RIVÁLISOK *JIKOOK*

VI.

Nagy zsivaly visszhangzott a folyosón az öltözőből. A harmadikosok nagy része vidáman, energikusan készülődött a tornaórára, de akadtak közöttük bágyadt, álmos tanulók is. Becsengetéskor szabálytalan sort alkotva várták tanáraikat.
- A fiúk az udvarra, a lányok a szertárhoz - utasította őket a szebbik nem tanára.
Jimin néhány haverjával sétált ki a szabadba, míg Jungkook ráérősen ballagott egyedül. A bajuszos torna tanár elégedetten csapta össze tenyerét, majd sípjába fújt.
- Öt perces bemelegítő torna, utána felmérő hosszútáv futásból. Jimin, te mutatod a gyakorlatokat.
A fiú vállát erősen vonogatva állt szembe közönségével. Néhány pillanatig eltűnődve bámult maga elé, majd elkezdte a rá szabott feladatot.
- Csukló körzés - mondta, miközben szemléltette a gyakorlatot.
- Elég volt. Mutass mást -szólt rá tanára.
- Mutatóujj körzés - adta ki parancsát, amit társai nagyokat mosolyogva tartottak be.
- Elég, elég! - szólt közbe ismét a bajuszos férfi. - Normális, hasznos gyakorlatokat mutass. Mint például ez - és abban a pillanatban kapta magát, kinyújtott karokkal fel-le guggolt átszellemült, komoly tekintettel. - Egy-kettő, egy-kettő. Látod?
Jimin ártatlanul rá nézett, mintha szentül hinné, eddigi gyakorlatai teljesen megfelelőek voltak.
- Szemgolyó körzés - jelentette ki katonásan, mire a csoportból kitört a nevetés.
- Menj a helyedre! - szólt rá tanára sértődötten. - Jungkook, gyere és tarts egy normális bemelegítőt.
Miközben a fiúk jól szórakoztak, addig a lányok keményen izzadtak a különféle izompróbáló feladatoktól.

- Alkossatok párokat és vegyetek el egy medicinlabdát. Ne azt Melinda, a nehezebbet - szólt rá egyik tanítványára.
Aznap Tae büntetésben volt, így a lányokkal kellett tesiznie. Lina állandó párja beteg volt. Így a sors fintora volt, hogy ők lettek párba állítva.
- Mit bámészkodtok? Álljatok egymás mellé. Rajta, rajta! Mintha élnétek. A labdát se feledjétek!
A két lány elégedetlenül kullogott egymáshoz. Tae nem igazán remekelt a sportokban, de Lina még nála is gyengébb volt. Állandóan elejtette a labdát vagy eleve el sem kapta. Félt, hogy letörik a körme.
Mikor Taéban tudatosult ideiglenes párja tehetetlensége, elégedett mosolyra húzta száját. Jókorát lendített a labdán, egyenesen Lina képébe mártva. A szőkeség kiterült, akár egy béka.
- Jaj, annyira sajnálom! - mentegetőzött megjátszva. - Ugye, nem ütötted meg nagyon magad?! - hajolt fölé kárörvendő, diadalittas arckifejezéssel.
- Jól vagyok! - vetette oda Lina dühösen.
Tae felemelte a labdát, jól megvetette lábát, majd mégnagyobbat lendített, mint az előbb, egyenesen állkapcson vágva a lányt, aki elvesztette egyensúlyát és seggre ült.
- Júj, a fenébe, ez fájhatott! - mondta, miközben alig bírta visszatartani nevetését.
Annak ellenére, hogy Lina kicsapta a hisztit és másik társat követelt, a torna tanár leintette és a helyére zavarta. Mikor már kosarazás közben Tae a lábujjára lépett, dühösen felsikoltott és kiviharzott a teremből.
- Nocsak, nocsak. Linácska kizökkent a szerepéből - jelentette ki magában Tae.
Ám mire a lányok visszatértek az öltözőbe, Lina újra teljes felkészültséggel magára öltötte álarcát. Kézbe temetett arccal zokogott keservesen. Osztálytársai azonnal aggódva hozzá siettek.
- Linácska, mi a baj?, - Ugyan, ne pityeregj! - vígasztalták.

A fiúk futása kezdett a végéhez közeledni. Több óriási kör után sípoló tüdővel, térdre rogyva lehelték ki majdnem a lelküket. Már csak Jimin és Jungkook maradt a pályán. Pólójuk csurom víz volt, vörös arcukról ömlött a verejték. Oldaluk fájt, lábuk remegett, zihálva kapkodták a levegőt, de mégsem álltak meg. Tanáruk megijedt, nehogy a végén még valami bajuk legyen, sietősen sípjába fújt.
- Fiúk, álljatok meg! Elég lesz.
A srácok egymásra nézegettek, abban reménykedve, hátha a másik adja fel hamarabb. Majd megdöglöttek a kimerültségtől, de a versenyt nem hagyták abba. A többi fiú már visszament az öltözőbe. A versenyzők eltökéltsége láttán a meghatottság könnyei szöktek a torna tanár szemébe.
- Fiúk, garantálom mindkettőtöknek a félévi «jelest», csak álljatok már meg!
Ám ők se nem láttak, se nem hallottak. Lassan már szó szerint. Szemük előtt minden elmosódott, fülük zúgott, térdük kezdett összecsuklani. Egyszerre estek össze.
- Nővér! Nővér! - szaladt sípját fújva a férfi.
Két iskolatársuk bekísérte őket a gyengélkedőre. A tornatanár az egyik percben még az égre meredve imádkozott állapotukért, a másikban már egyik kollégájának dicsekedett. Biztos volt benne, hogy a fiúk páratlan eredményei és kitartásuk neki köszönhető.
A nővér előbb Jimint vizsgálta meg. Belé diktált valami keserű szirupot, majd intett Jungkooknak.
A fiúk tekintete egy másodpercre találkozott. Egymás mellett elhaladva, magában mindkettejük boldogan elmosolyodott. Ha már nem is voltak együtt, néhány percig legalább olyan volt a kapcsolatuk, mint régen. Ez az érzés már nagyon hiányzott nekik.