A siker hátránya

2.rész: Az új diák

Megint csörög az ébresztő korán reggel. Elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, aztán lementem a lépcsőn. Anyum már korán elment, ezért elvettem a reggelimet és a pénzt a konyhapultról. Felvettem a cipőt és kimentem a házból. Jungkook már ott topogott az ajtó előtt. Ahogy meglátott hozzám szalad és szorosan megölelt, én meg nyomtam egy puszit a nyakába amire elvörösödött. Nagyon megszerettem 2 hónap alatt. A suliba érve megpillantottuk Winwin-t, majd elköszöntünk egymástól. Sehol sem láttam drága haveromat, ezért felhívtam.

-Szia, merre vagy? - kérdeztem kiváncsian.
-Szia, kicsit rosszul vagyok, ezért nem megyek ma - mondta 2 köhögés között - Elküldöd majd az órai anyagot?
-Persze - mondtam aggódva - Na megyek mert lassan becsengetnek, gyógyulgass.
-Igyekszem, na szia - mondta majd lerakta a telefont.

Kicsit aggódom Namjoon miatt, nehogy valami komolyabb baja legyen. 11 éve ismerem és nagyon jó haverom, mindig meghallgat, mellettem van.
Elindultam befele, mivel az egyik ügyeletes tanár figyelmeztetett, hogy 2 perc múlva csengetnek. Amikor beértem szemeimmel pásztázni kezdtem a termet, majd megpillantottam egy ismeretlen alakot. Egy nálam jóval alacsonyabb, szőke hajú, angyali srác ült az én padom előtti padba. Nem mertem még odamenni hozzá, ezért csak elfoglaltam a helyemet. Első óra matek. A matektanár azzal kezdte az órát, hogy megnézte a névsort, hogy ki hiányzik. Miután a végére ért, elkeztünk egyenleteket csinálni, és jó megoldás reményében engem szólított fel. Furcsa módon elszámoltam egy számítást, mert elkalandozott a figyelmem, de meglepetésemre egy bársonyos hang szólalt meg és mondta ki a helyes választ.

-x=5 - hangzott az új diák szájából.
-Helyes - vágta rá a tanárnő - Milyen okos maga Park Jimin
-Köszönöm tanárnő - mondta kicsit elpirulva.

Tehát Jimin-nek hívják, milyen aranyos név. Okosnak tűnik, pedig reménykedtem abban, hogy korrepetálhatom esetleg valamiből (nem rosszra gondolni). Kicsengettek. Odamentem az új fiúhoz, és láttam hogy éppen valamit rajzolgat.

-Mi jót rajzolsz? - kérdeztem kíváncsian.
-Jézusom, megijesztettél - nézett rám rémülten.
-Bocsánat, nem akartam - vakartam a fejem - Amúgy Im Jaebum vagyok.
-Nem gond - mondta kedvesen - Park Jimin.
-Nagyon jól rajzolsz - bökök az előtte lévő füzetre - Ő kicsoda?
-Köszönöm - pirult el - Öhm, ő az öcsém.
-Történt valami vele? - kiváncsiskodtam.
-Nem, csak most hogy ideköltöztem, nem láthatom, mert ő Busanban maradt a szüleimmel - ecsetelte - És hiányzik.
-Ohh értem - mondtam majd megsimogattam a hátát.

Eltelt a szünet, így visszamentem a helyemre. Az ebédszünetig nagyon hamar elment az idő. A szünetben kihívtam Jimin-t sétálni egy kicsit, hátha megtudok róla pár dolgot. Tök jól elbeszélgettünk, megtudtam hogy szeret táncolni, és hogy művész lélek, de a szülei sosem támogatták, ezért is költözött el otthonról.

-Nem jössz át suli után hozzám? - kérdeztem.
-Hát, igazából egyedül lakok, szóval miért is ne. - mondta vidáman.
-Bemutatlak majd a szomszédnak, ő is Busani - mosolyogtam - Hátha ismered.

Az utolsó két óra örökkévalóságnak tűnt. Bioszon a békák fejlődését, irodalmon meg valami unalmas ember életét tanulmányoztuk. Kb majdnem elaludtam. Jimin keltett fel azzal, hogy az orrom alá rakta a következő mesterművét. Ezúttal engem alkotott meg. Nagyon jó érzéke van a portrérajzoláshoz. Végre kicsengettek. Kaptunk egy rakat házit, de mondtam Jimin-nek hogy akár együtt is megcsinálhatnánk. Miután elhagytuk az iskola épületét, felszálltunk a buszra és a szokásos 3 megálló után leszálltunk. Még mielőtt a saját házunk felé vettem volna az irányt, megálltam Jungkook-ék ajtaja előtt és bekopogtam. 1 perc múlva ajtót nyitott.