Brian vőlegény megmentése | Maylor

Yesterday

Brian hosszú ideig tollászkodik, mielőtt elindulna a próbára. Végre - három hét után – újra láthatja hercegét, így a legjobb formájában kell lennie. Miután hozzávetőleg elégedett a külsejével, megemeli hangszerét és elindul. Szülei a kanapén ülve tűnődnek.

-Te... a fiunk gyakorolni megy, vagy a királynő elé?

- Valószínűleg vissza akarja kapni Rogert -trafál bele a férfi.

- És szerinted sikerül neki?

- Remélem,  nem – jelenti ki Harold. Ruth elcsodálkozik.

- Akkor miért bíztatod, miért támogatod annyira?

- Őszintén? Még a gyomrom is kifordul a gondolatra, hogy Brian egy másik fiúval...de ő az egyetlen gyermekem, és ha én is rátámadok, összecsomagol, és soha többé nem jön vissza. Hát ezért.

A göndör egy jó félórával hamarabb ér az Imperial klubhelyiségébe, mint ahogy megbeszélték. Gyorsan elsimítja magán a legszebb ingjét, és egy újabb meddő kísérletet tesz arra, hogy valamiféle frizurát varázsoljon a fejére. Szíve erősen kalapál, ha az elkövetkező találkozásra gondol. Hogy lehűtse magát, előveszi a Red Specialt, és hangolni kezd. Miután minden húr megfelelően szól, lefog pár akkordot, amelyek pár ritmusos pengetés után a legendás Yesterday-jé állnak össze. Brian félhangerőn dünnyögni kezdi a dalt, az utolsó refrénhez pedig már egy magashangú vokálszólam is akad – a dobos is pont a McCartney-szerzeményt énekelgeti. 

„Why se had to go, I don't know  

She wouldn't say" -hangzik mindkettőjüktől.

Roger megáll, felemeli tekintetét. Aztán hirtelen visszafordul, és már csak a rohanás hallatszik. Majd' fellöki az épp belépő Staffellt.

-Hát ez? -kérdezi. Brian vállat von. -Amúgy nagyon jól szóltok együtt, ezzel lehetne valamit kezdeni -veti fel az újonnan érkező. Miután a legfiatalabb nem jön vissza, Tim a keresésére indul, magára hagyva a gitárost. May az ablakhoz siet, levegő után kapkod. Csak egy pillanatra csípte el szerelmét, de ez már elég volt ahhoz, hogy teljesen összezavarodjon. Illetőleg, pont ez a probléma: épphogy benézett a fiú, és máris otthagyta. Vissza kell hódítania őt, különben beleőrül. Könnyeivel küzd, amit nem szabad Timnek meglátnia – nem tudná megmagyarázni. Kellett is rágondolni, a basszeros újból megjelenik, arcán az idegesség és a röhögés elfojtása keveredik.

-Rog szerelmes lett -közli, miközben nyeli a nevetést. -Hihetetlen, hogy az ország egyetlen nője, aki képes ilyesmit kiváltani ebből a megrögzött szoknyavadászból, épp téged szemelt ki. Janet az, ugye? Mindegy is, rendezzétek le kérlek egymás közt, verekedjetek meg, vagy mit tudom én, de holnap próbálni szeretnék tényleg. Mindhármunk aktív közreműködésével. Megoldható?

A magasabb döbbenten néz. Roger szerelmes. Ezek szerint valaki másba. Lehetséges, hogy beleesett Janetbe? Ne, ne, ne, nem szabad sírni, Brian Harold May, hallod? Nem omlunk össze. Csak kint. Egy másodperc, és máris a folyosón van, de az még nem elég, mert az énekes utánaered.

-Hova ilyen sietősen? -ordít utána.

-Megyek, meggyónom Rogert -kiabál vissza. Már nem is hallja, ahogy a másik a gitárja ottmaradtáról értesíti.

Az utcán lődörög, és igazából fogalma sincs, mihez kezdjen. Leginkább felkötné magát, de amilyen szerencséje van, megjelenne az édesapja egy hurokkal a nyakán, és megint meggyőzné arról, hogy az öngyilkosság hülyeség. Mint ahogy az is. Megkondul a templom harangja. Talán tényleg gyónnia kéne? Majd úgy meséli el a történetét, hogy egy lánynevet mond. De hazudni, ráadásul templomban? A papot végülis köti a titoktartás, nyugodtan beszélhet. Sőt, azt se fogja tudni, hogy ki könnyít a lelkén, csak annyi infója lesz, hogy egy fiú beleszeretett egy másikba. Lehet, hogy tényleg segít. Miután elhatározza magát, bizonytalanul megindul az imaház felé.

Szinte kong a sűrű csöndben a lépte, ahogy a hideg termen keresztülmegy. Megáll a fülke előtt, egy pillanatra elgondolkodik, majd bólint, és helyet foglal a fatákolmány takarásában. Behúzza a függönyt, csak egyszemélyes hallgatóságra van szüksége. Pár pillanat, és megnyikordul a fa a túloldalon. Valóban nem lát át a szomszédos ülésre, így az ő személye is rejtély marad gyóntatója előtt. Ez a tény máris okoz némi megkönnyebbülést számára. Nagy nehezen belekezd a mondókájába.