A révész lánya

4. Kitálalás

- Cassy! - Sikít két női hang, alig, hogy kilépek a kis házunkból. Apa már korán reggel elment, ahogy szokott, én meg áthívtam a lányokat, hogy ma együtt bulizzunk. Dessel csak a hétvégén találkozom megint, holnap a hónap kritikus napja van, amikor be kell állnom apa helyett dolgozni, úgyhogy ma csajos napot tartok.

- Csak, hogy ide értetek! Nyx néni megint morcizott? - Kérdezem csípőre tett kézzel, mire nevetni kezdenek.

- Csak kicsit! - Legyint Med.

- Mielőtt bármibe bele kezdünk! Tegnap voltál az ijesztő nagynéniknél! Mondd, hogy nem háború van odafenn! - Tárja ki drámaian a kezeit Rakné, majd könyörgőn összekulcsolja őket. Én nevetni kezdek.

- Nyugalom, megmondhatjátok Nyx néninek is, nincs semmi baj, csak lavór fiú megint hisztis és rádobott egy járványt a halandókra. - Nevetem, mire a két lány láthatóan megnyugszik.

- Hála Kronosznak! - Teszi össze a két kezét Med, az égbolt felé nézve. - Apud mikor ér haza? - Néz rám kíváncsian.

- Ahogy szokott, de jobb lesz, ha most addigra eltűntök. Tudjátok milyen, amikor ennyi halott van! - Forgatom meg a szemem, majd megfordulok. - Na, gyertek beljebb! - Nyitom ki az ajtót és bevezetem a lányokat. - Tudjátok merre! Enni, inni valamit? - Kérdezem a konyha felé indulva.

- Szokásost! - Kuncog Rakné, ahogy elindul a szobám felé.

- Nekem is! - Mosolyog rám Med, majd követi a másik lányt.

Én csak kuncogom egyet, ahogy a konyhába lépek és egy nagy tálcára kezdek pakolni. Egy pohár narancslé Raknénak, egy bögre citromos tea Mednek, egy pohár tej. Egy adag habos süti Rakné számára, narancsos csoki Mednek, meg egy kis tálka gránátalma nekem. Ezzel a megrakott tálcával megyek be a szobámba, amit a két lány már elfoglalt. A kígyóhajú nő, az ágyamon fekszik, a hatszemű pedig elfoglalta magának a sarokba helyezett puha kupac párnámat. Én leteszem a tálcát a polcomra, majd helyet foglalok a szőnyegemen.

- Szolgáljátok ki magatok! - Intek a tálca felé, amit a barátaim azonnal meg is rohamoznak. Én csak kuncogom rajtuk.

- Hádész királynője vagy Cassy! - Mondja csillogó szemekkel Med, én meg nagyot nyelek.

- Azért az még nem! - Suttogom.

- Mi? - Áll meg Rakné, éppen megfogva a tálkáját. - Jól hallottam, hogy azt mondtad "még nem"? Ugye, jól hallottam Med? - Néz a másikra.

- Határozottan ezt mondta. - Néz rám gyanúsan a kígyó hajú lány.

- Szóval mi ez a még nem, Cassy? - Ül le Rakné és még előre is hajol, hogy közelebb kerüljön hozzám.

- Ugyan, semmi! - Mondom, megvakarva a nyakamat és vigyorogva.

- Ebből nem menekülsz, Cassy! Eddig mindig lehordtál, hogy "Ugyan, Med! Én királynő?!" - Próbál meg utánozni az ágyon ülő lány, de rémesen megy neki. - Most meg mit mondasz? "Azért az még nem!" Szóval magyarázatot várunk! Sürgősen! - Hajol ő is felém. Én nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem.

- Rendben, akkor az elején kezdem. - Támaszkodom meg a tenyereimen, amiket a hátam mögött nyomok a szőnyegre. Felnézek a plafonra és lassan belekezdek a mesémbe. - Tegnap előtt kezdődött. Reggel elmentem meglátogatni a kutyulit. - Hallom, ahogy a két lány szisszen egyet és Mednek még a kígyói is sziszegni kezdenek, nem sokan szeretik Kerberoszt. - De mikor odaértem hozzá nem volt sehol, aztán ugatva rohant felém. El akart vinni valahova, hát követtem, de túl gyors volt. Mikor szóltam neki megállt és a hátára vett. - Direkt hagyok szünetet, és a hatás meg is jön, szinte érzem a levegőben a meglepettséget, amit egy puffanás tör meg.

- Hagyta, hogy felülj rá? - Kérdezi Rakné, ahogy próbál visszamászni a párna kupacra, én biccentek egyet.

