Vége (29.)

71 8 0
                                    

*Fazekas Noémi szemszöge*

Anyuval épp mosogatunk amikor a telefonom hangos zenélésbe kezdet a képernyőn Mikó neve világított és a suliba készült egyik közös képünkkel. Anyura néztem aztán mikor bólintott megtöröltem a kezem és felvettem a telefont. -Szia. -Szólt bele, halottam a rádió halk hangját és a kocsi zugását, tartott valamerre. -Szia, mi történt? -Kérdezzem ő pedig felsóhajt. -Lia szülei az előbb hívtak fel. Lia a korházban van, mert le esett a létráról. -Felhúzom a szemöldököm. -Minden rendben van vele? -Kérdezzem és leülök az egyik székre, el kezdtem izzadni és hevesen vert a szívem, féltem, hogy valami komoly baja történt. -Agyrázkódás és eltört a lába, estére bent tartják. A szülei azért hívtak, mert úgy gondolták ha be megyek még helyre hozhatjuk a dolgot Liával. -Felnevetett, hideg és kemény nevetés volt, egyáltalán nem tartotta viccesnek. -Mondtam nekik, hogy ne haragudjanak, de a barátnőmmel, vagyis Petrával épp a nagyszüleihez tartunk a nagyija szülinapjára. -Elmosolyodtam.-Mit mondtak? -Azt, hogy nem tudták és ne haragudjak.

    Felkacagtam.-Mondtam nekik, hogy szólok Lia párjának, hogy ugorjon be a barátnőjéhez! -Beharaptam az ajkam és megráztam a fejem. -Nem hiszem, hogy Lia örülne neki, ha megismernének a szülei. -Mikó felnevetett, most igazán szívből jövő kacaj volt, halottam ahogy Petra is nevet, szóval ki vagyok hangosítva. -Nyugi Nono! Hidd el, Lia örülne neki, ha ott lennél mellette és nem érdekli mit mondanak majd a szülei. -Petra hangja picit meg nyugtatott. -Szóval sies a korházhoz! Szioka! -Aztán már csak a telefon zümmögését hallottam, lerakták. -Boti! -Ordítottam és közben öltözni kezdtem, anyu rám nézz. -Lia leesett a létráról korházban van. -Anya bólint és Boti is vissza fordult, hogy felöltözőn.

A korházba érve már nagyon izgultam. Sose találkoztam még Lia szüleivel és aggódtam, hogy vajon, hogy van Lia. A korterem előtt ültek a szülei és várták, hogy a doki begipszelje a lányuk lábbát. -Jó estét! -Köszöntünk Botival egyszere a szülei pedig ránk pillantottak. -Sziasztok. -A bátyám aki Lia legjobb barátja bemutatott Lia szüleinek. -Lia egy szóval nem szólt, hogy veled van együtt fiacskám! -Mosolygot Botira az apukája Liának, mi pedig épp elkezdtünk volna egymás szavába vágni Botival, hogy nem egészen az van amit a férfi gondol amikor nyílt az ajtó és Lia mankóra állva sétált kifelé. Aztán meglátót engem és egy kisebb mosollyal, az egyik mankóra támaszkodva nyújtotta ki felém a kezét. -Tetszik? -Kérdezte sunyi mosollyal  én pedig megráztam a fejem, elfelejtve, a szüleit léptem oda és csókoltam meg a lányt. -Nagyon megijesztettél! -Súgtam ő pedig a homlokát az én homlokomnak támasztotta. -Szeretlek! -Súgta és ajkai újra az én ajkaimra tapadtak.

Hajnal (messenger) Where stories live. Discover now