Nyíregyházi álom | Luke Hemmings |

7. Rész - Anna

Levegőért kapkodva zártam be magam mögött a szobám ajtaját. Ez meg mi volt? Luke Hemmings megnézett magának. Pislogtam és leültem az ágyam szélére. Küldtem egy SMS-t anyának hogy minden oké és betakaróztam. Fogalmam sem volt Luke mit gondolhat most, de abban száz százalékban biztos voltam, hogy én nagyon be voltam már habarodva. Évek óta. Ez meg csak tett rá egy lapáttal, hogy találkoztunk. Mi lesz ebből?

Másnap reggel, mikor felébredtem azt hittem, csak álmodtam az egészet. Hát nem. Ugyanabban a pizsiben voltam és ugyanaz a luxus szoba volt. Kinéztem az ablakon és Budapest csodás látványa tárult elém. Felvettem egy farmert és direkt a Luke Hemmings feliratú felsőm. Nagyon kíváncsi voltam mit fognak szólni. Megcsináltam a tusvonalam és feltettem a szempillaspirálomat. Éppen végeztem mikor kopogtattak.
-Megyek! - kiabáltam és odapattantam az ajtóhoz. Kinyitottam és Luke állt velem szemben.
-Szia. - rám mosolygott és a pólómra tévedt a tekintete. - Hű! Ez nem is tudom. Vegyem megtiszteltetésnek? - nevetett.
- Igazából ezt már jó pár hónapja megvettem. - néztem le a felsőre. - Zavar? Csak kikaptam és nem is láttam....
-Nyugi, - tette a karomra a kezét és mosolygott. - nagyon tetszik.
-Köszi. - mondtam. - Gyere be addig, amíg összepakolom a táskám.
Belépett a szobába és szétnezett.
-Nagyon cuki. - mondta és leült az ágyamra. Édes jó isten. De meg tudnám szokni ezt a látványt. Gyorsan összepakoltam a táskámba a fontos cuccaimat. Parfüm, pénz, telefon. A vállamra kaptam és a kabátomat már Luke adta nekem. A szívem olyat dobbant, hogy majdnem le kellett ülnöm.
A földszinten az előtérben már vártak a többiek.
-Sziasztok. Mehetünk?
Bólintottak és valamiért mind a hárman Lukera vigyorogtak. Nem értettem de gondoltam valami belsős poén. Beültünk a kisbuszba és mondtam a sofőrnek, hogy először a várba megyünk fel.
-Srácok itt rengeteg ember van. - kezdtem.
-Nyugalom, ha nem egy hadsereg jön ránk nem vészes. Mondjuk azt kérdezgetni fogják, hogy te ki vagy. De erről gondoskodni fogunk, hogy mindenki a világon tudja.
Elátottam a szám a Mikey mondatán.
-Ja amúgy Andy ma érkezik. - mondta Calum és a telefonját nézegette.- Írtam neki, hogy a városban leszünk. Egészen pontosan egy óra múlva itt lesz.
-Akkor még bőven a várban leszünk. - mondtam és kinéztem az ablakon.
Húsz perc múlva kiszálltunk és máris rengeteg emberbe ütköztünk. Ennek ellenére nem jött oda egy se, hogy letámadja a fiúkat. Hm, akkor mégsem lesz ez olyan nehéz.
-Gyertek. - elindultam fel a hosszú lépcsősoron.
Mikor felértünk mindenki kicsit lihegett. Ash még tett rá egy lapáttal amin nevettünk. Két csaj jött oda, hogy képet és aláírást kérjenek. Tök aranyosak voltak. Gyorsan el is mentek mert a sokktól nem igazán tudtak mit mondani. Felmentünk a Halász - bástyára. Teljesen el voltak képedve. Nagyon tetszett nekik a kilátás. Ekkor megérkezett Andy.
-Heló emberek. - felém fordult. - És biztosan te vagy Anna, aki miatt ezek a csávók nem bírtak a seggükön megmaradni. - nevetett és kezet nyújtott. Megráztam és nevettem én is vele.
-Igen én lennék. Örülök, hogy megismerhettelek.
-Nem különben. - mondta és élő is kapta a gépet. - na emberek akkor lövünk pár képet, mert ezt a tájat vétek lenne kihagyni.
-Ó, jut eszembe - kezdte Luke- egy videót is készítünk Annával hogy megismerje a világ.
-M-most? - hebegtem.
-Ja. Csapjunk is bele.
Összeálltunk a háttérben a Parlamenttel és Andy intett mikor kezdeti Luke a mondandóját.
-Helló emberek! Itt vagyunk Budapesten és a lány akit itt láttok, Anna aki mostantól minden koncerten fellépő velünk itt Európában. Ijesztően tehetséges és nem akartunk egy ilyen embert kihagyni a sikerből. Szóval kövessétek, szeressétek. Nemsokára találkozunk.
Ezzel vége is lett a kis beköszönésnek.
-Szuper, akkor én elmegyek a hotelbe és ki is rakom Instagramra. - mondta Andy. - De először a képek.
Sok időt eltöltöttünk fent. Rengeteget hülyéskedtünk, de beálltunk normálisan is. Egyszer nem tudtam miért, de Andy intett és hirtelen Ash, Cal és Mikey kiugrott a képből és Luke átkarolta gyorsan a derekamat én meg elnevettem magam. Ebből a szituból egy olyan kép született, amit életem minden percében látni akarok.  Mind a ketten nevetünk rajta és sugárzik valamiféle energia ebből a képből. Vagy csak én képzelek bele ilyeneket?