Offspring-Larry Stylinson ff.

3. rész

Louis szemszöge

December 24. Eme jeles napon születtem meg 65 évvel ezelőtt. (Meg az idézőjeles megváltócska is, csak ő egy picit régebben.) A reggelem nem indult valami csodálatosan. Hasogatott a fejem, és az éjszaka rémálmom lehetett, ugyanis a nap első sugarai a padlón köszöntöttek, az izzadtságomban fuldokolva. A hálómból a konyhába egy lépcsősor vezetett le, amivel volt szerencsém közelebbről is megismerkedni. A kávéfőző is bekrepált így, mivel ünnepnap lévén nincs bolt, be kellett érnem valami keverős borzadállyal. Még csak 9 óra, de már fásultan ülök az étkezőben. Kedvetlen, nyűgös. Leginkább ezek a jelzők festettek most le. Egész napra szoros programom volt. Nem csinálni semmit, nem beszélni senkivel, élvezni a nyugalmas egyedüllétet. A mi köreinkben nem dívnak a szülinapi partik, amit őszintén szólva cseppet sem bánok. A nem beszélni senkivel tervem fél óra múlva már több sebből vérzett.

 Először a haverom, Liam hívott és valami fergeteges meglepetésről hadovált, amit egy óra múlva hoz el nekem. Utálom a meglepetéseket. 

Után következett Eleanor. Róla csupán annyit kell tudni, hogy pár éve volt néhány kalandunk, ő pedig a megszállottammá vált. Szentül meg van róla győződve, komoly érzéseket táplálok iránta. Jobban belegondolva, ha a gyűlölet és az undor érzelem, akkor igaza van. Na ő állított be a küszöbömre. Már több perce szemeztünk, miután elutasítottam arra irányuló kísérletét, hogy megpusziljon. A "meddig lesel még rám, mint egy nyomorult birka?" kérdés után bekönnyezett szemmel rohant el, miután kifejtette, mennyire rettegek az érzelmeimtől.

 Szomjas vagyok. A konyhába mentem és egy pohár narancslevet töltöttem magamnak. Az utolsó kortynál tartottam, mikor agresszív kopogás zavarta meg nyugalmam. Az előbbi Eleanoros történetből tanulva résnyire nyitottam csak, és azon bámultam ki. Ezúttal Liam érkezett meg, és nem egyedül. Vele volt a kis ember-fiú is, Zayn. Kitártam az ajtót, és megláttam Őt. Életemben nem láttam még hozzá hasonlót. Jóval magasabb volt nálam, mégis törékenynek tűnt, amit nagyrészt anorexiásan vékony alkatának köszönhetett. Hosszított, szürke kabátot viselt. Alakja nőies volt, akárcsak a kisugárzása. Haja gesztenyebarnán göndörödött. Selymesnek tűnt, fazonra leginkább úgy nézett ki, mintha egy életlen késsel estek volna neki. Ajka meggyvörös és nagyon repedezett. Szemei smaragdzöldek, sötétsárgával pettyezve. Ki a franc lehet Ő? És mégis miért elemezgetem?

Liam török köszörülése riasztott fel bambulásomból. Beinvitáltam őket, majd a folyosón hagyva vendégeimet, előre mentem. Ha tudok a vendégek érkezésérő, rendet raktam volna. Nem jelenthet túl impozáns látványt a használt alsógatya a kanapén, sem a kisasztalt elborító kajamaradékos tányérok. Gyorsan összekapkodtam mindent és egy mozdulattal bevágtam a fürdőbe. Vendégeim még mindig kabátban ácsorogtak az előtérben, így aktivizálva magam elvettem a ruháikat, felakasztottam azokat. Betereltem a nappaliba őket, majd Liam kérésére három pohár vízzel tértem vissza amiket kiosztottam vendégeimnek. Remélem most feltehetem végre a legfőbb kérdésem. Ki ez az ember, és mit keres itt? Hangot is adtam tudatlanságomnak, mire barátom szólásra nyitotta száját és belekezdett mondandójába.

-Szóval. Szülinapodra egy különleges meglepetést ígértem. Rá gondoltam. Ő itt Harry Styles, 19 éves fiúcska. Kicsit beteg és nagyon le van soványodva, remélem gondját fogod viselni. Nem igazán beszél és eléggé labilisak az idegei, de te bizonyára ki bírod majd billenteni ebből az állapotból. Mindig panaszkodtál a sok házimunkára és hiába is tagadod, szinte megszállottja vagy a kiállításoknak. Harrynek minden papírja megvan, szóval nem csak vendégként vehetsz majd részt rajtuk. Véleményem szerint Ő számodra a tökéletes ember. Remélem megfelelő lesz. Boldog szülinapot haver! -miután mindezt egy levegővel ledarálta, kifulladva ült a kanapémon.
Arckifejezésem láttán úgy tűnt, próbál eltűnni a párnák között. Mikor megszólaltam, hangom ijesztően nyugodt volt.

-Nem.