A múlt kísértetei

Félsiker

Évekkel ezelőtt én is, mint minden más gyerek ámulva figyeltem a cirkuszi mutatványosokat. Majd egyszercsak egy férfi azt mondta, hogy én is közéjük tartozhatok. Mivel az iskolában tornász voltam, hamar megtanultam az akrobatikus mozdulatokat. Ahogy teltek az évek, egyre veszélyesebb mutatványokat tanultam. Most én voltam az, akit csodáltak az emberek. Sokan szerettek volna csatlakozni hozzánk, mert azt hitték, hogy ez jó muri. De szinte mindegyikük feladta csupán pár hét után. Az, hogy a nap húsz órájában gyakorlunk az elfogadhatatlan volt sokak számára. Viszont emlékszem két fiúra. Ők kitartóak voltak. Olyannyira, hogy 4 éven át voltak velünk. Testvérek voltak, akik árvák voltak csakúgy, mint én. A fiatalabbik fiú annyi idős volt, mint én. Jól elvoltam velük. Említettem már, hogy Barney-nak és Clintnek hívták őket? Clint és én nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Mindketten akrobaták voltunk. Viszont Clint Jacques Duquesne-től tanult íjászatot és a késdobálást. Így ő ezekkel is fellépett. Jacques volt a cirkusz porondmestere. Tudtam, hogy ez csak álca és a církusz néhány tagjával valójában droggal kereskednek és kirabolnak embereket. Próbáltam Clintet távol tartani tőle, hiszen tudtam, hogy mit akar vele a Késdobáló. Tökéletesen beleillett volna a bandájába. Ahogy észrevettem Barney-t sikerült behálóznia. Fogalmam sem volt, hogy Clint tudta-e, hogy a mentora egy bűnöző. Egy nap viszont mint Clint, mint pedig Barney eltűntek. Jacques azt mondta, hogy Clint lopott a kasszából és megszökött a bátyjával együtt. Nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom ezt tette. De végül belenyugodtam, hogy magamra hagyott. De megbocsátani sosem fogom neki. Hogy miért? Mert bár próbáltam tagadni, de beleszerettem ebbe a 18 éves fiúba. Ekkor léptem be a Késdobáló bandájába. Ez volt 20 éve. Most pedig épp a rejtekhelyünkön készülünk egy nagy balhéra. New York legnagyobb bankját készülünk kirabolni. Gondolom mondanom sem kell, hogy ennek a banknak a biztonsági rendszere a legfejlettebb a városban. Méghozzá azért, mert a nagy Tony Stark is itt tartja a vagyona egy részét. Lézerek, mozgásérzékelők, arcfelismerők mindenhol. James....-ez Jacques új neve-úgy döntött, hogy felülről közelítjük meg, hiszen itt kevesebb a lézer és a mozgásérzékelő. Ehhez akrobatikus mozdulatok kellenek. Na? Kitaláltátok már, hogy ki megy be? Naná, hogy én.

- Sarah - nézett rám a főnök miközben a bank alaprajzát tanulmányoztuk - Nem érhetsz sem a padlóhoz, sem a falakhoz. A levegőben kell csinálnod mindent. Megszereztem a bankigazgató tenyérnyomát. Rá kell tenned a szkennerre. Figyelj a lézerekre is.

- Ugye tudod, hogy ez egy teljesíthetetlen feladat? - kérdeztem

- A Csodálatos Sólyomszem megcsinálná - vigyorgott rám Tudta, hogy ezzel a kijelentéssel felhúzott. Utáltam, ha felhozta. Valamiért még mindig isteníti, holott lopott tőle.

- Tudom, hogy ezzel mit akarsz elérni - morogtam - Így akarsz rávenni, hogy megtegyem, ugye?

- És sikerül? - vigyorgott

- Igen - szűrtem a fogaim között Erre ő felnevetett.

Két órával később már a bank mögötti sikátorban voltunk. A kocsiban Ben, a csapat techzsenije ráillesztette a levett tenyérnyomot a kezemre, majd meghackelte a bank biztonsági kameráit, hogy úgy lássák a biztonságiak, hogy minden rendben. Majd rávettem a kesztyűt és indultam. A csapat egyik tagja a bankban volt megfigyelőként, James és Ben pedig a kocsibol figyeltek engem. A tetőről lassan ereszkedtem le a kötélen a lézerek közé. Óvatosan, hogy ne érjek semmihez odalendültem a páncélterem ajtajához. Volt egy pont, ahol hozzáérhettem, így ott kapaszkodtam meg. A fogaim segítségével levettem a kesztyűt és odaérintettem a tenyerem a szkennerhez. Pár pillanatig nem mertem levegőt sem venni, majd megkönnyebbűlve vettem tudomásul, hogy működik a terv. Az ajtó kinyilt, lekapcsoltam magam a kötélről és egy szaltóval benn is voltam a páncélteremben. Szerencsére itt nem volt sem mozgásérzékelő, sem lézer, így szabadon mozoghattam. A hátamon lévő hátizsákba szedtem bele az összes pénzt és aranyat. A táskát felakasztottam a kötélre és a srácok felhúzták. Vártam, hogy visszaengedjék értem a kötelet, de nem jött.