy már foglalt a hely, vagy valami.

- Nyugi, szivi, intézkedem - erőltetett felém egy mosolyt, és hiába volt a hangja közönyös, a becézésétől így is kis híján összeestem. Remélem nem jött le neki az indulataimból hogy érzek valamit iránta, hanem csak az, hogy nem akarok neki rosszat. - Holnapi próbán ha megjelenik, elküldöm szépen a picsába.

***

Billie ma végre újra velünk jött haza. Amíg egyedül voltunk a házban, gyorsan felcsempésztük a padlástérre és lelkileg felkészültünk mindenféle kihívásra. Anyáék a szokásos időben értek haza.

- Hogy vagytok? - nyitott be anya a szobánkban, ahol én az ágyamon ülve az instát böngésztem, Bella pedig tanult valamit az asztalánál.

- Minden oké - felelte Bella könnyedén.

- Nagyszerű. Lehet tudni Danika mikor érkezik? Csak mert amíg nincs itt, átpakolnánk pár dolgot a padláson.

- Ami azt illeti, már itt van - vettem át óvatosan a szót, a telefonomat letéve a párnámra.

- Ó, igen? Nagyon bánná, ha egy percre felszaladnék pár holmimért amit tegnap fent hagytam, mikor elkezdtem pakolni?

- Ne! - kaptam fel azonnal a fejem. - Majd felmegyek én.

- Miért? - fogott gyanút. - Nem kedvel engem?

- De, csak... sír - böktem ki.

- Hogy micsoda? - hökkent meg anya.

- Zokog szegény, ilyen állapotban nem akarja, hogy bárki is lássa. Csak engem bír ilyenkor elviselni. Felmegyek a cuccaidért, mi kéne?

- Ó, rendben. Az íróasztali lámpát és a tolltartómat hozd le, légy szíves.

Felmásztam a padlástérre, aminek az ajtaján kopogtam párat, reménykedve, hogy Billie nem angolul fog válaszolni. A biztonság kedvéért jó hangosan, magyarul így szóltam:

- Dani, bemehetek egy kicsit?

Még mielőtt bármit is mondhatott volna, bemásztam Billiehez.

- Mi folyik odalenn? - kérdezte a matracán fetrengve, csupán egy szál alsógatyában. Először össze kellett kaparnom magam a látványtól, csak utána tudtam megszólalni.

- Egy mélyen elkeseredett, húszéves magyar srácnak kell lenned. Sírj! Jó hangosan - suttogtam.

Felkaptam a tárgyakat, amikért felküldtek, majd azonnal le is jöttem. Billie ekkor kezdett bele drámai zokogásába, amin amúgy fuldokolva röhögtem volna, ha nem ilyen necces a szitu.

- Köszönöm - vette át anya a lámpát és a tolltartót. - Mondd majd meg neki, hogy nyugodtan jöjjön le velünk vacsorázni. Szívesen látjuk.

- Nem hiszem, hogy akar. Viszont ha nem bánnád, vinnék fel neki majd egy kis maradékot, a kaja mindig felvidítja.

Bellával sokat sejtetően mosolyogtunk egymásra, miután anya kiment.

Az esti bandapróbára Rita izgatottan érkezett, egy fekete mappával a kezében.

- Megvan minden, ami kell - kezdett bele suttogva, mintha a külvárosi garázsunkban bárki veszélyes is hallhatná. Letette az egyik hangfalra a mappát, kinyitotta és végigmutogatta. - Jimmy Smith személyi igazolványa, lakcímkártyája, diplomája, útlevele és miegyéb. Nézd át, hogy stimmel-e minden.

- Nem semmi - ámultam, az amcsi igazolványokat forgatva az ujjaim közt, de semmi bakit nem találtam rajtuk. - Hogy csináltad?

- Ahogy kérted. Ma délután bementem apával az okmányirodába, mondván hogy "úgysincs más dolgom és rég voltam bent vele". Otthon előtte photoshoppal átszerkesztettem neten talált igazolványokat, kinyomtattam, ott pedig csak annyit kellett, hogy bevonjam azzal a fólia izével. Szívesen, és köszönöm az elismerést - vigyorgott büszkén.

