𝐓𝐎𝐗𝐈𝐂

A hetedik holttest, avagy bevezető *:･ﾟ

M O E
___________

Ahogy a férfi lassan, fuldokolva dőlt el a padlón, óvatos bizsergés játra át Moe testét. Még apró hangokat hallatva végzett teljesen a férfivel a méreg. Moe mérge. A lány óvatosan a férfi felé hajolt, és a mellkasát figyelve megbizonyosodott arról, hogy meghalt. Megforgatta a szemét és elkönyvelte magában, hogy ezek után mennyit kell majd takarítani.

Ahogy végignézett a padlón fekvő hullán, kirázta a hideg. Akármennyire is élvezte a helyzetét, mégsem örült annak, hogy a viszonylag kerek, helyenként ráncos negyvenes férfinek is el kell majd tűntetnie a holttestét. Az órájára pillantott, és halkan leolvasva a számokat.

- Fél kettő.- Suttog, és az ablakhoz sétálva kinézett az éjszaka sötétjébe egy redőnyön keresztül. Egy apró sóhaj után nyugtázta hogy a kihalt utcán senki sem vehette véletlen sem észre a történteket.

A szobában a villanyokat lekapcsolva kezdte az egyik hátsó udvarra néző ablakon kidobni a holttestet, ahogy hallotta a landolást aprót bólintott és egy emeletet lépcsőzve ő is kilépett a kertbe. Körbenézett és amint megpillantott egy ásót, az arcára gyerekes mosoly szökött. Egy kis biztosnságérzettel töltötte meg, hogy a testet és őt is takarta egy pavilon, amiben három kicsi és két nagy szék helyezkedett el.

- Családod is van?- kérdezi unalmában.- Hát remélem nem fognak majd annyira hiányolni, hogy felássák a virágágyást és a csontjaidat megtalálják.

Moe óvatosan kiszedi a virágokat a földből gyökerestül, hogy ne hagyjon sok nyomot maga után. Miután megásta a gödröt a testnek, óvatosan beleejti a férfit a kissé henger alakú árokba, majd elkezdi visszatemetni. Még mielőtt a fejét is befedné, óvatosan rámosolyog, és leguggol a feje mellé.

- Tudod, soha nem állt valós szándékomban kinyírni téged... még a nevedet sem tudom. Bár elég okot adott rá az, hogy a tekintélyed a nők felé a nullával egyenértékű.- halkan nevetni kezd. - Majd találkozunk odalent... bácsi. - mondja, és egy apró sóhajjal feláll, megfordul és az ásót felvéve végleg eltemeti a holttestes. A hetediket. És Moe jól tudta, hogy nem ez lesz az utolsó.

A virágokat is a földbe temeti, és a kezeit a derekára téve vidáman méri végig a testet.
- Szép ültetvény.- Suttogja magának, majd besétál a házba. Magáta veszi a ballonkabátját és barna haját hátrasimítja. Kilép az ajtón egy kulccsal a kezében, amit az ajtó előtt pillantott meg, majd az ajtó bezárásával egy újabb holttestet zár le.

Elindul lefelé az utcán, majd egy pár blokkal arrébb parkolt autójába beszáll, és az ülés támlájába simulva elönti a boldogság. A klubb mellett parkolt, ahol a férfit megismerte. Gyorsan bepötyögi a GPS-be a lakcímét, ami perceken belül a legrövidebb útvonalat kiadva navigálni kezd.

Negyed órával és az öt kedvenc számával később leparkol a magas ház előtt, ahol lakást bérel. Táskájában kutatva előveszi a kulcsot és kiszáll az autóból, amit becsuk maga mögött. A ház kapuját kinyitva indul el a legfelső szintre lépcsőn. Mindeközben az órájára pillant, és apró káromkodás csúszik ki a száján, mivel épp hogy időben hazaért, épp napfelkelte előtt.

Felér a legfelső szintre, és kulcsát óvatosan a zárba helyezve nyit be az apartmanba. A nappalival egybenyitott konyha tárul elé, és mosolyogva nézi a konyhapulton levő salátát. Miután levette a kabátját, a cipőit és a táskáját is letette elindul megmosni a kezét. Ahogy a forró víz lemossa a kezét, annak minden egyes zugát felmelegítve emeli le róla a bűntudatot.

A tükörbe nézve az apró sebet pillantja meg a szája sarkában. Alig látható, de mégis vérzik. Hisz így halt meg a hetes számú férfi. Megcsókolta Moet, és most ő szenved a hűtlensége és tiszteletlensége miatt. Porcelán bőre kiemelte mélyzöld szemeit és sötétbarna haját. Az apró vérző sebet óvatosan leragasztja egy apró ragtapasszal és elindul a konyhába.

Magához véve az ételt ül le a nappali kanapéján. Halkan elfogyasztja vacsoráját és elindul a hálója felé. A puha ágya szinte ölelve fogadja magába a lányt, majd a lámpáit eloltva álomra hajtja a fejét.

*:･ﾟ

Másnap reggel a lány szinte teljesen munkakészen indult volna el lefele a lépcsőházban, amikor észrevett egy aktát az asztalán. Gyorsan végigfutott rajta és el is indult dolgozni. Perceken belül elérte az ő legnagyobb álarcát és egyben védő álcáját. A rendőrség melletti parkolóba behajtott, majd ahogy végzett azzal a rendőrség hivatalos épületébe indult. Út közben egy páran ráköszöntek, amire Moe csak apró mosolyokkal reagált. Az óriási ajtó előtt megállt egy pillanatra.

Ahogy óvatosan a kezét a kilincsre helyezte, egy pillanatra elöntötte a lányt a félelem. A bizonyos érzés ahogy jött úgy el is múlt pillanatokkal később. Hisz a lánynak nem kellett semmitől sem félnie. Az egyetlen dolog ami kellett neki az a magabiztosság volt a munka mellett, és így minden lehetséges szálat elvarrt maga és a gyilkosságok között.

- Moe.- lépett mellé detektív társa. - Fontos ügy. - nyom a lány kezébe egy aktát a férfi.

Moe apró bólintással fogadja el azt, és néz bele. A legnagyobb meglepetés viszont akkor éri, amikor meglátja a hármas számú halottat. A nő testrészei szanaszét vannak letéve, és a doboz amiben volt a holttest -amibe én tettem bele- szanaszét forgatva, ujjlemyomat nincs, semmi nyom.

Moe óvatosan rápillantott Davidre, majd a mégegyszer gyorsan átnézte az aktát.

- A darabolás a halál oka?- kérdezi Moe, hogy megtudja, hogy bármi oka is van e félni.

- Így tűnik.- suttog David majd felemeli az egyik ujját.- De! A nő szervezetében van valami furcsa anyag. Valami számunkra nem ismert szer, méreg vagy ilyesmi ami valószínűleg a halál okozója.

Moe aprót nyel, ahogy félelem tölti el. Félelem a lebukás miatt. Ahogy rágódik David mondatán, újra az aktába vándorol a tekintete.

- Szóval méreg?- kérdezi. - Esetleg új méregkeverő van a közetben?

- Pontosan. - bólint a férfi. Moet nyugalom töltötte el. Méregkeverőt keresnek, így nem valószínű, hogy ő is szóbakerül mint gyanusított.

*:･ﾟ

nappalicsillag