𝐬𝐭𝐫𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫 𝐭𝐨 𝐬𝐮𝐠𝐚𝐫 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲 ☪ 𝐦𝐢𝐧𝐬𝐮𝐧𝐠

× 6 ×

Minho szemszöge

-Minho!
-Igen anya?
-Készülj lassan, ma egy kollégámnál vacsorázunk.

-Megint? De annyira nincs kedvem...-válaszolom unott hangon

-Otthon lesz a fia is, nem kell velünk lennetek. A fiú veled egy idős.

-De nem érdekel a fia...
-Akkor majd telefonozol, de mivel megígértem, jönni fogsz.

Megszoktam, hogy sokszor vannak vendégeink, és anya is sokszor megy át valakihez vacsorázni. Viszont általában itthon maradhatok, ezért vagyok most ennyire hisztis.

Nem öltözködök túl, ezért felveszem az első két ruhadarabot, amit az ágyamon találok. Egy fekete, térdnél szakadt nadrág, valami random bandás póló és az oversized denim kabátom.

Tökéletes.

Nem is értem miért szoktam órákon át a szekrényem előtt állni, ha az ágyam outfiteket állít össze nekem.

-Minho készen vagy már? Így el fogunk késni!-anya idegesen áll már a bejárati ajtó előtt, amikor én még csak békésen húzom a cipőm az előszoba padlóján ülve.

Amikor odaértünk (ami nem mellesleg egy örökkévalóságig tartott nekem. Egyébként csak 5 perc volt autóval) becsöngetett anya a vendéglátók házába. Nagyon szép ház volt, mondhatni.

Egy fiatal hölgy (az az anya kollégája), nyitott nekünk ajtót. Illedelmesen köszöntünk neki és beinvitált minket a házba. Leültünk a konyha asztalukhoz, amikor is a nő felszólt az emeletre.

-Jisung drágám, gyere le kérlek-kiabálja

A névre elmosolyodok, mert ugyanígy hívják a mókus fiúcskát is akivel nemrég kezdtem el beszélgetni.

Viszont mosolyom egyből lefagy arcomról, és nyelek egy nagyot, amikor is a fiú a lépcső aljára ér, köszön anyámnak, és felém fordul.

-Minho?