Doom Days

Prologue

Június 13, szombat

New York utcáin egy percre se állt meg a forgalom. A járdán állva könnyű volt elveszni a sok telefonáló üzletember, fényképező turista és zenét hallgató tinédzser között.

Egy ember sem állt meg, mindenki a feladatát végezte. Volt, aki sietős léptekkel haladt a munkahelyére fánkkal a szájában és kávéval a kezében, de volt, aki éppen egy taxit intett le, hogy a sárga autóba beszállva diktálja a címet, ahova szeretne eljutni.

Senki se nézett körül, hogy éppen milyen idő volt. Esős, napos, szeles vagy csak borús, ez mind nem számított. A feladatok mellett ez csak egy haszontalan információ volt.

Ashley Winter mindezt fentről látta a nyári szünet első napján. Innen volt a legszebb a város, bár sajnos ezt sokan nem tapasztalhatták meg.

Na, nem mintha ezt a sok unalmas embert érdekelné az ilyesmi - gondolta magában.

Viszont volt valaki, akit Ashley nem talált sehol és őszintén fogalma sem volt, hogy most hol lehetett.

Megnézte már a lakásában, a közeli boltokban, az edzőteremben, ahová járni szokott, és a suliban is, de sehol sem találta.

Pedig ezt szerette a legjobban, amikor itt fent volt. Figyelni a fiút, akit neki rendelt a sors. Nézni, ahogy tanul, ahogy pihen vagy ha jó időpontban jött fel azt is láthatta, ahogy gyúr, amit kifejezetten jól esett szemmel követni.

Azonban az, hogy most nem látta teljesen elszomorította. Nélküle az élet teljesen kifakult. Mintha a napot felhők takarták volna, mikor nem volt vele, de egy csapásra eltűntek, amikor megjelent.

Talán kicsit betegesen függök tőle - morfondírozott, de egy vállvonás kíséretében el is intézte a gondolatot annyival, hogy tudta, a fiú is pont ugyan így érzett iránta.

Viszont nem ez volt az első alkalom, hogy a fiú eltűnt. Ilyenkor szerette felidézni a fiú minden egyes részletét. A szeme színét, ami az első pillanatban, mikor találkozott a tekintetük szinte beleégett a retinájába, az illatát, amit az első ölelés után a saját pólóján is órákon keresztül érzett, a bőre érintését, amit az első kézfogásuk óta képtelen kiverni a fejéből - persze nem mintha nagyon akarná -, és a csókját. A csókját, ami olykor gyengéd és óvatos, de néha eszméletlenül bűnre csábító...

A lány azon kapta magát, hogy elpirulva bambán meredt maga elé, és a gondolatai egészen olyan helyen jártak, ahol az adott pillanatban nem lett volna illendő. Egy apró fejrázás közben rögtön fel is nézett, és szeme megakadt legjobb barátján, aki felhúzott szemmel érdeklődve figyelte őt.

- Merre jársz? - kérdezte halkan, mire Ashley csak elmosolyodott. Gale mindig észrevette, amikor a lány elkalandozott.

- New York utcáin - suttogta a lány, és újra azon gondolkodott, mit is csinálhatott a szerelme.

A barátja visszafordult és ő is maguk alá nézett.

- Hol máshol? - motyogta az orra alatt a fiú. Ashley tudta, hogy a kérdés nem erre vonatkozott, ezért játékosan meglökte a vállával, mire Gale újra ránézett és összemosolyogtak.

- Ashley, Gale, mi lenne ha most már rám fordítanátok a figyelmeteket? - kérdezte egy szigorú hang, mire mindketten odakapták a fejüket.

Előttük egy nő állt. Szőke haját szoros kontyba fogta hátul, hideg kék szemei szinte világítottak. Rajta fehér ruha volt, ahogy a körülötte félkörben ülő fiatalokon is. Ezek közé a fiatalok közé tartozott Gale és Ashley is.