- Nagyon szuper vagy, köszi! - vigyorogtam rá vissza.

- Oda tudod most adni neki? Vagy nem jön le, hogy ő is átnézze?

- Nem lehet, anyáék itthon vannak és elvileg Beni bátyja lakik a padláson.

- Hogy mi a rák...?! - kapta fel erre a fejét Beni is, aki eddig a dobok mögött ülve elmélyülten pörgette az egyik dobverőt a kezében.

- Á, semmi, csak egy újabb kis füllentés a sok közül. Már megszokhattad volna - legyintettem rá nevetve, amivel úgy tűnt, le is rendeztem a témát. Jobb, ha nem bonyolítom tovább a dolgokat. - Gyertek, most már inkább próbáljunk. Egy hét múlva bizonyítanunk kell!

***

Másnap reggel Bellával Billie kezébe nyomtuk a fekete mappát és a suliba érve útjára engedtük a tanári felé. Mikor a szekrényeinkhez értünk, alaposan körbenéztem, hogy nincs-e senki nemkívánatos a környéken, majd Bellához léptem.

- Hé, nyugodtan mondd el nekem, ha van valami.

- Hogy mi? - döbbent le és elvörösödött arccal a hajába túrt.

- Tudom, hogy bejön neked - közöltem vele kerek perec és még csak véletlenül sem szántam kérdésnek.

- Dehogyis! - kapta fel azonnal a vizet és nagyon idegesnek tűnt. Baromi átlátszó volt. - Mégis hogyan gondolhatod...

- Bella. Mikor jöttünk el a tanáritól és Gyurika szembejött, annyira vörös volt az arcod. Valld már be végre, hogy bejön neked az a nerd gyerek. Nem mondom el senkinek, nyugi.

- Mi van? Jaa, hogy... Hát izé. Na jó, tényleg bejön - hajtotta le a fejét, és szemmel láthatóan megkönnyebbült, amiért nem kell tovább titkolóznia.

- Na, ez a beszéd! Tökre összeillenétek. Mindketten szőkék vagytok, tanulásmániások, furák és még ugyanazokra a faktokra is jártok. Mi állíthat meg?

- Nem akar tőlem semmit - mondta pár másodperc habozás után. Hitetlenül csóváltam a fejem.

- Ezt kötve hiszem. Mikor együtt látlak titeket, mindig úgy csorgatja utánad a nyálát, mint egy hűséges kiskutya. Szerintem csak beszari vagy, hogy randit kérj tőle!

- Tami, kérlek... - nézett rám könyörgőn, mire egy kézmozdulattal elcsendesítettem.

- Tudod mit? Segítsünk egymásnak. Ha én összehozlak Gyurikával, te is összehozol engem Billievel? Múltkor már megígérted, de nem nagyon segítettél. De így, hogy van miért, hátha könnyebb lesz. Én mindent meg fogok tenni az érdeketekben.

- Ne csináld már ezt! Ő... mondta, hogy nem akar semmit. És én ebbe beletörődtem. Ne kavarj, légy szíves.

- Igen? - lepődtem meg. - Na mindegy, ha nem, hát nem - vontam meg a vállam.

Miután beültem első órára, etikára, még mindig Bellán és Gyurin kattogott az agyam. Volt egy olyan érzésem, hogy Bella nem mondott igazat. Át akart engem verni valamiért. És legnagyobb valószínűséggel azért, mert félt, hogy beszélek a gyerekkel, és hogy "Úristen, mit fog akkor gondolni?!", szóval inkább kitalálta, hogy kikosarazta. Akaratlanul is a fejemet ráztam, mert a gyávasága miatt hagyná, hogy elveszítse élete nagy szerelmét.

Eldöntöttem, hogy következő szünetben elmegyek Gyuriék termébe és beszélek vele. És ha mindent elrendezek, talán egyszer végre Billie is az enyém lehetne.