Veled ||YOONMIN FF||

23.rész

Megremegett testem, és kirázott a hideg attól az átkozott hangtól. Fordulni se bírtam a sokktól, ami abban a másodpercben kerített hatalmába
-Hm-kuncogott fel halkan a mellettem lévő fiú - Nem unod még ezt? - a flegma hangnemre felkaptam fejem, és a páromra néztem, aki szúrós tekintettel nézett Jungkook szemébe
Tele volt dühvel az a nézés,szinte villámokat szórt a két szempár
Közelebb lépkedett a váratlan személy, és kihúzva magát, állt meg Yoongi előtt. Rámvezette tekintetét, és egy féloldalas mosollyal horkant fel
Szemöldökömet összeráncolva lestem őt, majd Yoongi elém állt,hogy takarásba legyek mögötte
-Még nézni se nézhetsz rá! - emelte fel hangját
-Mert különben mi lesz?Nézz magadra, emeber! - mutatott a törött kezére - Gyenge vagy - lökte meg mellkasánál
A fiú hátára tettem kezem, és húztam magamhoz, de ő a fiú elé lépkedett
-Jeon Jungkook ,ne akarj velem szórakozni
-Még ütni se tudsz - szórakozott a saját mondatán - Hogy akarod megvédeni?-nézett rám
Nem válaszolt semmit, csak jobban közeledett a fiúhoz, félelmetes arccal, mint az előző verekedésüknél
-Na, gyerünk! Üss meg, ha olyan kemény vagy - nézett a gipszére
-Nem fogok verekedni-morogta, majd próbált normális hangsúlyban kommunikálni vele
-Látod mi lett a bátorságod eredménye - bökött rá a begipszelt kezére - Ha nem vigyázol, és nem vagy elég erős, a végén a kis fiúkád újra alattam fog nyögdécselni-horkant fel, és én lehajtottam fejem, de egy hatalmas zajra néztem fel rémülten
Yoongi a falhoz préselte a fiút, az épp kezével nyakára fogva
A két dühös arcra néztem, és közéjük mentem, hogy szétválasszam őket
-Yoongi!! Kérlek ne csináld ezt! - tettem kezem karjára, és próbáltam volna megállítani, de rám nézett, és nem kicsi hangerővel szólalt fel
-Most ne! - lökte el karom, és jobban a fehér falba préselte a fiút, aki szinte felrobbant a dühtől, és szabadulni próbált
Hirtelen könnyek szöktek szemembe, és hagytam nekik, hogy utat törjenek

Olyan hirtelen történnek a dolgok. Pár perce még mind a kettőnk egymás kezét fogva mosolyogtunk, és próbáltuk kizárni külvilágot.
Most meg az a puha kéz, éppen szörnyű tetteket visz végbe, és én nem tudok ezen segíteni

-Yoongi!! Hagyd abba! - zokogtam, majd mindenki körénk gyűlt, és nézte a két fiút. Telefonukat egyből előlapva kezdtek el felvételeket készíteni, és röhögtek az eseményeken
Mikor már közéjük verekedtem magam, egy kéz fogott vállamra, a másik párja pedig Yoongiéra
-Az irodámba. Most - szólalt meg az igazgató, és Jungkooknak is biccentett
Ellökte Yoongi kezét nyakáról erőszakosan, és megsimogatva a szorított pontot, vett egy nagy levegőt
-Idióta barom - morogta halkan
-Jöjjenek. Maguk meg-fordult a sok diák közé - Ide a telefonokat-tette ki kezét, és fogta össze az összes telefont, majd ellépet a tömegből, és fordult hátra hozzánk
Szememet dörzszölgetve néztem Yoongira, aki pihegve a dühtől vezette rám szemét, majd titokban Jungkookra
-Ne haragudj... - halkan lépkedett mellettem, és fejét erőszakosan a padlóra nézve hajtotta
Felszipogtam, és karjába fogtam majd kezdtem megnyugodni nagy nehezen, amilyen gyorsan csak tudtam
Az út az igazgatói felé hosszabbnak tűnt, mint szokott lenni. A nagy gombóc torkomban sehogy se akart eltűnni, és könnyeim szinte küszködtek azért, hogy újra utat törhessenek

Megérkeztünk az irodába, és a diri belépve ajtaján kérte, hogy kövessük őt, és üljünk le az asztala elé kirakott székekre
Hatalmasat nyeltem, hiszen még sosem voltam igazgatói irodában így, mint most. Remegő végtagokkal vártam, hogy felszólaljon a borostás arcú. Egy utolsót Yoongira pillantottam, és fordultam vissza az igazgatóhoz
-Nos, megmagyaráznák, hogy mi a csuda is volt ez az előbb? -dőlt hátra székében, és a tollával játszadozott ujjai között
-Ő támadott le - mutatott Jungkook a mellettem ülő fiúra
-Kérlek, tedd hozzá, hogy te indítottad el ezt az egészet, szendeszűz angyalka -néztek újra egymásra, és szinte meg tudták volna fojtani egymást a tekintetükkel
Én csak ültem ott, és néztem ki a fejemből. Teljesen elvesztem magamban, ahogy többet gondolkoztam a történteken. Nevem szólítására lettem figyelmes, és arra, hogy mindenki felém fordulva les
-I-Igen?
-Jimin. Mit kerestél ott köztük? - kopogtatta az íróeszközét
-É-Én csak próbáltam leállítani őket- morzsoltam ujjaimat, majd Yoongi combomra fogott, amire kezdtem megnyugodni, és rendesebben beszélni
-Chhh-nézett összeszorított mancsunkra Jungkook, majd vissza az igazgatóra
-Igazgató úr, itt nem én vagyok a hibás. Ő volt az aki letámadott. Tudja nagyon jól, hogy milyen családból jövök. Szerinte olyan fiú vagyok mint ez? - játszotta agyát, amitől már én kezdtem kiakadni, és tágra nyílt szemekkel hallgattam a hazugságokat amiket mond
Heves veszekedésbe kezdtek, amit az előttünk ülő férfi állított le