A Farkas-Vámpír Szimfónia 2

23.fejezet/ Vigasztalhatatlan

Hél

Had meséljek el egy történetet egy nőről, aki túlságosan hitt a tündérmesékben, ezért Piroskaként megbízott a Farkasban.

Megismertem egy nagyszerű férfit. Minden idilli volt. A bál estéjén ő kért fel utoljára táncra. Megdicsérte a hajam, a ruhám melyet aznap sikerült befejeznem. Még a visszafogott sminkemre is tett utalást. 

Elcsattant az első csók a randinkon. Beleszerettem a férfiba kitől mindenki próbált megvédeni. Megbíztam benne. Az életemet is neki akartam adni. Elmondta, hogy egy Vérfarkas, de engem nem érdekelt. Csak vele akartam lenni. Lemondtam a családomról, barátaimról. Mindenki elfordult tőlem, csak ő maradt nekem. 

Hozzámentem életem szerelméhez. Emiatt nevet is kellett változtatnom, felvettem a férjem nevét. Hél White lettem.

Imádta ha meséltem neki az álmaimról. Ő sosem nevetett ki, mindig csillogó szemekkel nézte ha elmeséltem mit álmodtam aznap.

Több év telt el. Az életünk csodás volt. Terhes lettem. Nagyon örültünk mindketten. Nem tudtuk még a nemét, de mindkét nem esetén megvoltak már a tökéletes nevek. Dana és Miro. 

Elvetéltem. Az orvos szerint ez gyakori a terhesség elején. A bánatomban ő nem osztozott. Ez már egy intő jel lehetett volna, de elvakított a fájdalom és a zokogás. Akkor éjjel elő is tört belőlem a legnagyobb és legerősebb rémálmom. Egy elhagyatott erdő és a közepén egy kút. Sokszor álmodtam már erről, de ez most sokkal igazibbnak tűnt. Közelebb mentem a kúthoz. Már a pereménél voltam. Erőt vettem magamon és a kút fölé hajoltam, majd belenéztem. Elszörnyedtem, magamat láttam lent egy dobozt szorongatva. Felnéztem a kút alól és üvöltöttem, hogy "Nyisd ki a dobozt!". Milyen dobozt? A választ nem kaptam meg, mert ő felébresztett. Valamiért nem akartam neki erről mesélni. Úgy voltam vele megtartom ezt a lényeget magamnak.

Nem hagyott nyugodni. Tudtam hol van az az erdő. Másnap délután elmentem abba az erdőbe, mely aránylag közel volt hozzánk. Neki azt mondtam csak a barátnőkkel kikapcsolódok a baba elvesztése után. Látszólag hitt nekem. Nem hittem el, pedig ott volt a kút. A kötél látszólag gyenge volt mely levezette azt a poshadt vödört. Nem érdekelt, leereszkedtem. Az alján közel a térdemig ért a víz. Sok állati tetem hever itt. Nem vezet a kút sehova, a térdemnél voltak kisebb rácsok ahol eltudott folyni, de ennyi. Szinte csak az esővizet gyűjtötte. Sok rohadt falevél volt körülöttem, én pedig mint egy idióta elkezdtem turkálni bennük. Ott volt a doboz az álmomból. Nem volt rajta lakat csak arra várt, hogy kinyissam. Én pedig megtettem, bár ne tettem volna Istenem. 

Mérhetetlen erő szabadult fel abból a kis dobozból, mely mind belém került. Az álmaim.. ki vagyok. Ki voltam. Összeálltak. Visszajöttek az emlékeim, melyekre sosem emlékeztem. Engem átvertek. Pandóra szelencéjének egy kisebb változata. Ezt használták azért, hogy elhallgattassanak. Nem vagyok hétköznapi. Talán nem is vagyok ember, nem tudom pontosan mi vagyok, nem tért még minden vissza. Ha ezt ő meghallja. Örökre együtt lehetünk, nem csak amíg én megöregszem! Ez csodálatos.

Egy lövés. Kettő. Három. Éreztem, ahogy mind eltalál. Ez fogadott amikor bementem a közös lakásunk ajtaján. Ő fogta a ravaszt. Miért?

Ki vagyok láncolva, mint valami szörnyeteg. Erre ébredtem fel, hát mégsem haltam meg. Bár meghaltam volna, mert ami ezek után következett...

Sosem szeretett. Csak a megfigyelőm volt, az volt a feladata, hogy derítse ki a doboz hollétét. Én zártam el a saját erőmet azért, hogy más ne kaparintsa meg. Kényszerített, hogy rakjam vissza az erőmet, de megtagadtam. Most pedig oda adott ezeknek a szörnyetegeknek, hogy kínozzanak meg. Akkor sem hátráltam meg. Kiakartam törni. 

Egy idő után nem bántottak. Nem bántak velem kedvesen, de nem bántottak. Rájöttem miért. Terhes voltam. Az erőmnek hála a gyerekem túlélte a vetélést... Mi lesz vele?

Egy kínzókamrába szültem meg a gyerekem. Azonnal kitépték őt a kezeim közül. Akartam őt, az enyém. Drága Danám. Kérlek ne bántsátok őt... 

Ő közölte velem, hogy megölték. Nem örökölt semmi erőt a szüleitől ezért fejét vették. Nincs haszna. Végeztek a kisbabámmal.  Üvöltöttem vele, az ő gyereke is volt! Hogy engedhette ezt! A sírógörcs és a harag. Mind összegyűlt. Egy hatalmas sikolyként robbant ki belőlem. 

Roderick nem volt az épületben. Ez volt élete szerencséje. Mindenki másnak felrobbantottam a dobhártyáját. A maradék emlékeim is visszajöttek. Egy Banshee vagyok. Méghozzá az egyik legerősebb. A többi dobozt is meg kell találnom, mivel az erőmet több részre szakítottam. Egy kivételével mindet megtaláltam. Sok évembe telt, de most végre felemelkedek. Bosszút állok mindenért. Pokollá teszem az életed szerelmem. Megölök mindenkit aki fontos számodra, aztán veled is végzek.

Megtörtek, átvertek, kihasználtak. Most én következem.

Megtörlek, átverlek, kihasznállak.