𝐓𝐎𝐗𝐈𝐂

Első emlékek *:･ﾟ

M O E
_______________

Ahogy David a volán mögött ülve előzgette az előttünk álló autókat, Moe csak kifele bámult az ablakon. El sem tudta képzelni hogy találták meg hármaskát. Minek forgatták volna át a pince hátsó, fekete dobozait? Hisz emlékszik a lány, hogy milyen óvatos volt és hogy mennyi munkát fektetett bele.

Mikor megérkeztek a helyszínre, Moe idegességében az ujjait kezdte piszkálni, majd később áttért a tenyerére. A lány nem mást akart eltűntetni a kezéről, mint a bűntudatot. Zavarta a láthatalan vér a kezén, de ahogy meglátta a holttestet a viszketés abbamaradt. A nő igenis megérdemelte amit tett.

... Moe szokását megtörve viszonylag kihívó ruhát öltött magára azon a szép keddi estén. A fekete szín eszméletlenül kiemelte a lány csodás alakját, és barna haja csodásan festett az összeállítással. Fekete tűsarkúja hangosan kopogott a járdán, amikor egyszercsak egy félrészeg nőbe ütközött.

Akármennyire is előkelő látványt keltett az előtte álló negyvenes éveiben levő nő márkás övével, táskájával és cipőjével, a lány akkor sem tudta normálisnak elkönyvelni. Alkohol szaga érződött a lehelletén, és szemében a néhai csillanások elárulták, hogy nem teljesen józan. Fekete kosztümnadrág volt rajta és egy fehér ingszerű póló, amit nagy márkajelek díszítettek.

- Tűnj az utamból fruska! - ripakodott rá a nő teljesen oktalanul. - Undorodom a ruhádtól.

Ahogy a nő - szinte szavakat köpve- beszélni kezdett, a bántások egyre jobban hatoltak a lány lelkének mélyére. Düh öntötte el Moet. Sosem akart még ennyire megszabadulni egy embertől. Egy fölösleges darabtól, aki ostromozza a lány lelki egészségét a saját problémája miatt.

- A szüleid idióták lehetnek ha így bárhova elengednek.- mondta a nő.- Ennél kivágottabb ruhát életemben nem láttam. Biztos az anyád is egy mocskos fruska, ha ilyenekben enged utcára.

Ekkor Moe számára elszakadt a cérna. A nőre mosolyogva vágta fejbe a kezében levő kemény táskával, ami a hölgy fejének csapódva terítette le azt. Az utcán szétnézett, de az aranyos fekete macskán kívül egy lélek nem járt ott. A legközelebbi sarkon befordult egy zsákutcába, ahol saját bőrét óvatosan felszakítva csepegtetett egy pár cseppet a nő szájába, ezzel teljesen kioltva az életét.

A nő telefonját megkeresve gyorsan fel akarta törni azt, de ahogy a méregdrága készüléknek elhúzta a képernyővédőjét, az azonnal felnyílt.

- Nem csak részeg hanem hülye is.- suttogta Moe, ahogy gyorsan megkereste a nő lakásának pontos címét telefonjában. A nőnek a fején keletkezett sebet igyekezett teljesen eltakarni a hajával addig, amíg Moe kocsijáig el nem értek. Ott beülette a nőt, és egészen a házig haladt...

Ahogy az emlékek rátörtek a lányra, egyre inkább töltötte a félelem. Ajka aljába aprót harapott és úhra a testre koncentrált. A detektívtársa hangja zökkentette ki a gondolatai közül, amiért Moe el sem tudná mondani mennyire hálás volt.

- Még mindig keresik a mérget a laborban.- guggol le a test mellé.- Később hívtak csak ki minket, előbb leelenőrizték a területet. A házba mintha nem lett volna senki más. A riasztó be sem volt kapcsolva egész este, a szomszédok semmit nem észleltek, és ujjlenyomat nem maradt a helyszínen.

David mondtatai alatt Moe csak egy dologra tudott gondolni. Jól végezte el a munkát. Hisz nyoma nem volt annak, hogy ő -vagy bárki más- itt járt volna.

*:･ﾟ

A lányt magabiztossággal töltötte el, hogy a helyszínelők nem találtak semmit. A test darabokban feküdt a dobozban, amikor megtalálták. Ahogy kipillantott az autó ablakán, a suhanó tájat figyelte. David halk zenét indított el Moe számára, és lassan megérkeztek vissza a hivatalos épületre. Ahogy kiszálltak az autóból a fiú Moehoz fordult.

- Nemsokára tele lesz vele az újság. Majd próbálj meg nem nagy feltűnést kelteni.- néz a lányra kissé lekezelően, de Moe csak elengedi a füle mellett.- Ebéd?

- Elfogadom. - bólint a lány, és az épületbe indulva lefordultak egy kisebb büfé előtt. A menüt pásztázva néztek egymásra vigyorogva.

- Dupla eperkrémes fánkot cseresznyés szósszal és csoki darabkákkal!- mondták egyszerre, mintha versenyeznének. A hölgy a pult mögött elmosolyodott.

- Már csak egy van kedveskéim!- mondja. David némi tétovázás után megszólalt.

- Elfelezzük.- bólintott a hölgyee és mielőtt Moe fizetni tudott volna, a fiú a nő kezébe adta a pénzt és a lány felé mutatta a fánkot. - Kié az első harapás?

- Megkaphatod.- mosolygott a lány óvatosan, amikor hirtelen megcsörrent a fiú telefonja.

Ahogy befejezete a telefonhívást, a lánynak mutatta, hogy menjen a terembe, ahol a nő hullája található. Moe elejinte furcsállta, de követte az utasításokat. Ahogy belépett egy régi ismerőse, Bethany Tate fogadta. A test előtt állt és ahogy felnézett a lányra végtelen aggodalom sugárzott az arcáról. Moe társa is hamarosan belépett a szobába és ő is gyorsan észlelte Beth arckifejezését.

- Gond van?- kérdi halkan David.

- Borzalmasan nagy. - suttog a fehér köpenyes lány. - Fogalmam sincs hogy mi került a nő szervezetébe. Se nekem, se a labornak. Olyan mintha valami teljesen új dolog lenne... mintha egy furcsa kísérlet lenne.- mondja.

nappalicsillag