Ha minden olyan egyszerű lenne,mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva.
Ha külföldi diákokként karácsonyoztok Budapesten,ráadásul egy miniatűr albérletben, az nem a legkényelmesebb.De az biztos,hogy mi nem unatkoztunk.
Kezdődött ott az egész,hogy reggel arra keltem,hogy Robin lerántotta rólam a takarómat,én pedig ugye csak felsőben alszok,ezért a fenekem gyönyörűen látható volt,és persze az igen érett lakótársam nem kezdett el hangosan röhögni és kacsintgatni.Dehoogy.Az nem rá jellemző.A hangzavarra persze megjelent Bianca és Elena is,akik Robint próbálták valahogy kirángatni.Persze Bianca próbálta elfojtani a féltékenységét,mégha szegénynek ez nem is sikerült.
Gyorsan felöltöztem mielőtt, kimentem a kávémért a konyhára,amit Max mindig odakészített nekem.Majd' belehalok olyan cuki,csakhogy majdnem mindig eltűnik a koffein,ugyanis James rendszeresen kiönti.Ugyanis orvoshallgató az egyetemen,és a kutatásai bebizonyították,hogy az efféle szerek károsak.Persze Thomast próbálja leszoktatni a cigiről is,így szegény gyerek mehet sunyiba cigizni.
Amint kiléptem a konyhára,megcsapott valami égett szag.Ajjajj....csak nem...
Na fasza,Nancy megint nekiállt mézespuszedlit sütni.A héten 4x próbálta meg,ugyanis a mi kis Selinánk bátorította rá.
Ennek örömére ő kitartóan gyártotta a sütiket (Max egyszer meg is kóstolta udvariasságból,de szegény nagyon rosszul volt tőle).
Odaküzdöttem magam az ablakhoz,hogy kinyissam,de nem nagyon akart ez összejönni,ugyanis Selina beállt elém magyarázni arról,hogy a halászlébe ne Erős Pistát tegyünk hanem jó kis harapósat.
Eközben Nancy köhögve teszi le a tepsit,és ráhúz a kàvémra.Ezek szerint James nincs itthon már.
-James merre van?-tettem fel a kérdést.
-Asszem Thomassal elmentek a fáért,de aztán ki tudja,lehet Jessnél van-viyorgott.
Úristen Jessica az meg az idegesítő barátnője.Gyerekek,én nem akarok bunkó lenni,de még Robin is értelmesebb nála.
Na jó,túlzásokba azért ne essünk.De mindenesetre nem bírom a csajt.
-Max?
Erre ő sejtelmesen elmosolyodott.
-Natasha-val ment ajándékot venni a húzottjának.Idén is az utolsó pillanatra hagyta.
Ja igen,mi szoktunk ilyen angyalkázós ajándékozást csinálni mert hát miért ne.Idén persze sikerült Robint húznom,ennek köszönhetően egy ideje nem küldtem el melegebb éghajlatra.
Mindenesetre elvettem a kávémat Nancytől,aki erre morcosan reagált.Persze,meg majd érdekelni is fog.
-Nekem is ki kellene még mennem,addig ne robbantsátok fel a lakást köszi-mondtam,majd az üres bögrét hátrahagyva elindultam.
A város dugig volt emberekkel,és persze a metrón is megtapostak,amin majdnem rosszul lettem,de semmi gond nem volt tulajdonképpen.
Már vagy a harmadik boltot járhattam végig,amikor megéreztem valakinek a tekintetét magamon.Egyszercsak Stuart ölelt meg,aki egy Star Warsos pulcsiban feszìtett.Úgy megijetem,hogy majdnem lefejeltem .
-Szijaa-majd szorongatott, én pedig kezdtem kicsit pánikolni,de nyugtatni próbáltam magam.A drága exembe is most kell belefutni.
-Szia,Stu-mondtam.Elkezdett nekem valamit magyarázni,közbe pedig gyanúsan közel került hozzàm,és megfogta a kezemet.
Erre köhögni kezdtem.
-Stu én...megyek azt hiszem inkább
-De Mia maradj itt-kezdett bele a megszokott dumájába.Ekkor levegőt se kaptam már,és minden keringett velem.
-Mia?-hallottam a fiút.
-Hagyj már békén-mondtam neki sírva,és otthagytam.
Próbàltam kijutni a tömegből.Az emberek csak jöttek velem szembe.Ahogy mentem,hirtelen neki ütköztem valakinek,aki így leejtette a szatyrait.Sűrű bocsánatkérések közbe mentem volna tovàbb,ha nem ragadja meg a kezem.
-Mia,minden rendben?-néztem szembe Maxxal,aki aggódó tekintetével fürkészett.
-P-Persze..ez csak-legyeztem a kezemmel-Stuarttal találkoztam-és elsírtam magam ismét.A fiú idegesen kifújta a levegőt,majd magàhoz húzott.Egyik karjával a hátamat simogatta,a másikkal a derekamat karolta át.Ő volt az,aki amíg együtt voltunk Stuval folyton bunkózott velem,hiszen ki nem állhatta őt.Aztán amikor kidobtam,ő tudta egyedül azt,hogy mi történt.Akkor azt hittem szétveri a gyereket.
Az emberek furcsán néztek ránk,de nem zavart.Hozzábújva zokogtam.
Mikor sikerült egy kicsit összeszednem magam,elengedtem,és kifújtam az orrom . Max csak engem figyelt és mosolygott.
-Ezek után remélem minimum fejbe verted-vigyorgott.
Elmosolyodtam én is.Hirtelen odanyúlt az arcomhoz,hogy egy eltévedt tincset eltűrjön.
A keze meg ottamaradt az arcomnàl.
A romantikus pillanatot azonban megtörte egy kiabáló hang.Natasha ordította keresztül értem az áruházat.
-Miaaaa!!!-kiabálta nekem ugorva.
Nevetve öleltem meg,majd elkezdtem összeszedni a cókmókomat.
-Még bemegyek a cukrászdába,után viszont haza egyenesen.Mikor értek haza?-tettem fel a kérdést.
Ketten egymásra néztek.
-Igazából végeztünk , szóval mehetnénk-mondta Max.
-Uhh menjetek csak nekem még be kell mennem .... az adományozókhoz-mondta Nat,majd elszaladt.Hát ez meglepett.Persze,nyilván azt akarja,hogy kettesbe legyünk de ez akkor is..Na mindegy.Egyszer rárántom a bojlert az tuti.
