A következő generáció (Bleach)

Part 2 2025. 01. 01 (kedd) 2.rész

Gyorsan visszamentem a fürdőbe, és elkezdtem készülődni. Megfésültem a hajam, és jó szoros kontyba felkötöttem, beleraktam a csatjaimat. Majd visszamentem a szobámba, és magamhoz vettem a kardomat.

Hogy lehet nekem is kardom? Nos, ez egy igen érdekes történet. Minden az eljegyzéssel kezdődött. Pontosabban akkor mikor Byakuya megkérte a kezem, én pedig igent mondtam. Négy dolog miatt úgy döntött a 46-ok Tanácsa, hogy megkel szereznem a saját kardomat.

Első, hogy ember voltam.

Második, hogy közember voltam.

Harmadik, hogy a Kuchiki család főnemesi család volt, Byakuya pedig a vezetője.

Negyedik, hogyha Byakuya elvesz feleségül, akkor itt fogok élni, és nem lesznek elegendőek a tündéreim.

Így a következő évben, 2007. március elsején beiratkoztam az Akadémiára. Nem ment minden simán, hisz akkor már Byakuya felesége voltam, és minden nemesi család ott volt az esküvőmön. Így még a Rukongai-ból származó halálisten tanoncok is hamar rájöttek a dologra. Így elkezdtek kirekeszteni a társaságból, csúfoltak a hátam mögött. De még így is voltak barátaim, akik megvédtek engem. Például Ichigo, akit kényszerítettek arra, hogy kijárja az Akadémiát, mert nem ismer egyetlen kidou-t sem. Persze ő népszerű volt. Már csak az aizenes fiaskó miatt is. Meg hát Ichigo apja nemes volt, még akkor is ha évekig bujkált. Így őt nem bántották, és előtte engem sem. A tanárok is védtek, bár ők inkább azért, mert nem akartak azzal Byakuya elé kerülni, hogy nem védtek meg engem. Hiszen Byakuya már az elején lefektetett néhány szabályt. Például, hogyha megtudja, hogy bántottak engem, akkor valakinek a fejét veszi ezért. Vagy, hogy bánjanak úgy velem, mintha én ő lennék.

Ichigón kívül volt még két barátnőm is. Yokono Hideko és Yamagata Fusa. Mindketten Rukongai 15. kerületéből származtak. Pluszba még ott volt a bátyám is. A férjemtől azt kaptam nászajándékba, hogy megkereste nekem Sorát, aki így részt vehetett az esküvőmön. Boldog voltam, mert visszakaptam a hőn szeretett bátyámat.

Aztán majdnem egy év múlva teherbe estem. Mindenki örült a dolognak. Rukia, Hisa, Rangiku és Arikka pedig úgy döntöttek, hogy ezt megünneplik. Na igen, az ünneplés. Jó volt, bár Rangiku és Kyoraku kapitány nem igazán fogták fel, hogy nem ihatok alkoholt, mivel, hogy terhes vagyok. Na, mindegy! Addig-addig kínálgatott Kyoraku kapitány, hogy Byakuya dühében fejbe nem vágta érte. Utána már ő sem akart nekem alkoholt adni. Helyette Arrikát kezdte el kínálgatni vele. Igen ám, csakhogy Rika meg még szoptatta Ai-t, így ő sem ihatott alkoholt. Amit szint úgy nem értett meg Kyoraku kapitány, így a már szó szerint dühös Byakuya úgy döntött, hogy elbeszélget egy kicsit vele.

Byakuya nyugodtságot erőltetett magára, majd félre hívta Kyorakú-t. Aki már jócskán részeg volt, de azonnal kijózanodott, amint belenézett Byakuya jéghideg és dühös tekintetébe. Hiába telt el körülbelül 16 év még most is úgy emlékszem a beszélgetésükre, mintha csak tegnap lett volna.

- Miért akartál velem beszélni, Byakuya? - kérdezte kissé megkomolyodva Kyoraku kapitány.

- Tudod te azt nagyon jól, Kyoraku! Nem felejtettél el például néhány dolgot? - kérdezte Byakuya jéghidegen.

- Nem, nem hiszem. Miért mit felejtettem el? - kérdezte Kyoraku.

Byakuya szemei összeszőkültek, ahogy egyre jobban dühbe gurult.

- Hogy mit felejtettél el, kedves Kyoraku? - kérdezett vissza Byakuya sziszegve.

Éktelenül dühös volt, így még jobban figyeltem rájuk, hátha lekel állítani a drága férjemet.