Gyilkos Hit (Befejezett)

9. fejezet

Louis az egyik padon ült a pálya mellett, és a lábát rázta idegességében. Megesküdött magának a harmadik hívás után, hogy többször nem fogja zaklatni Lottie-t, de muszáj volt megbizonyosodnia róla, hogy Harry nem hazudott. Hogy komolyan bízhat a szavában. Nem érezte, hogy hazudna neki. Nem hitte, hogy bármi oka lett volna rá, hisz tudta, hogy Louis semmit sem tehet. A vallomása nem számítana, nem használhatnák fel egy esetleges tárgyalás esetén, hiszen köti a gyónási titoktartás. Bár miután bekapcsolta a mobilján a hangrögzítést, mindent megtett, hogy úgy tudja alakítani a beszélgetést, hogy legyen valami terhelő Harry ellen, de úgy tűnt, minden mondata alaposan megfontolt volt. Ma sokat gondolkodott azon is, hogy talán az áldozata hiábavaló lesz. Olyan közel engedi őt magához, ahogy soha nem lenne szabad, és aminél közelebb már nem engedhetné, de ez is kevés lesz. Nem tudta, mihez fog kezdeni, ha ez lesz a végkimenetele, és mindent feleslegesen tett. Gondolni sem mert erre az opcióra.

- Louis, utoljára mondom, nem keresett újra - vette fel a telefont Lottie, a hangja pedig már igen bosszúsnak hangzott. - Szörnyű egy picsa vagy, amikor féltékeny vagy.

- Nem, ez nem az - morogta a telefonba. Ha tudta volna Lottie, hogy miért történik mindez, nem nevetett volna rajta. Ez még pluszban bosszantotta Louis-t.

- Dehogynem! És imádnivaló, hogy az vagy, de állj le! - felelte a lány, és halkított a hangján, mintha már nem lenne egyedül. - Szeretlek. Tudod, hogy szólnék, ha lenne miről.

- Tudom, oké - sóhajtott fel Louis, és tudta, hogy Harry aznap már talált is magának valaki mást, és ezért vérzett a szíve. A fiúért és a lányért is más-más okokból. - Én is szeretlek, Lott.

Miután letették a telefont, Louis a pályára rohant, hogy bemelegítsen, ezzel is megpróbálva levezetni egy kis negatív energiát. Harry azt ígérte neki, hogy itt lesz a meccsre, és még mindig nem kereste a húgát, szóval biztosan békén fogja hagyni. Ez komolyan hatalmas súlyt emelt le a mellkasáról, még úgy is, hogy tudta, Harry valaki másnak fog az életére törni.

Összerezzent, amikor éppen a cipőjére támaszkodva nyújtott, és megérezte Harryt a háta mögött. Nyilvánvalóan ő volt. Csak a göndör lenne képes fényes nappal, emberek közt így hozzáérni.

- Mi a fenét csinálsz? - dörmögött mögötte Harry, miközben ő felegyenesedett, aztán ellépett a fiútól. - Törvénytelenül jó segged van. Ez nem lehet természetes. Annak meg kurvára örülnék, ha nem mutogatnád ilyen nyíltan mindenkinek.

- Csak a foci - mosolyodott el Louis, de a hirtelen örömét inkább csak az egész napos adrenalintól való fokozatos megszabadulásnak tulajdonította. - Túl lusta vagyok az edzőteremhez, na meg unalmas is. És senki mást nem érdekel a seggem.

- Úr Jézus! - tágultak ki a szemei, de egy csábos félmosollyal nézett le Louis-ra. A férfi vére azonnal felpezsdült attól a pillantástól. - Mi lenne, ha edzenél?

- Nem tudom - rántott vállat játékosan az idősebbik. - Talán ki kellene próbálnom.

- Amíg az én ágyamban alszol, addig nem mész izzadni feszülős cuccokban nyilvános helyre - kezdte Harry, és tett egy lépést előre. Még a hangját is lehalkította, nehogy más is fültanúja legyen. Louis nem válaszolt semmit, de tökéletesen tisztában volt vele, hogy Harry akkor éppen azt mondta ki, bármilyen nyakatekert módon is tette, hogy féltékeny lenne.

- Valójában te alszol az én ágyamban - súgta oda a fiatalabbnak, amikor elkocogott mellette. A szája a füléig ért, és még hallotta, ahogy a fiú felnevet, mielőtt eltávolodott tőle. Amikor leállt beszélgetni néhány sráccal, azok mind arról áradoztak, hogy ez lesz az évszázad meccse, mert olyan alaposan fogják elverni a másik csapatot, amire még nem volt példa, Harryvel és Louis-val az oldalukon. A tiszteletes viszont csak testben volt jelen, a mosolya másnak szólt. Nézte, ahogy Harry bemelegít a hatalmas focipálya másik oldalán. Ezelőtt még nem figyelte meg a karján feszülő izmokat. Amikor ruha nélkül látta őt, akkor mindig egészen más érzékeire gyakorolt hatást. Az agya pedig egy távoli helyen volt, fontos terven pörögve. A látvány eddig valahogy háttérbe szorult.