Fake Love [Jaehyo FF]

shut up and dance

Este kilenckor óvatosan bekopogtam a fiúk szobájába. Nayoung és Seunghoon sétálni mentek a partra, ami túl romantikusan hangzott ahhoz, hogy csatlakozni akarjak. Így nem maradt más hátra, döntenem kellett, hogy egyedül unatkozom a szobámban, vagy átmegyek Jihong-hoz. És egyértelműen az utóbbit választottam.

- Gyere be. - hallottam a hangját, mire lenyomtam a kilincset.

Az erkélyen találtam meg, egy hamutál, egy öngyújtó és egy doboz cigi társaságában. Nem tűnt különösebben szomorúnak, vagy zavartnak, úgyhogy jobbnak láttam magamtól nem felhozni a korábbi beszélgetésünk témáját. Ehelyett kikönyököltem a korlátra mellette, és a már szinte teljesen sötét égboltot pásztáztam. A körülöttünk lévő fehér épületek körülbelül világítottak. A hotel hátsó udvarán pedig hárman elfoglaltak egy sütögetésre kialakított parcellát, és folyamatosan piszkálták a tüzet, hogy el ne aludjon.

- Nézd. - bólintott a fejével az udvar másik végébe.

Követtem a tekintetét, és kiszúrtam egy hintaágyat, amit halványan világított meg a tűz fénye, és eddig egyáltalán nem vettem észre, biztosan elrejtették előlem az udvarra telepített hatalmas fák levelei. De most, hogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy valaki totálisan egyedül üldögél ott.

- Nem akarsz kimenni hozzá? - fordult felém Jihong.

Jól látta, tényleg ki akartam menni hozzá. Olyan egyedül volt itt, hiába töltötte velünk a napot, estére az üres szobába ment vissza, és nem maradt senki, akivel beszélgethetne.

- Te vagy a kamu barátnője, menj és beszélj vele. - biztatott.

- Megleszel itt egyedül?

- Persze. Amúgy is gondolkodni akartam. Rám férne...

- Oké. - sóhajtottam fel. - Akkor magadra hagylak. Keress fel bármivel, akármikor. Rendben?

- Rendben. - mosolygott rám.

Még visszanéztem egyszer az ajtóból, de Jihong tényleg csak egyedül akart maradni, és nem szerettem volna az idegeire menni. Ez valami olyasmi volt, amiben én nem segíthettem. Szóval elindultam lefelé az emeletről, és bár teljes mértékben arra készítettem magam, hogy rajongók lesznek a recepción, vagy az udvaron, senki mást nem láttam a sütögető vendégeken kívül. Meg persze Jaehyo-n kívül, aki észre sem vett, ameddig le nem ültem mellé.

- Látsz valami érdekeset azon a fán? - kérdeztem szarkasztikusan.

- Aha. - viszonozta. - Olyan szép sötét.

- Tudod mi szép sötét még? A part, ott, ahol már nincs buli.

Jaehyo összevont szemöldökkel fordult felém, de az arcán halvány mosoly bujkált.

- Te most elhívtál sétálni a partra?

- Sosem mondtam ilyet. - feleltem, mert ez igaz is volt. - De most, hogy említed...

- Nem rossz ötlet. - vonta meg a vállát. - A kamu barátnőmmel kamu romantikázásra megyek éjszaka a partra. Tetszik.

Felállt a hintaágyról, és szokás szerint felém nyújtotta a kezét, én pedig szokás szerint elfogadtam. Mivel már szinte teljesen lement a nap, nem igazán akartam normálisan felöltözni. Úgysem látott senki, úgyhogy egyből a kijárat felé vettük az irányt. Úgy, ahogy voltam, bő pólóban és farmer rövidnadrágban meg a kedvenc balerinacipőmben. Bosszantó volt, hogy Jaehyo még nálam is lazábban öltözött fel, mégis úgy nézett ki, mint akit éppen egy magazin címlapfotózásáról rángattam el.

Ahogy elhagytuk a hotel fényeit, már az orrom hegyéig sem láttam el. Szándékosan kikerültük a partit, amin eddig minden este ott voltunk, és a teljes sötétség felé vettük az irányt. A partra csapkodó hullámok hangja nyugtatóan hatott, nem jelezte előre vihar közeledtét, és a szél is csak pont annyira fújt, hogy ne kezdjünk el fázni. A nappali forróság után éles váltás volt, de nem bántam különösebben.