10 gay

5.5K 358 108
                                    

Zene: Victoria Justice ft.  Leon Thomas- Song To You

Csak Louis-on járt az eszem. Eddig azt sem tudtam, hogy milyen, mikor órán nem tudsz figyelni, mert valaki elvonja a figyelmed. Olyan hülye gondolataim támadtak, hogy...meg akarom szívni megint a nyakát. De biztosan nem hagyná...és a csókos eset óta, nem akarok megint kockáztatni. Ma, ha minden igaz, egyel kevesebb órája van, így Ő előbb lesz otthon. Otthon. Az én otthonom is lesz, az elkövetkezendő két hétben.

- Nos, sok sikert.- küldött felém egy bíztató mosolyt Scott, mikor ott álltam a suli előtt. Csak bólintottam, mert ilyen lelki állapottal, nem hiszem, hogy szavakra lettem volna képes bírni magamat. 

Szinte minden zajra felkaptam a fejemet, még egyedül baktattam az utakon, és csak abban reménykedtem, hogy nem lesz olyan kínos ez az egész. Hiszen egy szobában fogunk lenni, és félek attól az idegtépő csendtől, ami beállhat közénk. 

Hazaérve megfogtam a bőröndömet, és még egy utolsó pillantást vetettem a szobámra. Csak nyugi, Harry. Minden rendben lesz. 

Ott álltam a kapu előtt, hevesen zakatoló szívvel. Woah, össze kell szednem magam. Annyiszor találkoztunk már, és akkor sosem voltam még így kiborulva és nem tudom, hogy most mit kéne tennem. Jó. Először is nem hadarni.

- Szia.- nyitotta ki nekem a kaput, azzal a szokásos, kis visszafogott mosolyával. Otthoni ruha volt rajta, ami egy szürke melegítőt, és egy fekete pólót takart.

- Szia, Lou.- félre állt, engem pedig beengedett ez által. Magam elé engedtem, mert nem akartam vendégként előre menni.

Muszáj volt teljes egészében végig néznem rajta. Bevonzotta a tekintetemet, minden egyes kis porcikája. Meg akartam érinteni Őt. A hajába vezetni az ujjaimat, az ajkába harapni, a szájából akartam venni a levegőt, azt akartam, hogy a bőre  hozzám érjen, az ágyéka az enyémnek nyomódjon.  Jobban mondva úgy akartam Őt, ahogy itt helyben volt előttem.

Louis szemszöge:

-  Ez a fotel szerű kanapé...tudom szép megfogalmazás.- mondtam, mire felnevetett- Itt aludhatsz majd, hogy ne kelljen egy ágyban lennünk. A cuccaidat oda pakolod, ahova szeretnéd. Anya szerintem csak későn ér haza, szóval ha van kedved, akkor rendelhetünk vacsira pizza-t.- tettem a tarkómra a kezem- Remélem megfelel...

- Tökéletes, Louis. Minden tökéletes. Köszönöm.- nézett rám hálásan, én pedig egy egészen picit zavarba jöttem, mert nem értettem, hogy mi olyan nagy szám ezen.

- Rendben...milyen pizza-t szeretnél?- vettem kezembe a rendelési lapot, ami mindig polcomon van, mert négy éhes legjobb barát, meg tud enni vagy 3 doboz nagy pizza-t. Magam elé tartottam, miközben leültem az ágyra. Éreztem, ahogy a matrac benyomódik mögöttem, majd Harry hátulról átveti rajtam a karjait, és teljes természetességgel nézi az étlapot. Zayn is szokott ilyet. De Harry-nél ez valahogy más volt.

Főleg mikor megfogta a lapot, de úgy, hogy az Ő keze, pontosan az enyémnek érjen. Rám jött az a kínosság, amikor levegőt venni is alig merek, és csak lefagyva bámulok egy pontot, miközben az agyamig el sem jut, hogy pontosan mit is nézek.

- A gombás jó lesz?- lehelete csiklandozta a fülemet.

- Nekem igen...- válaszoltam- Harry...

- Igen?

- Ha nem engedsz, akkor nem tudom Őket felhívni...- suttogtam. 

Halálos lassúsággal lefejtette rólam a karjait, én pedig úgy lélegeztem fel, mint akit eddig lenyomva tartottak a víz alatt. Elővettem a telefonomat, majd kibámulva az ablakon, hívtam a jól ismert számot.

Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-Where stories live. Discover now