La Push Vámpirja

77.fejezet

(Bella szemszöge)

A fiam, illetve az Edwarddal közös fiunk két nap múlva megnősül, és saját családot alapít. A másik fiam és Gaby pedig az első kisbabáját várja. Billy és Johanna kapcsolata pedig lassan révbe ér. Észre sem veszi az ember, és az idő csak elrepül felette. Mintha csak ma lett volna, amikor először a karjaimban tartottam az apró kisbabákat, most pedig már felnőtt férfiak, akik saját családot alapítanak, és élik tovább a saját életüket. Nem lesznek már az én kisfiaim. Családfők, és apák lesznek, én pedig már csak kispadról nézhetem őket. Miért nőttek fel ilyen gyorsan? Persze, csodálatos dolog, hogy elkezdik a saját életüket, de valahogy olyan egy kicsit, mintha rám már nem is lenne szükségük.

- Mi a baj, kedves? – simított végig Edward a karomon.

Igen, Edward. Ő mindig megért engem, de ha elmondanám, amit most érzek, akkor biztosan butaságnak tartaná, hiszen tudom, hogy nem igaz, hogy nincs már rám szükségük. Viszont az is tény, hogy most már nem kell segítenem a vadászatban, nem futnak hozzám, hogyha megsérülnek, hogy tegyek rájuk mintás ragtapaszt, vagy vigasztaljam meg őket egy kis sütivel és tejjel, hogyha valami baj van. Már nagyok, és önállóak.

- Megharagudnál, hogyha a holnapi napot a fiaimmal tölteném? Tudod ez lesz Anthony utolsó estélye agglegényként. Szeretnék még egy napot úgy lenni a fiúkkal, hogy csak az enyémek. Este pedig úgyis elmentek legénybúcsúra, és akkor csak a tieid lesznek – néztem rá boci szemekkel.

- Dehogy haragudnék – csóválta meg a fejét szerelmem.

- Akkor átszaladok hozzánk, és megbeszélem velük is a dolgot, rendben? – pattantam fel izgatottan az ágyból.

- Persze, menj csak, de ezek szerint ma még az enyém vagy – kacsintott rám.

- Igen, ma még a tiéd vagyok, és remélem, hogy nagyon romantikus terveid vannak velem, tudod az esküvők kihozzák a nőkből a szenvedélyt.

- Valóban? Ez azt jelenti, hogy a mi esküvőnk előtt nem fogok bírni veled? – villantak meg a szemei.

- A mi esküvőnk előtt külön kell töltenünk némi időt, mivel nem lehetünk együtt a nászéjszaka előtt – vigyorogtam rá.

- Úgysem tudsz nekem ellenállni – mondta határozottan.

- De tudok – mondtam makacsul.

- Hogyha a közelemben maradsz, akkor úgysem fogod bírni – mosolygott rám csibészesen.

- Ez esetben kénytelen leszek olyan helyen tölteni az utolsó napokat, ahová nem tudsz utánam jönni – mondtam gonoszan.

- Ezt nem teheted velem – fintorodott el. – Bella, hiszen mi már… nekünk már nem kell vigyázni a híredre, az ártatlanságodra.

- Hogyha nem fogsz viselkedni, akkor nem megyek hozzád, úgyhogy ehhez tartsd magad – mondtam ellentmondást nem tűrve. – Fejlesztjük egy kicsit az önuralmadat.

- Azt nehéz lesz, amikor ilyen szívdöglesztő ruhákban mászkálsz – mérte végig a selyem hálóingem.

- Akkor majd beszerzek néhány Micimackós darabot, ami kellőképpen kislányos, és nem izgatja fel a fantáziádat – ajánlottam fel.