Érints meg! / scorpius malfoy ff/

1.

Kiterítem évek során viseltésse vált börőndömet, és mellé helyezem a kisebb utazótáskáimat is. Fentről nézek le rájuk, miközben erősen morfondírozok, hol is kezdjek neki. Minden sokkal egyszerűbb lenne a mágiával, de akkor túlságosan korán végeznék vele, márpedig egyáltalán nem akarom rövidre fogni az új tanévre való lelkes készülődésem, nem beszélve a törvényről, miszerint nem is varázsolhatok iskolán kívül. Az elmúlt pár évben a készülődésem minden volt, csak lelkes nem. A Beauxbatons Mágusakadémia a legtöbb  boszorkány jövendék álma. Elvégre az egész hely annyira kifinomult és érzéki. Az egyik leghíresebb mágusakadémia, így megtiszteltetésnek kéne éreznem, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik ott tanulhatnak. Részben annak érzem magam, hisz erős alapokkal kezdhetem meg életem a varázsló világban, és a Beauxbatonsban tényleg mindent meglehet tanulni. A legapróbb bájitaloktól kezdve, egészen a legbonyultabb idézésekig. Az iskola a szépségre alapult, és hatalmas tiszteletet tanúsít a pompának. Minden diákban meg kell lenni a megfelelő kifinomultságnak és érzékiségnek, de az hamar bebizonyosodott, hogy bennem aligha van meg csekély nyoma mindezeknek. A tanulók nagy része lány, és ezek közül bőven akadnak véla felmenőkkel rendelkező lehengerlő lelkek is, akikkel akarva se szállhatnék versenybe.

Mégis szörnyen szerencsés vagyok.

A Beauxbatons Mágusakadémia, és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola hosszú évek óta áll kiváló kapcsolatban. Ötévente cserediák programot hirdetnek meg, és tíz-tíz szerencsés ötödéves mágus jelölt tölthet el egy évet egy idegen kultúra iskolájában. Ez egy fantasztikus lehetőség ahhoz, hogy megismerkedjünk egy másik nemzettel, és új barátokat szerezzünk. Nagy vonalakban a tanagyag ugyanaz mindenkinek, de mivel mégis egy másik kultúra és környezet, több dologban és szokásban is eltér. Én pont abban az évben vagyok ötödéves, amikor mindez megrendezésre kerül. Ezt már előre kiszámoltam, s már elsős korom óta azért tanultam ennyit és azért jeleskedtem minden tárgyból, mert tudtam, az évfolyam tíz legjobb átlaggal rendelkező diákot válogatják be. Én lettem a harmadik, így már a tanév végén bejelentették, hogy szeptembertől a Roxfortban kezdek. Az egész elképesztően izgalmas és mentül állítom, hogy ez lesz az eddigi legjobb évem. Nem leszek akkora megfelelésnek kitéve, és jóval kevesebb pukedlit kell majd megtennem, emelett új barátokra és tapasztalatokra tehetek szert. Csodálatos hónapok állnak előttem, én pedig bár nem szokásom, de mégis az egész nyarat sürgettem, hogy végre kezdődjön el a tanév.

Annyira belefeledkezem a pakolásba, hogy észre sem veszem az addig fényesen világító Nap eltűnt, és az alkonyat élénk vörös sávokat fest a felhők köré. A varázsló falu, ahol élek a Pireneusok kellős közepén helyezkedik el, így az egészet hegyek veszik körül. Az otthonos apró faházak körül még kora este is vidáman sürögnek-forognak a kipirult arcú főként idős boszorkányok, és varázslók. Ahogy kibámulok az ablakomon és szemügyre veszem a már jól ismert tájat, elszorul a szívem. Hiányozni fog ez a gyönyörű hegyi táj, a macskaköves keskeny utcákkal és a jókedélyű lakókkal együtt. Azzal vigasztalom magam, hogy nem örökre megyek el, karácsonykor is hazalátogatok, és legalább nem kell vasárnap hajnalban arra riadnom fel, hogy minden lakó a saját portékályát próbálja (rettentő hangosan kiabálva) eladni.

Egészen elfáradok a csomagolásban, és az eddigieknél is több táska hever a szobám közepén. Mondhatni az egész életem igyekeztem belegyömöszölni pár börőndbe. Miután mégegyszer leellenőrzöm, hogy semmi sem hiányzik bezárom őket, majd leporolva a térdem talpra szökkenek. A fürdőbe megyek, hogy vegyek egy zuhanyt az indulás előtt, de ezelőtt még meg kell birkóznom a házi kísértetünkkel Eddievel, mert tréfás kedve miatt nem akarja megengedni, hogy megnyissam a csapot. Percekig veszekszem vele, mire végre az ajtón kívül tudhatom a pimasz kis fejét. Talán ő nem fog kifejezetten hiányozni, elvégre egész nyáron a véremet szívta.