Friends[Bts./ff.Taehyung][befejezett]

5.rész

=========================================================

Még két nap és érettségi, ezt az időt inkább itthon töltöm. Amúgy mostanában állandóan eszek, és legtöbbször ki is hányom, utálok hányni. Egy hülye járványba vagyok benne tuti. Le megyek a nappaliba és Somin páros ott falják egymást.

-        Létszíves, ne előttem. – mentem inni egy pohár vizet, igen így már jobb.

-        Talán vissza húzhatnál a saját kis szobádba. – mondta Jimin. Erre Sora megütötte.

-        Tudod, midig is éreztem hogy utálsz engem. De ne aggódj nem sokára soha nem fogsz hallani felőlem. – viharoztam fel a szobába. Pár perc múlva kopogást hallottam.

-        Nem szabad. – de akkor is bejött Jimin.

-        Figyelj sajnálom. – jött beljebb – Az elmúlt pár hónapot. – ült le mellém.

-        Mért hülyült meg mindenki?

-        Minden az a hülye buli miatt van, azért nem szól senki – senkihez.

-        Tudod, a buli előtt olyan jó volt minden. – kezdtem el sírni. – Jimin é n ott vesztettem el mindent. – borultam a nyakába.

-        Shhh – simogatta a hátamat. – De most vissza szerezted a bátyádat.

-        Meg a legjobb barátnődet. – ült le mellénk Sora. Én pedig ránéztem.

-        Annyira szeretlek titeket. – öleltem meg őt is. Majd vissza ültem a helyemre. – Annyira hiányzik nekem! – kezdtem újra sírni, megfogták a kezem biztatás gyanánt. – Még mindig őrülten szerelmes vagyok belé! – Fél óra múlva nem sírtam, szimplán szomorú voltam. Itt aludnak velem, hogy ne legyek egyedül. Mostanában az érzelmeimet nem tudom kordában tartani.

=============================================================

11- ben meghalt Tae nagyija, nagyon szomorú volt, kisebb depresszióba esett. Mikor sírt vagy bármi, én ott voltam mellette. Mikor hajnalban hívott, és lehetet hallani a hangján mennyire szétvan esve , én egyből mentem hozzá. Próbáltam folyton terelni a figyelmét, volt hogy sikerült és volt hogy nem.  Idővel később jobb lett a helyzet, magától mosolygott és nevetet újra, ott jöttem rá ,hogy minden idő kérdése, mindenhez csak idő kell. Egyik este mikor nála aludtam felkeltem az éjszakaközepén, fogalmam sincs miért, de fel keltem, és azt láttam hogy Tae engem figyel.

-        Mért nem alszol? – pusziltam szájára, majd vissza mentem a helyemre.

-        Megszeretném köszönni neked, hogy mellettem voltál.

-        Ez természetes, hisz szeretlek. – ráhajolt ajkaimra, és érzelmesen, hosszan csókolt.

-        Nagyon szeretlek. – suttogta. – Soha nem akarlak elveszíteni.

-        Én se téged. - feküdtem mellkasára és elaludtam. Ezzel nem azt mondom nektek, hogy fúl szerelmes sztorim van, mert sok vita is volt és voltak elég csúnyák is.  De, most csak a szép dolgokra szeretnék vissza emlékezni.