History Maker [Bakugou Katsuki x OC - Befejezett✅]

4.fejezet

Napok is eltelhettek azóta, mióta behoztak ide. Nagyon kevés ételt, italt kapok, így jócskán le is fogytam. Semmi erőm nem maradt. Minden nap kivittek a szabadba egy kis ,,friss levegőt" szívni. Aha, persze. Pluszba 3 testőrrel kellett járkálnom.
Arany tincseim össze voltak ragadva, és már nem is aranyon csillogott, inkább már barna lett. Minden nap küzdök a túlélésért, ha egyszer viszont akarom látni a szereteimet. Vagyis a megmaradt szereteimet.
Ugyanabba a helyiségbe visznek be, ahova először is. Semmi szokatlan. Mi.dig valami "különleges erő" meg hogy "nem is tudja használni" szavakat hallom naponta. Miért lennék én különleges. Én már egy kívűlálló lett belőlem. Egy szörnyeteg. Undorodom magamtól. Amivé tettek.
Most kikötöttek egy álló asztalszerű valaminek. Féltek, hogy bántom őket.
Vártam Tomurát, mert már közben rájöttem a nevére. Mindig ő végzi el rajtam a kísérleti részeket. De nem mindig jönnek be. Általában lilás-zöld foltokkal, vagy nagyon ritkán véresen visznek vissza a cellámba.
Már meguntam az egészet, de eszük ágában sincs ellengedni. Kiakarok szabadulni. Már időérzékem sincs. Lehet mér évek teltek el mióta itt vagyok, hiszen már a 1082 kísérletemnél járunk, ha jól hallottam eddig. Az kb. 3 év az életemből. De rajtam is látszodnak változások. A melleim megnőttek, a csípőm szélesedett. A hajam már a derekamig ér. Nőttem is, és ezeket nem is vettem észre magamon. Szégyen tőlem az már biztos.
Megkell szöknöm, de most még várnom kell a megfelelő alkalomra. Nem siethettem el az egészet.
Kikötöttek, majd várnom kellett Tomurára, hogy elvégezze a kezelést. Jó pár percet kellett rá várni, de csak megjelent. A szokásos injekciót nyomta a vénámba, utána a zöld színű folyadék indult meg. A fájdalmat már nem éreztem, mert hozzászokott a kínokhoz. Mikor a szer elfogyott, kiengedtek, és indulhatott a kísérlet igazi lényege, a kínzás. Itt mérik fel, hogy a benne lévő hatóanyag, mennyire vált eggyé a szervezetemmel. Kés, pisztoly, ostor és a saját képességük.
A megszokott falhoz állítottak. Tomura cselédje, Kurogiri elvette az asztalról a pisztolyt. Felém tartotta. Becsuktam a szemem, hogy felkészüljek a fájdalomra. A fegyver elsült.............és mint egy tollpihe, úgy pattant le rólam. Meglepődtem, de egyben elfogott a magamtól való félelem és undor. Hirtelen egy nevetés tört fel a nagy csendben. A kék hajú hangos nevetése átment örültbe.
-Kurogiri sikerült! Létrejött a saját szörnyem!- kezdett el hangosabban nevetni.
-Vigyétek vissza a cellába. Egy hétig se étel, se ital.- adta ki a parancsot, majd kiment.
Visszavezettek a ,,szobámba". Belöktek, majd hangos csatanással bezárták az ajtót. A sarokban kuporogtam. Hideg volt és semmi takaró. De az álom mégis elragadott.

Izuku szemszöge:
3 éve már annak a bizonyos napnak.
Reggel gyönyörűen ragyogót a nap, semmi felhő nem volt. Alig vártam, hogy Hiyorival újra találkozzak. A legjobb barátom lett. De ez mind szertefoszlott mikor,rendőrőket és hősöket láttam a házuk előtt. Nem értettem mi folyik ott. Gyorsabb tempóra kapcsoltam. A ház sárga szalaggal volt körbe kerítve. Pár hangfoszlányt sikerült meghallanom. Rablás, eltűnt személyek. Hiyoriékat elrabolták. A sokk végig ment a testemen. Komotósan mentem suliba. Érzelem mentesem vonultam végig a folyosókon. Hiányzik nagyon.
Most az U.A középiskolában tanulok, hősképzésen. 16 éves lettem ebben az éveben. Kacchan is jött velem, de ennek nem nagyon örül, hisz mindenből versenyt csinál. Az osztályom is nagyon jó. Sok barátom lett, de egyikőjük sem tudta Hiyori hiányát betölteni.
All Might utódja lettem. Megkaptam a One For All erejét. De ez sem tölti be a hiányt............

Ez a rész ennyi lett volna. Remélem tetszett nektek, és továbbra is olvasni fogjátok a sztorimat! Puszancs nektek! <3

U.i.: a kövi részt Hiyori szemszögével kezdem, hogy ne kavarodjatok bele. ;-)