Hagyjatok boldognak lenni

Harminchatodik rész: Social media gondok

Elfogadtam reggel Maxim meghívását a baseball meccsre, ezért úgy döntöttem, hogy a nap további részét otthon töltöm bekuckózva.
Tervem tökéletesen meg is valósult.
Csináltam magamnak egy jó forró fürdőt, készítettem meleg kakaót extra tejszínhabbal és boldogan feküdtem be az ágyba Jóbarátokat nézni.
Igaz, hogy a ház szaladt, kiestek a tányérok a mosogatóból, a mosatlan ruha konkrétan már járni készült de úgy döntöttem, hogy az én boldog délutánomat nem zavarhatja meg senki és semmi.
-Megjöttem!- kiabál be Jade a szobámba.
-Halihó!- köszönök neki.
-Ennyit a napról?- jön be a szobámba és elterül az ágyam végében.
-Este megyek baseballra a srácokkal, ezért úgy döntöttem, hogy a mai tanóráim annyira nem fontosak, hogy bemenjek rájuk.- sóhajtottam nagyot.
-Na szép.-bontja ki a lakótársam a hosszú barna tincseit.- Nem soká repülök el anyuval nyaralni.- meséli.
-Bejött az élet!- dobok neki egy párnát.
-Úgy várom már! Majd hozok szuvenírt ígérem!- ájuldozott.
-Hát amúgy reméltem is! Haza küldhetnél valami jóképű félvér pasit!- álmodoztam hangosan.
-Minek az neked? Blake nem teszi meg?- röhögött Jade és tovább igazítgatta a haját.
-Miről beszélsz?- nevettem zavaromban.
-A hülye is látja, hogy odáig vagytok egymásért, Sophie. Nézz már rá!- kopogtatta meg a fejemet.
-Te nem vagy normális. Odáig van érte a hóhér, de én biztos nem. Elvagyunk de semmi komoly nincsen köztünk. Ja, és nem is lesz!- szögeztem le.
-Erre még visszatérünk pár hét múlva!- mutatta fel fenyegetően a mutató ujját.
-Jade!- kaptam el a kezét a fejem elől.- Blake egy jelentős része az Indianapolisban töltött életemnek de, ami ott történt az ott is marad! Nem vagyok hajlandó ugyanazokat a hibákat elkövetni, amiket már egyszer sikerült! Blake, az Blake és, mint tudjuk azt is, hogy kutyából nem lesz szalonna.- tártam szét magyarázóan a karjaimat és nyomatékosítottam, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen kapcsolatot létesíteni Blakekel többé.
-De nézd már meg, hogy teper!- nyomott be a szájába egy marék mogyorót, amit lenyúlt az éjjeli szekrényemről.- Ő ezt nem fogja annyiban hagyni.- csámcsogta.
-Neki nem is kell. Majd én annyiban hagyom az egészet. Ő már akkor túl tudott lépni rajtam, amikor smárolt, azzal a Barbie hercegnővel.- sóhajtottam fájdalmasan.
-Évekkel ezelőtt volt.- majszolta tovább a mogyorót.- Rád férne egy kis nosztalgiázást!- kacsintott rám kajánul, majd eltűnt a fürdőszobába.
Nagyot sóhajtva tovább nyomtam a Jóbarátokat és inkább elmerültem abba, ahogy Rachel és Ross a közös gyerekük miatt vitatkoznak.
Totálisan elment az idő a sorozatozással és már csak annyira kaptam fel a fejem, hogy Maxim halál nyugodtan becaplatott a szobámba.
-Hát téged meg ki a franc engedett be?- húztam fel a szemöldökömet.
-Tekintve, hogy nem egyedül laksz itt, lehet egy tipped. Nem öltözöl?- állt be rögtön a tükröm elé és a jól belőtt séróját kezdte nézegetni.
-Ja, basszus, de!- kaptam a fejemhez és pillanatok alatt kivágódtam az ágyból.
-Melegen öltözz!- szólt rám Maxim és még mindig magát bámulta a tükörben.
Kikaptam egy fekete farmert, egy fehér atlétát és egy bordó kötött pulcsit.
-Rodney?- érdeklődtem, mialatt Maxim totál belemerült a szelfizgetésbe.
-Mi?- nézett fel hirtelen.
-Mondom, Rodney?- ismétlem magam és copfba fogtam szőke tincseimet.
-Ja, most megyünk érte.- vont vállat.- Te szerinted melyik kép lett a legjobb?- nyomta a képembe a telefonját, amin legalább ötven kép volt róla.
-Kell a content az instára?- forgattam a szememet lesajnálóan.
-Nekem legalább van contentem, nem úgy, mint egyeseknek! Mikor is posztoltál utoljára? Három hónapja?- pörgette gyorsan végig az oldalam.
-És ezt mégis ki figyeli?- nevettem el magam.
-Ehm, én? Mint a legjobb barátod, kötelességem figyelemmel kísérni a közösségi oldalaid bejegyzéseit. Ja, jut eszembe, eltűnt a strikeünk Snapchaten!- nézett rám szemrehányóan a hatalmas kék szemeivel.
-Nézz már rám! Szerinted nekem te vagy a legjobb barátom?- szúrtam neki oda szórakozva.
-Ez jobban fájt most, mint az eltűnt tűzünk.- pislogott nagyokat a boci szemeivel.
-Ne szelfizgess! Inkább gyere!- viharzottam ki az ajtómon magam mögött hagyva Maximot.