H E A V E N L Y | HU

6| A

"Kérsz palacsintát?"

"Hülye kérdés. Naná, hogy kérek."

Az óta a bizonyos randi óta eltelt 2 hét. Daniel-el az óta is találkozgatunk, de attól még semmi komoly. Egyszerűen ismerkedünk.

Ő most éppen palacsintát süt, póló nélkül. Ahányszor nála vagyunk, ő közli velem, hogy nem hajlandó pólóban masírozni a saját hazában én pedig minden egyes alkalommal közlöm vele, hogy engem ez kurvára nem zavar.

A bordáin, pontosabban a bal oldalán egy négy soros szöveg tetkó van, a nyakában pedig mindig ott lóg az arany kereszt. Ez alatt a két hét alatt megtanulta, hogy ahányszor itt vagyok, neki mindig egy pólóval kevesebb lesz és ezt el is fogadta.

Apával jól kijönnek, River pedig örömében sikított, amikor megtudta, hogy a legjobb barátja egyre többet lesz nálunk. Ahányszor Daniel eljön hozzánk, mindig magával hozza Valentino-t.

Persze nem minden nap lógunk egymás nyakában, mert mindkettőnknek szüksége van egy kis magányra és persze edzései is vannak. A tavaszi szezon első meccse egyre csak közeledik, ők pedig mindent beleadnak.

"Szóval, hányra is kell suliba juttatnom téged?" Oh igen, az éjszakát nála töltöttem. Ez volt az első közös éjszakánk a buli óta, de mielőtt még rosszra gondolnátok, ez úttal nem történt semmi olyan.

"Ohm, van még 1 órád." Daniel elém tette a palacsintát, köszönetképp pedig adtam egy puszit a szájára.

"Ah, simán meglesz."

Megfogtam a palacsintát és elkezdtem magamba tömni. Nincs szégyenérzetem, oké?

Daniel elkezdett nevetni. Teleszájjal és nagy meglepődött szemekkel néztem fel rá, mire csak még jobban elkezdett nevetni. "Jó étvágyat, édes. Úgy látom ízlik."

Elkezdtem hevesen bólogatni, mivel beszélni teleszájjal nem illik.

Betoltam a palacsintát, befutottam a szobájába és kihoztam a telefonomat és a táskámat. Éppen ideje volt indulni. Daniel lakása csupán 20 percnyire volt a sulitól és meglepően sosem volt dugó.

Mindketten beszálltunk az autójába, Daniel keze már automatikusan megtalálta szokásos helyét a combomon, az én kezemet pedig automatikusan az övé hegyé tettem.
Az érzéseim iránta egyre csak erősebbek lettek és nem tudtam mit tegyek, hogy ezt megakadályozzam. Persze, nem is akartam.

Mikor a sulihoz értünk, Daniel megállt az főbejárat előtt. Nálunk nem voltak hozzá szokva a luxus autókhoz, ezért persze mindenki felfigyelt az ő autójára.

Mindenki bámult és suttogott. A legnagyobb bajuk az, hogy nem képesek a saját életükkel foglalkozni. Mindig mások dolgába kell beleütniük az orrukat, mert a saját életük nem elég érdekes számukra.

Undorító.

"Itt foglak várni, édes." Nyomott egy csókot az ajkaimra.

"Szia." Köszöntem el és szökkenve, na meg egy hatalmas mosolyal az arcomon, mentem be a suliba.

"Hoppá királylány, ki hozott suliba?" Kérdezte Zoe, amint a szekrényemhez értem.

"Oh, titok." Kuncogtam.

"Mi a fasz lett veled? Tán nem szerelmes vagy?" A pofámba mászott, a szemei minden vonásomat megfigyelték. "Dehogynem! A bőröd hibátlan, a szemeid csillognak és kora reggel mosolyogsz! Te szerelmes vagy, bazdmeg!"

"Jaj, nem, nem, nem, nem, nem. Ez még nem szerelem. Bejön a srác? Naná, de ez még attól nem szerelem."

"De ki a srác? Hát közöld már velem!"

"Még nem. Mindennek eljön a maga ideje." Kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit.

"Örülök, hogy boldog vagy." Mosolyodott el.

"Jó is boldognak lenni."

Zoe és én együtt indultunk el a közös óránkra, ami kémia.

