No more, baby

Chapter 9

- Olyan gyönyörűek a szemeid – szinte suttogja kábult hangon.

- Te meg, egy részeg seggfej vagy – ejtem ki kezeim közül a tenyerét és hátrébb lépek.

Teljesen összezavar az újabb hangulat váltás. A göndör felém nyújtaná kezeit, de egyszerre rezzenünk meg és kapjuk fejünk a tolóajtóból érkező hang felé, ami megzavart minket.

- Tekertem egyet – kurjantja Matt, fel sem nézve a telefonjából – Meggyúj... - némul el meglátva minket és csak nagyot pislogva néz.

- Téged kerestelek – görbülnek ajkaim savanyú mosolyra.

- Oh, tényleg? – villant egy kaján mosolyt és szemeivel végig mér.

Csak egy nevetés szerű horkantásra futja tőlem és egy lépést teszek felé, közben Harryre pillantok, aki mintha szintén feszült lenne attól, ahogyan a haverja végig mér. Mégis mit törődne velem a göndör, lerázom magamról a reménykedő érzést.

- Van egy nagyon fontos elintézni valónk – nézek rá a pilláim alól, ártatlan arcot vágva.

Láthatóan Mattnek tetszik a felajánlásom, mert kiszélesedik a vigyora és szemei folyamatosan a testemre vannak tapadva. Lassú léptekkel közeledem és próbálom visszanyelni az undort, amit kivált belőlem. Senki sem ríkathatja meg Katet büntetlenül...

- Azt mondják a piercinges, tetovált, színes hajú lányok vadak az ágyban – mondja, ahogyan odaérek hozzá és egy lila tincset az ujjai közé kap.

Magamban csak a szemem forgatom milyen közönséges bunkó. Igyekszem tartani az ártatlan arckifejezést és nem elhúzódni, ahogyan a hajamat érinti. Egy pillanatra elkalandozom milyen érzés lenne, ha Harry közeledne felém így. A gondolatra megborzongok, amit Matt a saját csáberejének tud be. Öntelt köcsög...

- Tényleg nyers vagyok, különösen az öklöm – villantok egy igazi vigyort és még mielőtt reagálhatna, behúzok neki.

Meglepetésében hátra tántorodik, én pedig az öklömet rázom, hogy csökkentsem a fájdalmam. Jól esik látni a szenvedő arckifejezését, miközben a kezét a szemére szorítja. Szitkozódva emeli rám tekintetét és vicsorogni kezd. Mielőtt támadásba lendülhetne, egy határozott mozdulattal tökön térdelem, majd figyelem hogyan roskad össze a földön. Hallom magam mögül Harry meglepett káromkodását, de ügyet sem vetek rá. A fájdalomtól földön fekvő Matthez guggolok és a hajába markolok, így biztosítva végig a szemembe nézzen.

- Mocskos ribanc – szűri fogai között.

- Ha Kate mégegy könnycseppet ejt miattad, visszajövök egy baseball ütővel – hangom nyugodt és könnyen gördülnek a szavak a nyelvemről – Még nem ismersz, de vannak módszereim, ha emlékeztetnem kellene rá.

Hagyom visszaesni a fejét a földre és szinte sajnálom, hogy a szilánkok már nincsenek ott. Harry teljesen összezavarodva bámul rám, most nincs erőm többet foglalkozni vele. Így a földön fetrengő lakótársával magára hagyom őt. Sebes léptekkel haladok a bejárati ajtóhoz. A kanapé, ahol korábban Nash ült teljesen üres, így nem is fárasztom magam búcsúzással. A verandára kilépve meglepve látom, amint Nash és Kate halkan beszélget. Megzavarom az idilli pillanatot, mert Katet a karjánál fogva felállítom a szőke srác mellől.

- Most már mehetünk – hangom sokkal keményebb mint szerettem volna – Nash kapard össze a szemetet, ami a hátsó kertetekben van – vetem oda neki.

- Köszönöm, hogy megvigasztaltál – rebegi közbe Kate.

- Semmiség – néz szégyenlősen barátnőmre Nash.

- Majd máskor nyaljátok-faljátok egymást – forgatom a szemem, miközben magam után húzom a kocsihoz a barátnőmet.

Végig hallgatom, hogy röviden egyeztetik még beszélnek a későbbiekben, mire a srác végre eltűnik az ajtó mögött a házban és Kate is méltóztat autóba szállni. Alaposan végig méri feszült és kimerült arcom, majd enyhe mosolyt villant rám.

- Mindkettőnknek el kell az a fagyi.