»Epilógus«

1.1K 113 33
                                    

*Írói szemszög*

Seohyun az egész délutánt végig sírta. Nem volt képes elmondani mi történt, így a levelet átadta Jiminnek, majd a szobájába rohant.

Nem tudta elfogadni a tényt, hogy Yoongi már nincs többé. Biztos volt abban, hogy találtak volna más megoldást is, ezért magát okolta mindenért.

Este felé álomba sírta magát, majd reggel elhatározta, hogy nem fog Jiminnel menni. Nem akart örökké élni azzal a tudattal, hogy a fiú, akit megszeretett, már az égből figyeli. Jimin és Taehyung folyamatosan tuszkolták a lányt, hogy menjenek már, hiszen Jiminnek iszonyatosan fogyott az ideje. Végül belátta, hogy nem bírná ki, ha miatta halna meg Jimin, így elköszönt szüleitől, és Taehyungtól.

Fogadalmat tett, hogy mindenképpen visszajön még szeretteihez, majd Jimin megfogta Seohyun kezét, majd kivezette az ajtón. Egy utolsó kívánsága viszont akadt a lánynak, amit Jimin természetesen teljesített neki.

Elmentek hát a világítótoronyhoz, majd Seohyun felszaladt és megfogta a korlátot. Mivel ez a hely kötötte a legjobban Yoongihoz, ezért itt akart róla megemlékezni, s itt akart búcsúzni is. Elengette a korlátot, majd egy lépést meghátrált. Szemeit behunyta, majd Yoongi lebegett képzeletében. A lágyan fújó szellő belekapott a hajába, majd egy bizsergés járta át testét. Kinyitotta szemeit, majd elmosolyodott. Nem tudta, hogy képzelődik-e, vagy tényleg úgy történik, de pár másodpercig Yoongi halvány alakját látta maga előtt mosolyogva. Lehet, hogy a hiány miatt képzelete játszadozott vele, de egyben biztos volt. Ha az életben nem is, de szívében örökké ott lesz a fiú, aki az élete helyett a szívét vette el.

Tűz és Víz ᵇᵗˢ [✓]Where stories live. Discover now