Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Én a cica, te az egérke●○•

Misoki rácsapott a tenyerével az asztalára, és menten fölpattant a székből.

-Az a Taehyung? -Kérdezte meglepett hangján.

-Kivel beszélek? -Taehyung hangja hűvös és távoli lett.

-Misoki tanár úr vagyok.

-Áh így már más. Így igaz, én vagyok az. Milyen ügyben keresett fel engem?

Taehyung azon az estén, éppen a kereszteződésnél szeretett volna átkelni a zebrán, azonban egy váratlan pillanatban elgázolta őt egy autó. Gihara rendőr nyomozó nő mentette meg az életét azzal, hogy épp ott járőrözött. Baleset mentes volt a kórházba tartó út, a fájdalmas igazságok ellenére is. Jungkookról folyt a téma. És arról, hogy évekkel ezelőtt látta miként nyomozgat utána. Azonban mit is tehetne? segítség valaki kukkol esténként valakit az ablakból? Taehyung hálás volt a rendőrnő nyiltsága miatt, ezért ő is beszámolt egyes dolgokról. Csak ekkor döbbent rá hogy mennyire veszélyes és ingatag a barátja. Gihara felajánlotta, hogy beajánlja a rendőrségnek őt, ha titokban tartja a lefolytatott beszélgetést, és a nyomozást. Taehyung egész életében igazság szolgáltató szeretett volna lenni, ezért minnél hamarabb gyógyulni szeretett volna, hogy Jungkook után nyomozhasson, és várja a pillanatot, mikor kerítheti kézre. Azonban, még a kórházba kerülése estéjén nyoma veszett. Aggódott hogy azért, mert azt hitette el néhány emberrel hogy halott a jó ügy érdekében. Hiszen így úgy tud majd kutakodni utána, akárcsak egy szellem.

-Két diákom tűnt el nyomtalanul hetekkel ezelőtt.

-Jungkook és Jimin? ne aggódjon Misoki úr az ügyet a kezemben tartom.

-Valóban? -Misoki boldogan sóhajtott.

-Már pontosan tudom hol tartózkodnak.

Jungkook bűnbánóan rakta le az asztalra a gyógyszert és a vizet. Állandóan nyilalt Jimin sebe, amelyet bele vésett.

-Ez fáj. -Forgolódott az ágyban.

-Annyira nem vészes. Ezért nem kéne rajta feküdnöd.

-De ülni sem tudok.

-Hjaj. -Sóhajtott, majd gyűrűkkel felszerelt ujjaival hajába túrt. Megnézte a telefonján az időt, amely hajnali negyed egyet mutatott. A dátum pedig Október tizenhárom volt. Jimin születésnapja. Meglepve pislogott. Teljesen kiment a fejéből.

-Akkor mit szólnál egy sétához?

-Ez a ház túl kicsi. És hajnali egy óra van Jungkook.

-Úgy értem odakint.

Jimin felnyitotta a szemét, és csak bámult maga elé. Jungkook szíve hatalmasat dobbant a reakciójától. Egyrészt életében elsőnek bűntudat kezdte gyötörni. Ám nem ismerte a bűntudat érzését, tudta hogy az. És emiatt szomorkodni kezdett. Szomorúság...Bűntudat...Életében nem érezte még ezeket ilyen intenzíven.

-Ki akarsz vinni?

-Nem egy madárka vagy aki kényem kedve  szerint tarthatok a ketrecében. -Mondta, majd Jiminre adta a sapkáját, sálját és a kabátját.

-De hiszen még nyár van. Minek ezek?

Jungkook ujjai remegni kezdek az öltöztetése közben.

-Lassan már tél van.

-Mióta vagyok itt?

-Egy hónapja és három napja.

-Fel sem tűnt...Érdekes.

Jungkook karon fogta Jimint, majd levezette az ajtóhoz. Fölvették a cipőjüket, majd szélesre tárta az ajtót. Jimin inogva lépett ki a házból. Majd reszketni kezdett.