Szent Johanna Gimi (máshogy)

≠Szeptember≠:

Cortez szemszögéből:
Szeptember 1.(hétfő)

Tegnap meséltem nagymamámnak és papámnak. Mind a ketten csillogó szemekkel hallgatták az élménybeszámolóm.

Ma reggel a vekkerem iszonyat hangjára keltem fel. Szép lassan kikecmeregtem az ágyamból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Leöltöztem, majd beálltam a zuhany alá.

A forró víz nagyon jól esett a testemnek. Hajat mostam, majd kimentem alóla és megtörülköztem, utána a szobámba mentem.

Első nap a suliban, így muszáj az ünneplő. Felvettem az ingemet egy fekete nadrággal. A hajamat megint szanaszét hagytam.

A konyhában isteni illatok keringtek. Nagyi éppen készítette a palacsintákat. Szerintem az övé a legjobb, amit ettem.

–Reggelt mama.-adtam egy puszit az arcára, majd leültem az asztalhoz.

–Neked is Cortez.-mosolygott rám, majd elém tett egy nagy adag palit.–Izgulsz az első napod miatt?

–Egy kicsit.-gondolkodtam.–Fura lesz, de ott vannak a barátaim, így kevésbé izgulok.

–Örülök, hogy kijössz velük.-mosolygott még mindig.

–Hát igen. Ricsivel nem volt nehéz összebarátkozni, vele egy hullámhosszon vagyok. Dave is jó arc, mint Macu. Zsolti jó srác. Meg a többiek is okék.-vontam vállat.

–És mi van a lányokkal?-kérdezte sejtelmesen.

–Ugyan mi lenne?-értetlelkezdtem

–Semmi.-legyintett sóhajtva.–Inkább igyekezz suliba, míg a végén elkésel.-terelgetett ki az ajtón.

–Rendben van.-nevettem fel.–Majd jövök.

Felvettem a deszkámat és kiléptem a házból. A friss levegő kellemes volt. A telefonomon elindítottam a zenét, majd felpattantam a deszkámra és mentem is az iskolába.

A többiek már ott ácsorogtak amikor odaértem. Egyesével lepacsiztam velük, majd beszélgetni kezdtünk.

–Anyám, de sokan vagyunk.-mondta Zsolti körbenézve.

–Igen, amúgy mit csináltatok tegnap?-kérdezte Ricsi a deszkáját tologatva.

–Semmi különöset, lazítottam és gyúrtam.-vont vállat Zsolti.

–Én beszámolót tartottam.-válaszoltam.

Időközben Virág is megjelent Kingával együtt és beálltak beszélgetni. Éppen valami viccen nevettünk, amikor Ricsi megbökött és a kapu felé mutatott.

–Azt hiszem megjött Reni is.-nézte még mindig a kaput.

Hát igen, a fekete Lamborghiniből Reni és egy srác szállt ki. Ökölbe szorítottam a kezem, de nem tudom miért. Beszélgetnek egymással majd a fiú Reni felé fordul és úgy beszélgetnek tovább.

Mindenki őket nézi. Tudjuk, hogy zavarják őket, de nem foglalkoznak velünk. Az a srác egyre irritálóbb.

–Hé haver, ki a dögös csaj melletted?-kérdezte az egyik végzős srác. Eskü pofán vágom.

Reni valamit motyog a srácnak, aki mond rá valamit és megöleli. Az ölelés után Reni mosolyogva mond neki valamit, majd a suli felé fordul.

–Ki ne essen a szemetek! A testvérek már nem is ölelkezhetnek?--kiabálta, majd elindult felénk.

Azt hiszem kicsit lesokkolódtam. Ez komolyan a tesója? Rá voltam dühös? Egyáltalán miért voltam dühös? Ilyen és hasonló kérdések kavarogtak bennem, de nem találtam rájuk választ.