ℌ𝔢𝔦𝔪𝔡𝔞𝔩𝔩𝔰 𝔇𝔞𝔲𝔤𝔥𝔱𝔢𝔯 - Loki fanfiction HUN -

Nyolcadik fejezet - Fekete maca

Thor szavai alig jutnak el hozzám, miközben szeljük a folyósokat, hogy végre kiérjünk gyakorolni. A harci technikámról magyaráz, még mindig látom rajta, hogy megakarja menteni a lelkemet, és Heimdallt. Magamban gúnyosan elmosolyodom, hisz lehetetlen küldetésre szánta el magát, de túlságosan édes, ezért nem szegem kedvét. Pár perc után viszont kezdem megunni, hogy sehova se érünk, az orrom alatt morgok, hogy erre Thor figyelmét és felhívjam, de úgy látom annyira nem érdekli. Hirtelen megáll egy hatalmas oszlopsornál, a fény dicsőséggel töri meg a kisértetíes látványt amit a nagy beton tömbök okoznak. Ha nem az lenne a célom, hogy bosszút álljak, talán még el is csodálkoznék, ehelyett pedig értetlenül nézek a szőke istenségre.

- Miért álltunk meg? - kérdezem unottan, már reménykedtem pedig, hogy hamarosan kiérünk. Thor sajnálkozó mosolyt villant, a vészjelzőim hangosan jeleznek, hogy itt valami baj lesz, de mire rohanhatnék, a férfi a kezeimre tesz valami karperecet. Egy lépést hátrálok, a szemeimet összehúzom ahogy a bal csuklómon lévő kezemhez érek, de akkora energia löket áramlik a testembe, hogy a falnak csapódom. Halk nyekkenés szökik ki az ajkaimon.

- Ne haragudj Hesla, de muszáj volt. Ha csak megpróbálod levenni, vagy az apádra támadni, akkor ez fog történni, és minden alkalom után egyre nagyobb áramot kapsz - osztotta meg velem az információt, miközben igyekeztem össze szedni magam. Szikrákat szóró szemmel néztem fel rá, rettentő nagy düh kapott el ettől a cselekedetétől, de egyrészt elismertem magamba, hogy nem olyan hülye, mint amennyire látszik. De ettől függetlenül nagyon felbőszített vele. Az ajkaimat összepréseltem, úgy éreztem kezdem visszanyerni a hidegvéremet, és nem mutatom ki előtte, hogy haragos vagyok, mivel azzal csak a kezére játszok, és azt nem akarom. Megragadta a karomat, kelletlenül hagytam, hogy vonszolni kezdjen ki az udvarra. Ezzel a húzásával jelentős mértékben keresztbe tett nekem, de ez nem jelenti azt, hogy valahogy nem  tudom leszerelni a karomról. Ha bilincs, akkor kell legyen hozzá kulcs, nekem csak ezt meg kell találni, és deaktiválni. Könnyű lesz, mint az egyszer egy. Lassan kiértünk az udvarra, körös - körül zöld pázsit terül el, a fák hasonlítanak a földi szomorú fűzre, alatta pedig elvétve színes virágok helyezkednek el. Az orromba kúszik a friss virág illat, végigjárja a belsőmet ezzel borzongást kicsalva belőlem. Elismerem, azért az asgardiak konyítanak valamit a kertekhez. Utunk itt nem ért véget, Thor körül se nézve megy cél egyenesen előre, hamarosan meg is pillantom, hogy miért. Egy óriási karámban elkerítve több tized katona gyakorol, van aki vív, mások karddal, de helyett kaptak íjjászok , de még golyós fegyverrel ellátott katonák is, akiknek a kezükben tartott bot inkább lándzsára hasonlított, mint mondjuk egy Revolverre vagy egy Springfieldre. Nem hibáztatom őket, az övék sokkal menőbb, mint a miénk, egyszerre tudod átszúrni a testét és lelőni. Thor még itt is végig vezetett, elég sokan megbámultak, mondjuk nem is csodálom miért, Lady Sifen kívül én voltam az egyetlen nő ott. Vagyis eddig úgy látom, mert amerre Thor vitt, eléggé eltávolodtunk a többiektől, és egy kisebb téren álltunk meg, ahol egy ismerős alakot véltem felfedezni. Hosszú, koromfekete haja van, ugyanolyan tapadós bőr ruhát visel, mint én, ahogy megfordul, sunyi mosoly kúszik természetesen vörös ajkaira. Egy pillanatig gondolkodnom kell, hogy honnan is ismerős ennyire, de ahogy közelebb érünk és a szemeibe pillantok, rögtön felismerem, de igyekszem elrejteni, és csak felvonom a szemöldököm, miközben a szőke titánnak szentelem a figyelmem.

