If you [befejezett]

Tizenhetedik

A nap hátralévő részét Yongbok-kal töltöttem, nem történt semmi különösebb. Nagyrészt egész nap sorozatot néztünk a kényelmetlen kórházi ágyban fekve, s nem győztem egész nap mondogatni Felix-nek, hogy milyen gyönyörű, és hogy mennyire szeretem. Megbeszéltük, hogy nem sietjük el ezt a házasság dolgot, hiszen még eléggé fiatalok vagyunk. Abban állapodtunk meg, hogy majd akkor házasodunk meg, ha befejeztük az iskolát, addig pedig jegyben járunk.

Este sajnos haza kellett mennünk, mivel azért iskolába is kéné járni. Békésen sétálgattunk hazafelé Felix-szel, hiszen már kiengedték a kórházból. Egy ideig együt mentünk, de aztán elváltak az útjaink, s mindketten egyedül folytattuk. A mosolyom még mindig nem olvadt le az arcomról, egész végig Yongbok-on járt az eszem. De amint megláttam, hogy ki ácsorog a házunk előtt, az arcomon egy kínos vigyor jelent meg.

-Szia Changbin!-köszönt kedvesen Hyunjin amikor meglátott, mire én legszívesebben megforgattam volna a szemeimet, de inkább csak biccentettem egyet, miközben közelebb mentem hozzá.

-Viszlát.-motyogtam, mikor az ajtó elé értem, s már éppen csuktam volna be az ajtót, amikor Hyunjin olyat mondott, amit tőle szinte soha nem hallottam még.

-Bocsánatot szeretnék kérni.-jelentette ki, mire elkerekedtek a szemeim, s kíváncsian fordultam oda hozzá.-Sajnálom, hogy annyira tapadtam rád, de nem tudtam elfogadni, hogy Felix-be lettél szerelmes helyettem. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy van egy barátnőm, annyira féltékeny voltam. Igazából nem voltam beléd szerelmes, csak nem tudtam élni a tudattal, hogy valaki jobb nálam. Hibáztam.-mondta el egy szuszra, s nagyon hadart.

Ez így kicsit sok egyszerre.

-Az zavart, hogy tetszettél régen de másba szerettem bele?-kérdeztem meg felvont szemöldökkel. Nem értem mi a gond ezzel, hogyha nem viszonozta sosem az érzéseimet.

-Changbin, én csak meg akartam mutatni Felix-nek, hogy jobb pasi vagyok nála, és úgyis engem választasz helyette.-magyarázta el, mire én amolyan "á, mostmár értem"-fejjel néztem rá.

-De az igaz szerelem győzött.-mondtam mosolyogva.

Erre ő csak bólintott.

-Igen, de sajnálom, hogy megnehezítettem a dolgokat az elején.-motyogta, s láttam rajta, hogy tényleg vántja amit tett.

-Nem csak az elején. Ha a múltkor nem csókolsz meg, Felix nem került volna kórházba.-mondtam ki az igazságot, mire Hyunjin teljesen lesápadt, s szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.-De viszont ha nem mentünk volna keresztül Felix-szel azokon, amit ez a tetted okozott, akkor nem kértem volna meg a kezét már most.

Hyunjin ledöbbenve nézett vissza rám.

-Felix a jegyesed?-kérdezte meglepve, bizonyára az miatt, hogy még elég fiatalok vagyunk.

-Igen, az. De még nem most házasodunk össze, előbb az érettségi.-közöltem vele büszkén.

-Hát...Gratulálok nektek. Ez tényleg igaz szerelem.-mondta teljesen őszintén, és mosolyogva, ami miatt az én szám sarka is felfelé görbült.

(...)

Másnap suli után egyből haza mentem, pedig Felix jött iskolába, de estére valami különlegeset tervezek, amire fel kell készülni. Napközben Yongbokie táskájába csempésztem egy levelet, amiben leírtam neki, hogy randira hívom, és csinibe öltözve várjon a házuk előtt hétkor. Otthon csak anyukámat találtam, apa már megint dolgozott. Nem kérdeztem rá a múltkori veszekedésre, csak elmeséltem anyának, ami Felix-szel és velem történt, az eljegyzésen kívül. Azt úgy szeretném majd elmondani, hogy apukám is itthon meg, na meg a leendő házastársam is.