Új élet kezdete

Új élet kezdete-Mielőtt megismertelek

Két nap múlva lesz az esküvő és még nincs ruhám. Semmi kedvem menni de muszáj. Lehet hogy ebből valami jó is kisülhet, lehet hogy lesz egy jó napom. Úgyis az egész nyarat egyedül töltöm. Holnap kell vennem egy ruhát. Végig fogom járni Fehèrváron az összes üzletet amíg nem kapok valami ruhát.

-Mandy holnap megyünk ruhát venni.- Kiabál be a szobámba anya.

-Rendben, és melyik üzletbe kezdjük a keresést?- Kérdezem.

-Nemtudom. Mi lenne ha a skálában kezdenénk?- Kérdezi vissza anya.

-Nekem jó.- és kimegy a szobámból.

Semmi kedvem ruhákat nézegetni mikor tudom hogy egyse fog tetszeni. Azt hiszem ma kilenckor le is fekszem holnap korán kell kelnem. Bebújok az ágyba és a kezembe veszem a telefonom és keresni kezdem a fülhallgatómat. Mikor megtalálom már rutinosan beindítom a spotifiy-t. Addig hallgatom a zenéket és arra gondolok hogy én éneklem, hogy tudok énekelni és sikeres vagyok. Fél óráig hallgattam a zenéket és félreraktam a telefonom töltőre és próbáltam elaludni. Ez hamar sikerült nem úgy mint a reggeli kelés. Fél hétkor indulunk a skála felé. A kocsiba próbáltam aludni, de a szüleim túlságosan is hangosan beszélgettek egymással. Hamar eltelt az idő és már a skálánál is voltunk. Szerencsére az úton anyámék nem szóltak hozzám, mivel azt hitték hogy alszom. Az üzletbe semmi jót nem találok hiába keresem.

-Mandy ez hogy tetszik?- Hallom meg a mögöttem elhangzó kérdés anyámtól miközben apám csak a zoknikat nézi. Anyám kezében egy rózsaszín csipkés ruhát látok. Anyám látja rajtam, hogy nem tetszik a színe így keres egy fekete színű ruhát, mire megszólalna már kikapom a kezéből a ruhát és egy üres próbafülkét keresek.

Tetszett a ruha, de sajnos nem lett jó rám. Mivel az összes ruha ugyan akkora volt mint a fekete csipkés tovább mentünk.

-Itt egy üzlet nézétek meg addig én kint maradok.- Mondta apa és az ajtó mellett megállt az árnyékba. Nagyon meleg van a vásárláshoz remélem itt lesz végre valami.

-Anya nézd ezt a kék ruhát!- Szólok mire egy sötétkék ruhát tartok a kezemben.

-Nagyon szép. Menj ott egy üres próbafülke.- Mondja anyám mikor látja, hogy pont most megy ki egy nő a próbafülkéből.

A ruha felsőrésze tapadós, szív alakú a kivágása és a nyakáig tüll az anyaga. Az alsó része két részből áll, az alsó részeg sötétkék és felette van megint a tüll anyagból. Ez a méret nagyobb mint a skálában volt. Felveszem a ruhát és megmutatom anyának, hogy hogy áll.

-Mandy nagyon jól áll.- Anyám szemei bekönnyesednek, hogy évek óta most lát először ilyen ruhába. Vissza mentem a próbafülkébe és levettem.

-Tessék 7000 Ft-ba kerül.- Közlöm anyával. Anyámat ez nem érdekli és kikapja a kezemből a ruhát.

-Mandy nem érdekel mennyibe kerül ha egyszer tetszik.- Közli és már ki is fizette a ruha árát. Szó nélkül megyünk ki az üzletből. Apa mikor meghalja hogy nyílik az ajtó oda jön reménykedve hogy mi vagyunk.

-Na lett ruha?- Kérdezi apa.

-Igen lett.- Válaszolom szűkszavúan.

-Indulhatunk haza.- Mondja anya apának. Nem is mondja hanem inkább parancsol.
Amikor a kocsihoz érek anya megállít, hogy beszélhessen vélem.

-Mandy, kicsim valami baj van?- Kérdezi anya gondterhelten.

-Anya nincs semmi baj. Nincs kedvem menni.- Közlöm anyával és úgy néz rám mintha előre tudná, hogy jól fogom érezni magam.