Egy teljesen más világ

/10/Lisa királynő

Magasra tartott fejjel sétáltam Nathan mellett. Nem akartam, hogy lássák rajtam ideges vagyok. Próbáltam erős magabiztos lánynak tűnni. Egy csomó fiatal diák mellett haladtunk el miközbe a tárgyalóterembe tartottunk.
-Ki a képviselője? -kérdezte az egyikük.
-Sarah nem bűnöző -csattant fel Nathan.
-Szóval te vagy az? -pillantott a dampyr Nathanre.
-Igen én -bólintott egy sóhaj kiséretébe.
-Kell valami fontosat tudnom? Meg kell hajolnom amikor bemegyek? -érdeklődtem.
-Maradj csendben amíg a királyné fel nem szólít az lesz a legjobb -dörrent rám.
-Héé én szépen kérdeztem valamit. Nem kell rögtön nekem ugrania -háborodtam fel.
-Sarah elég -szólt rám Nathan.
-Te is hallottad, hogy ok nélkül volt velem goromba -panaszkodtam.
-Kérlek, csend -nézett a szemembe. Morcosan öltöttem rá a nyelvem, de engedelmeskedtem. Elértünk egy nagy ajtóhoz és hallottam, hogy bentről hangok szűrődnek ki. Tisztán hallottam és felismertem Rose hangját. Az egyik dampyr bejelentett minket.
-Egy szót se -szólt rám a goromba dampyr.
-Jól van na -motyogtam. Nathan megszorította a kezem aztán mindketten beléptünk. A terem elcsendesedett. Éreztem magamon a tekinteteket, de nem zavart. Felpillantottam az emelvényre és a tekintetem összeakadt Lisa királynő kíváncsi pillantásával.
-Felség örülök, hogy végre megismerhetem -hajoltam meg kissé.
-Részemről a szerencse -mosolyodott el halványan. -Nathan herceg micsoda meglepetés -vándorolt a pillantása Nathanre.
-Örülök, hogy viszontláthatom felség -hajolt meg Nathan majd megszorította a kezem és leült az egyik székre.
-Kérlek gyere középre -intett. Emelt fővel engedelmeskedtem majd egyenes háttal leültem. -Mi a neved? -kérdezte.
-Sarah Evans -mondtam.
-Kik a szüleid Sarah? -érdeklődött.
-A szüleim Peter Evans és Karen Evans -válaszoltam miközbe észrevettem, hogy egy Rose közelében álló hölgy sápadtan felkapja a fejét és rámnéz.
-Ők természetfelettiek? -kérdezte Lisa.
-Nem egyszerű földi halandók voltak amíg meg nem ölték őket a strigák -töröltem meg a könnyes szemem.
-Mi vagy te? -kérdezte.
-Félig dampyr, a másik felem viszont szerintem vagyis sokak szerint boszorkány -mondtam halkan.
-Miből gondolod, hogy félig boszorkány vagy? -vonta fel a szemöldökét.
-Beszélek az állatok nyelvén. Hallom a gondolataikat a fejemben és az éjszaka folyamán a hajam ilyen lett -löktem le a kapucnimat.
-Tök jó. Tetszik -jegyezte meg Rose.
-Rose -szólt rá Lisa szinte nevetve.
-Mi van? Szerintem klassz -vonta meg a vállát. -Akarom mondani elnézést felség amiért félbe szakítottam a tárgyalást. Kérem folytassa -komolyodott el amikor Dimitrij-re pillantott ám amikor rámnézett kacsintott egyet. Nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Tök rendesek voltak.
-Hallom megtámadták a házatokat és, hogy megöltél pár strigát. Kb mennyit? -kérdezte Lisa.
-Öö...talán ötöt vagy hatot nem nagyon emlékszem rá -haraptam az ajkamba.
-Mindezt úgy, hogy előtte nem is gyakoroltál? -tágult ki a szeme.
-Hát ami azt illeti igen -bólintottam.
-Ezt, hogy érted? -ráncolta össze a homlokát.
-Sehogy csak...van egy könyv sorozat. Önökről, szóval kicsit furcsa nekem most itt ülnöm, olyan tisztára mintha régi ismerősök lennénk -vallottam be.
-Igen tudunk a sorozatról -sóhajtott fel Lisa. -Muszáj volt elvennünk az emlékeit az írónak, hogy nehogy beszéljen -húzta el a száját. Hallgattam. -Tudod kik a vérszerinti szüleid? -kérdezte. A pillantásom Janine Hathawayre vándorolt. Elmondjam vagy ne mondjam? Vajon letagad vagy elismer lányaként? Farkas szemet néztünk egymással.
-Az anyukám azt mondta, hogy édesanyám egy dampyr volt. Elég rázós volt a helyzet az is lehet, hogy amit mondott az nem igaz, de anyum azt mondta, hogy a vérszerinti anyukám -dadogtam kínlódva. És ekkor....
-Én vagyok az édesanyja -csendült fel Janine Hathaway hangja.

○○○○

Néma csend uralkodott a teremben. Minden arc Janine felé fordult. Rose köztem és az anyja közt kapkodta a fejét. Lisa tehetetlenül rágcsálta az ajkát, nem tudta mit tegyen vagy mondjon.
-Van egy eltitkolt gyereked? -kérdezte Lisa megtalálva a hangját.
-Igen van felség. Még alig pár hónapos korába adtam Saraht egy emberpárhoz, hogy neveljék fel -bólintott az anyám.
-Miért nem hoztad a St. Vladimír-be ahogy Roset? -nézett rá Lisa.
-Mert Sarah más. Különleges. Nem lett volna biztonságba ha ebben a világban nevelkedik fel. Kísérleteztek volna vele, nem bíztak volna benne mert más mint a többiek, bezárva tartották volna mert azt hitték volna veszélyes. Azt gondoltam ha nyugodtan emberek közt nevelkedik fel akkor nem törnek fel a képességei, de tévedtem -hajtotta le a fejét.
-Szóval őt is eldobtad ahogy engem? -csattant fel Rose.
-Nem. Pont, hogy ezzel akartam megvédeni -ellenkezett Janine.
-Ennek az egésznek van valami köze Luciferhez? -kérdeztem.
-Lu-lucifer? -dadogta Janine.
-Igen Luciferhez -bólintottam.
-Megtalált téged igaz? -sápadt le.
-Elég -szólt közbe Lisa. -Mi most azért vagyunk itt, hogy megtárgyaljuk hova menjen Sarah -nézett körbe. -Úgy döntöttem, hogy ez Sarah döntés lesz. Ha van kedve itt maradhat az udvarba vagy vissza mehet a Vlad Tepes Akadémiára amennyiben szófogadó lesz -rendelkezett Lisa.
-Köszönöm a választási lehetőséget felség -suttogtam. Lisa melegen rám mosolygott majd sóhajtott egy nagyot.
-Akkor erről ennyit. Azt ajánlom beszéljétek meg azt a dolgot -nézett hol rám hol Janine-re hol pedig Rose-ra.
-Nekem veled kell maradnom -ellenkezett Rose.
-Nyugi. Christian-el leszek, Dimitrij majd vigyáz ránk, te menj csak -ölelte meg finoman. Nathan keze gyengéden simult a vállamra mire felpattantam és a nyakába vetettem magam.