Mágnes

6. rész

Egy ideje boncolgattam ezt a falas témát ha már hírtelen egy nem megtervezett verés elmaradt, és valamivel ki kellett töltenem annak érdemtelen perceit, mikor tizokzatos megmentőm keze megérintette a vállam, amitől végig futott rajtam a hideg - a jó értelemben, ami kissé aggaszt - majd felnéztem érzelemmentes mégis nyugodt arcára. Nem mondott semmit mégis tudtam mire gondol.
- Menni kéne órára. - mondtam ki hangosan helyette. Egy bólintással jutalmazta ugyanolyan rezzenéstelen arccal mint amit lassan négy éve bámul az egész iskola, valahogyan mégsem bírok vele betelni. Ami megijeszt.

A terem felé tartva farzsebéből előhúzott egy cigit, és mint aki nem iskolában van meggyújtotta nem is zavartatva magát. Sokat cigizik. Ebédszünetben mindig látom az iskola fala mellett állni és mintegy három-négy szálat el is fogyaszt a fél órás szünteben. Néha Car is szokott mellé társulni e rossz szokásban és akkor egymás mellett szótlanul szívogatják az égő rudat.
- Olyan vagy mint Carrie. - adtam hangot gondolataimnak. - Ő is úgy szívja mintha kötelező lenne. Ugye tudod hogy nagyon egészségtelen? - csak megrántotta a vállát, direkt egy oriásit belesszíva, hogy azzal is idegesítsen. - Látom nem fogsz velem sem beszélni, viszont figyelmeztetlek én folyamatosan dumálok, mondjuk nem annyit mint Carrie, az még nekem is sok. Gondolom irodalomra tartasz. - bólintott. Metakommunikáció. - Lehet egy kérdésem? - mégegy bólintás. - Miért? - megállt. Akkor én is megállok. Felém fordult. Mi történik?
- Miért ne? - szólalt meg először négy év után. A hangja olyan volt mint képzeltem. Mély és határozott de kellemes és barátságos, kissé érdes. De nem ez a lényeg. Megszólalt! Mármint ez nagy dolog. De miért pont hozzám? Miért pont ezt? "Miért ne?" Mire akar ezzel utalni. Láthatta hogy ledöbbentem így újra megeredt a nyelve. Persze nem a szó szoros értelmében. - Erre jártam. Az a faszfej baszogatott. Elzavartam. Nincs benne semmi. Carriet bírom. Nem százas. Adom. - keveset beszélt tőmondatokban, de megértettem mit akart.
- Egy; köszönöm. Kettő; tényleg nincs ki a négy kereke de ezt csak én és a bátyja mondhatja rá. Mondjuk ő most börtönben van. Ha Carrie nem figyel magára ő is ott köt ki. Basszus... - aha ezt nem szabadott volna elmondanom. De nem beszél, vagy legalábbis eddig velem tette meg, csak nem adja tovább senkinek. Felhorkantott és száját egy féloldalas mosolyra húzta. - Ne mondd el senkinek!
- Úgy nézek én ki?
- Nem, de akkor is. Ha megtudja hogy elmondtam halott ember leszek.
- Hmm. - rántotta meg a vállát és tért vissza ugyanolyan kifejezéstelenné mint pár perce. Ennyi volt. Vége. Legalább így biztosra tudhatom hogy nem álmodtam.

Az út a teremig lassú és borzalmas volt. Csend volt. Nem szeretem a csendet, olyankor mindig elkezdek gondolkozni nem jó témákon. Most is épp gondolkodtam, mikor valaki hírtelen nekem szaladt.
- Hen, Hen! - Alice volt aki éppen zihálva mögémbújt. David csak furán kezdte méregetni.
- Mivan? Nem órán kéne lenned? - rivalltam rá.
- Jajj ne! Beköpsz a dirinek? De félek! Ugyan bátyus legyen benned egy kis mersz. Egyébként is téged kerestelek mert éppen menekülök egy ribanc pasijától akit egy picikét megtéptem. Ééés mivel te végzős vagy segíthetnél. Vagy tudod hol van Carrie? - darálta le az egészet.
- Nem hiszlek el! Ez az első napod. Olyan vagy mint Car. Ha nem tudnám azt hinném, hogy ti lennétek tesók, de sajna rám maradtál. Az orvosiban van. Megint szétverte a kezét, de szombaton randija lesz az új csajjal. - válaszoltam és próbáltam a hátam mögül kiráncigálni.
- Faszom. - mászott ki a hátam mögül. - Ó, és te ki vagy, te meglepően szexi srác aki a báttyámmal sétál egy kihalt folyosón. - emelte tekintetét a mellettem már kellően feszengő Davidre, a tudat hiányában hogy ki is ez a lány aki a csillagokat is lebeszéli a helyéről, ha olyanja van. - Cuki fiú. Ügyes vagy. Büszke vagyok. - súgta oda mire csak egy szúrós pillantással illettem.
- Hol vagy de ribanc pótlék! - hallatszott egy ordibálás nem messze tőlünk. Alice megint mögém bújt.
- Azt hiszem engem keresnek. - próbálta elviccelni de érezni lehetett a hangján hogy valamit nagyon elrontott.
- Hát itt vagy! Ha a barátnőmnek volt merszed nekimenni akkor nekem is legyen. - fordult be a folyosón egy olyan pali akit életemben nem láttam, azaz, vagy kilenc vagy tizedikes.
- Khm... - néztem az ismeretlen dühöngő srác felé aki csak most vett észre minket Daviddel.
- Hát ti meg ki a faszomok vagytok? - vágta hozzánk idegesen.
- Végzősök. És te?
- Tizedikes.
- Hogy oda ne rohanjak! Tipli a hugomtól.
- Ja mert el is hiszem hogy tesók vagytok. - röhögött.
- Ha mindketten rádköpünk el tudsz menni kivizsgáltatni és akkor kiderül.
- Ismerlek én téged, egy kis stréber vagy, szóval inkább menj vissza tanulni nehogy négyest kapj. - fulladozott a röhögéstől.

