My Little Monster {Katsuki x Reader}

25

-Sa-Sajnálom,Ochaco-chan..de..me-megígértem..

-Oh..Hát rendben.

Ezzel a kis brokkoli mellém sietett,majd elindultunk az edző helyem felé...

Persze ez miatt előzőleg Katsuki kicsapta a hisztit,mert miért nem vele edzek,miért Izukuval..na persze nem így fejezte ki magát,de lezártam annyival,hogy tegyen le a témárol.

Egy kiadós edzés után,közös döntéssel indultunk el meginni valamit...

Persze ez se mehetett egyszerűen..alig,hogy elhaladtunk pár utcát,egy ismerős szőke hajkoronát láttam meg...már oda akartam szólni,mikor egy világos barna,sárga szemű lány ugrott a fiú nyakába.

-Izuku-kun..menjünk innen.-sziszegtem a fogaim között,hisz ha sokkal tovább nézem,élve boncoltam volna fel a csajt.

Így persze meg is fordultunk,és megragadva a kis brokkoli karját,a lakásig húztam magam után,amit inkább ki se zártam..

Rögtön a szobámba teleportáltam,magammal hozva Izukut,aki abban a pillanatban meg is ölelt.

Először lefagytam,de hamar viszonoztam az ölelést,de eközben elkezdtek záporozni a könnyeim.

-Miért gondoltam egyböl a legrosszabbra?Lehet csak egy barátja...

-Sh..(Név)-chan..nyugodj meg.-simogatta a fejemet a fiú,miközben halkan suttogott.

Össze szorult a szívem,miközben Izuku óvatosan le ültetett az ágyamra,és mellém ülve ölelt tovább.

-Ne sírj,kérlek..-ölelt meg egy kicsit szorosabban.

Pár perc múlva enyhült a sírásom,majd ki jelentettem,hogy szükségem van egy kis magányra,amit ő meg is értett és azzal a feltétellel el is ment,hogy ha bármi van,felhívom.

Persze ez után ismét edzeni mentem és abba se hagytam,még az ájulás szélére nem értem.

Már kezdtem elveszteni az egyensúlyom,mikor két kar tartott meg...amikor az illető felé kaptam a fejem,meglepetten realizáltam,hogy a sötét hajzuhatagot már láttam..

De hamar el is sötétült minden,nyilván elájultam a fáradtságtol..de mikor ismét magamhoz tértem,a szobámban voltam.

Egy hét és le tehetjük a vizsgát,az ideiglenes hős engedély megszerzésére,ami alatt minden nap így végeztem...