- Elvitt a Stygian belsejébe. Ott találkoztam egy bajbajutott férfival. - Itt kuncogni kezdek az emlékre. - Mellkasig benn volt a Stygianban, hát segítettem neki kimászni. Kiderült, hogy a lidérceket akarta megnézni, hát elvittem őt hozzájuk. Jót beszélgettünk közben. Tudjátok a szokásos, semmi teljes név a találkozó végéig. - Pillantok rájuk ők pedig biccentenek egyet, mire én megint a plafonra nézek. - Végül visszavittem Kerberosz pihenőjéhez, de felajánlottam, hogy másnap elviszem a fehér sziklára megnézni a kilátást.

- Te egy idegent vittél az ijesztő nagynénéidhez?! - Szakít félbe Med.

- Tudtam ki! - Mondom elmosolyodva.

- De ki ez a férfi? - Rakné kérdésére rájuk emelem a tekintetem, egyik szemöldököm felhúzva és fintorogva.

- Ez most komoly? Gondolkozzatok kicsit! Ki az az öt lény, aki el tudja viselni Kerberoszt? - Teszem fel a kérdést.

- Te!

- Charon!

- Alastor!

- Nyx! - Mondják felváltva és az ujjaikon számolva.

- És... - Itt eltátják a szájukat.

- Na, leesett? - Kérdezem, halványan mosolyogva.

- Most komolyan? - Tátja ki a száját Rakné.

- Vessen apa a Tartaroszba, ha hazudok! - Mondom komolyan.

- Te megmentetted, Hadészt?! - Hápog Med is.

- Nem csak megmentettem, beszélgettem vele és elvittem a nénikhez is. - Pillantok el oldalra, ahogy a hajamat kezdem el piszkálni. - És meghívott hétvégén egyet sétálni Elysiumba. - Mosolyodom el az emléken és egy picit talán el is pirulok, mikor eszembe jut, ahogy megpuszilta a homlokom.

- Ugye nem mész el? - Rakné kérdésére, mérges tekintettel fordulok hozzá, kezem vissza helyezve a földre és ökölbe szorítva.

- Miért ne mennék? Des kedves, figyelmes, megértő és nagyon jó társaság. - Mondom morcos tekintettel.

- Cassy! Ha apukád megtudja, hogy egy istennel vagy, sőt nem is akármelyik kis istennel, hanem az alvilág urával, neked annyi! Elfelejtetted mit mondott? - Dörren rám Med.

- "Soha! De soha ne menj az istenek közelébe! Különben nagy bajba kerülsz! Értetted?" - Utánozza le Rakné apát, amitől kiráz a hideg, és nagy puffanással kiterülök a szőnyegen.

- Tudom! - Kezdek bele, majd két tenyérrel takarom el a szemeim. - De én... Én szeretem őt lányok!

- Csak képzelegsz Cassy! - Szinte hallom a fintort Med hangjában.

- Ez túl valóságos ahhoz, hogy képzelet legyen. Eltalált az a kis szemétláda! - Teszem le magam mellé a kezeim. - És nem tudok menekülni lányok. Vele akarok lenni, megmutatni neki a birodalmát. Látnotok kellett volna a szemeit, mikor felvittem a hegyre, mintha akkor látta volna először. És olyan jól néz ki, azok a játékos zöld szemek, az az ártatlan mosoly. Agh! Megőrültem! - Teszem keresztbe szemeimen a bal karom.

- Elvihetnénk Minohoz! - Hallom meg Med hangját.

- Vagy bátorságpróbára! - Lelkesedik Rakné is.

- Igen, meg az Álmok földjére! - Helyesel az előbbi.

- Vagy a Kokytosra játszani! - Tapsol a póklány.

- Mit szóltok egy Tartarosz kvízhez? - Vigyorodok el, ahogy felnyomom magam.

- Tökéletes! - Nevetik egyszerre.

- Szóval elvárom, hogy bemutasd nekünk a hétvégi randitok után! - Vigyorog Med kihúzva magát és összefonva a karjait, a kígyók is felemelkedtek a fején.

- És ne aggódj Charon semmit sem fog tudni! Tőlünk biztos nem! Hallgatunk, mint a Lethe vize! - Biccent Rakné, én hálásan elmosolyodok.

- Ti vagytok a legjobbak lányok! - Mondom hálásan. - Na, de most ki vele! Milyen volt a kevésbé ijesztő nénéim látogatása Nyx néninél? - Kérdezem vigyorogva, ők pedig szinte sírva nevetve kezdenek bele a meséjükbe, amivel lassan el is telik a napunk hátralévő része.