Úgy gondolhattam hogy David megunta a bájcsevejt ugyanis egy ideges pillantással végigmérte az előttünk álló fiút és előre lépett. A srác összes magabiztossága elúszott amikor David egy igen szívélyes pillantást küldött felé ami nagyjából annyit sugalljatott hogy "tünés vagy kitépem a nyelved és visszavarrom a homlokodra". Majd biccentett az egyik irányba és a hőnáhított kemény gyerekünk szélsebesen elhúzott.
- Nincs is kérdés hogy ki lesz felül. - mormogta az orra alatt Alice amire mindketten felkaptuk a fejünket.
- Hogy mit mondtál? - szerintem a lábujjhegyentől a hajam utolsó száláig elpirultam.
- Azt hogy köszi te észveszejtően szexi idegen akinek nem tudom a nevét. Ha nem vagy szerintem majdnem annyira elpicsázott volna mint én a csaját. - vakargatta a tarkóját Al.
- David a neve. David Black és ha szabad kérdeznem miért verted meg a lányt? - Alice nem üt meg senkit ha nincs rá jó oka. Hogy mi a jó ok az nála relatív.
- Azt mondta hogy úgy nézek ki mint egy bohóc egy bika  egy kilyukasztott lap és egy szörny elbaszott szerelemgyermeke csak mert felemás a hajam, van piercingem és nem vagyok egy olyan picsa mint ő. Szóval egy ici-picit felkaptam a vizet és megmutattam neki mire vagyok képes. Soha többé nem fog velem baszakszani. - magyarázta kissé feszülten mert talán nem volt olyan jó ötlet mint amikor azt megcsininálta. Ez a különbség Car és Al között. Alban néha van egy kis megbánás, viszont Car ennek jelét sem mutatta. David egy kicsit felnevetett majd mintha ő is csak egy átlagos diák lenne kinyüjtotta a kezét és leöklözött Alice-szal. Hát ezt nem hiszem el. Felsóhajtottam majd visszaküldtem az órára az elvetemült testvérem.

Mi is indultunk meg újra az irodalom óra felé.
- Bírom. - szólalt meg majd újra elhallgatott. Képes voltam öt perc alatt elfelejteni milyen dögös hangja is van igazából. Meg tudnám szokni. Lehet azért nem beszél mert a hangja addikciót okoz. Oké most úgy beszélek mint egy nyálas tinilány.

Odértünk a terem felé majd be is nyitottunk mire az egész osztály felénk nézett.
- Á Mr. David és Mr. Carter tíz percet késtek de nyugodjanak meg ez az első nap ma még nem írom be. Emlékszem én mindig elkéstek a tesiről mert lassan öltöztem. - említettem, hogy Mrs. Sanches a világ legjobb tanára? Megértő, vicces és jófej. Egyébként meg felesége van. Vele lehet erről a témákról beszélni. - Nos párokban dolgozunk majd az év végéig ugyanis az sokkal szórakoztatóbb és mivel mindenkinek megvan már a párja így maguk szerintem egyértelmű, hogy együtt lesznek. Egyébként Hen, nem tudod hol van Carrie meg az új kislány?
- Hát Emily - tegezi mindenki a tanárt, ő is kért meg minket és minden diákkal jóban van. - Car hozta a formáját és az orvosiban vannak mindketten.
- Ugye mondd hogy az történik amire gondolok! - csillant fel a szeme én meg csak bólogattam. - Akkor üljetek le egymás mellé és ma nem fogunk dolgozni csak kiosztottam a párokat, valamit majd csinálunk. Előre szólok egész hétre ez a tervem. Jövőhéten kell csak könyvet hozni. Most még pihi van! Henry te pedig mindent elmondasz! - hívott oda Emily. Amúgy Em egy húszonéves tanár, nem sokkal idősebb nálunk és sosem bánik egy gyerekkel sem rosszul mert nem akar példamutató lenni. Állítása szerint egy borzalmas diák volt és jópár történetet is hallottunk már tőle. Odamentem és szóról szóra mindent elmondtam. Figyelemmen hallgatta végig hogy miket mondok.

Az óra közepénép be trappolt egy csapzott és szétszórt Carrie Ericsen és egy Tiffany Andrews és Emily egy olyan mindentudó pillantást küldött Carrie felé mint aki ott lett volna az elmúlt fél óra eseményein. Car csak bólogatott. Telekommunikációsan megbeszélték, hogy Carrie és Tif éppen miket csináltak amikor nem az orvosiban voltak. Em nekik is elmagyarázta a dolgokat és mindenki folytatta továbba mit eddig csinált. Én beszélgettem a tanárral amihez a szerelmespár is csatlakozott és átbeszéltünk mindent míg a többiek is azt csináltak ami akartak.