- Ki ez, és miért van itt? - horkantok lenézően, fenn tartva a látszatot, hogy fogalmam sincs ki ez a nőszemély, pedig legszívesebben kiröhögném. Thor kényelmes léptekkel megy a fegyverekhez, amik a falra vannak felszerelve egymás mellé, és ezidáig el is kerülték a figyelmem. A fekete maca búgó hangon szólal meg.

- Tőlem is megkérdezheted, nem harapok - mondja szórakozottan, mint akit tényleg mulattat a helyzet. Gúnyosan visszamosolygok rá.

- Nem érdekel mit csinálsz, a szőke óriáshoz szóltam, nem hozzád aranyom. - közlöm vele, majd Thor után kocogok. Az említett alig tudja visszatartani a röhögést, de megerőlteti magát.

- Ő Sól, a reggel folyamán érkezett a többi katonával együtt, Asgard külső határáról. Segíteni fog nekünk, nem azt mondom legyél kedves, de tudod mi lesz ha rátámadsz. - biccent a kezem felé, mire bemutatok neki horkantva.

- Őszintén Thor, minek tetted ezt rám? Simán megölhetnél amiért Heimdallra vadászok, és téged meg Lokit is megakartalak ölni. De miért nem tetted? - nézek mélyen a szemébe, és per pillanat az se zavar, hogy milyen színű a szemem, tudom, hogy mennyire kihúztam a gyufát, ő mégse tesz ellenem semmi olyat, amivel bántódásom esne. A férfi ajkaira sunyi mosoly költözik, meglapogatja a vállamat.

- Mindent idejében megfogsz tudni, de ami most fontos, hogy megvédjük a hazánkat - jegyzi meg, és a többes számtól egy pillanatra össze rezzenek, de rögtön azután lesöpröm a vállamról hatalmas tenyerét.

- Csak a tiétek. Nekem soha nem lesz ez a hely az otthonom - húzom össze a szemeimet, de ő csak felkacag, mint ha valami marha vicceset mondtam volna. 

- Meglátjuk Hes, de most tessék - nyom a kezembe egy apró, még a mutató ujjamnál is kisebb... valamit. Értetlen szemekkel pillantok fel rá.

- Köszönöm, Thor, de nem szívesen foglalkozom ilyen kicsi... tárgyakkal, még akkor se ha ez az amire gondolok. - akarom vissza adni, de megrázza a fejét kacagva.

- Nem tudom mire gondolsz, de nem az. Nézd - veszi el, majd megnyom rajta valamit, mire egy két métere hosszú, ujjnyi vastag lándzsává növi ki magát. Döbbenten nézek a kis szerkezetre, majd elvigyorodom. 

- Na, jó. Bevallom, erre nem számítottam, de tetszik - kérem vissza, majd jobban megvizsgálom, és ahogy Thor mondta, alig észrevehetően ott egy pöcök rajta, amivel simán okozhatok ugyanolyan meglepetést egy támadónak. 

- Rendben, elég volt a nézelődésből, tedd el Hesla, válassz magadnak egy fegyvert, és megharcolsz Sóllal - int a nő felé. Gúnyos, mégis élveteg mosoly kúszik az ajkaimra, már most alig várom, hogy földbe döngöljem azt az önelégült képét, ahogy eddig figyelt minket. De eszembe jut valami, ami rögtön elveszi a kedvemet a harctól.

- De ha rajtam van a karkötő, akkor nem csap belém a villám amiért rátámadok? - kérdezek rá morcosan, pedig már fejben elterveztem, hogy milyen módszerrel támadok rá. Thor megrázza a fejét.

- Csak akkor fog beléd csapni a villám, ha konkrét gyilkolással támadsz neki. Modernebb, mint hinnéd - int gyorsan, majd elsiet. Sóllal egymás felé fordulunk, a pillanat töredéke alatt kapok fel egy szablyát, ő pedig a tőreit. A fém hangos csattanása szeli át a levegőt.