"Nem hiszem el, hogy már megint itt vagyok." Motyogta az orra alatt.

"Ne is mondd. Ez a putra hely kiszív belőlem minden boldogságot."

Amint beléptünk az osztályba, pofon csapott a bűz. "Te szent fasz! Mi ez a görény szag? Zuhanyzást nem ismerünk? Ez nem a kőkorszak bazdmeg, már régen feltaláltak a tusfürdőt." Befogtam az orromat és az ablakhoz sétáltam. Kitártam, amennyire csak tudtam. Ezt megismételtem a többi ablaknál is.

"Aztakurva, mi döglött itt meg?" Meglepődve fordultam a hang felé és nem én voltam az egyetlen.

Az egész osztály az ajtóban álló két méteres isten felé fordult. A lányok kihúzták magukat, a pólók pedig lejebb csúsztak. A srácok úgy néztek rá, mint egy hősre. Zoe nagy szemekkel nézett rám, vajon el e ájulok.

Oh, baszki.

Daniel nagyon is jól tudta, hogy mindenki őt figyeli és konkrét bármelyik lányt megkaphatná innen, de ő mégis csak engem nézett és csakis rám mosolygott.

Előkapta a telefonomat a zsebéből és meglóbálta maga előtt. "Nem hiányzik valami, édes?"

Látta, hogy több mint valószínű, egy hama nem mozdulok a helyemről, ezért kuncogva elém sétált, felemelte a kezemet és a belenyomta a telefont. Lehajolt és nyomott egy csókot a számra. "Majd jövök érted. Téged is hazaviszünk, Zoe, valaki megakar ismerni."

Igen, meséltem neki Zoe-ról és Mason iránti érzéseiről, ezért Daniel tette a dolgát. Mutattam neki képeket is rólunk, igyekeztem minél jobban belehozni őt az életembe, mert úgy volt, hogy ezt még egy ideig kussban tartjuk, de azt hiszem neki elege lett.

Daniel megfordult, kacsintott rám a válla felett és elhagyta az osztályt. A kölniét még mindig éreztem és ezer kedvem volt utána futni.

"DANIEL WEST?!" Kiáltott Zoe. Felállt a helyéről és az asztalra támaszkodott. "Daniel KIBASZOTT West?! És te nem mondtad el?" Láttam rajta, hogy csak játsza felháborodását, a felfele forduló ajkai elárulták.

"Bocsi?" Nevettem fel kínosan.

"Te szerencsés kurva." Nevette el magát.

"De még te milyen szerencsés leszel." Kacsintottam rá.

"Oh, bassza meg. Mi ez az otromba szag?" Lépett be Mrs. Benett, a kémia tanárunk az ajtón. "Mintha valaki a szoba közepére szart volna, komolyan mondom." Motyogta, miközben az asztalához sétált. Levágta a cuccait az asztalra, elővette a táskájából az olcsó parfümjét és elkezdte maga köré fújni.

"Na jólvan, kezdjük inkább." A szavak hallatán előkaptam a füzetemet és azt azt egy darab örökírómat, ami még ír.
"Van olyan érzésem, hogy a mai anyag tetszeni fog nektek, hiszen kokainról lesz szó. Akár hiszitek, akár nem, ezek tények, a kokaint kis mennyiségekben érzéstelenítésre is használják."

"Egyem a kalapom, ez tetves unalmas." Motyogtam Zoe-nak, aki csak bólintott. "Azt hittem valami jobbról lesz szó, nos francokat."

"Mit vártál? Ez kémia. Ez érdekes addig nem lesz, amíg nem kerülünk a laboratóriumokba. Inkább mesélj nekem árról, hogy hogy kerültél össze Daniel-el."

Sóhajtottam, de valójában alíg vártam, hogy elmondhassam neki. "Igazából, kiderült, hogy az ő kis testvére és River legjobb barátok..."

Szóval elmeséltem neki az egész történetet, betűről betűre, egy apró részletet sem hagytam ki.

"Szóval lefeküdtél vele?"

"Ennyi maradt meg a történetből?"

"Nem, de ez a lényeg." Vigyorodott el.

"Te sosem fogsz megváltozni." Forgattam meg a szemeimet. Tudjátok, hátha tálalok egy kis borsónyi agyat ott hátul.

"Így imádsz. Nem akarod te, hogy megváltozzak."

"Ez teljesen igaz."

___