Samantha Collins a nevem 19 éves egyetemista lány vagyok. A szüleim 15 éves koromban meghaltak egy brutális gyilkosság áldozatai lettek. Az egyetem kezdéséig a nagyszüleimmel éltem.
Hosszú és sok erőfeszítések árán de be jutottam a a Tehetségképzői...
Reggel kínzó fej fájásra keltem fel és ha jól vettem észre nem az én szobámba voltam. Ijedtemben hirtelen felültem majd körbe kémleltem a szobát és a fotelba Logan alakját véltem fel fedezni. Uramisten én hogy kerültem ide?? Mi történt tegnap este a pub-ba?? Úgye nem?? Nem az lehetetlen akkor nem ott aludna és... Várjunk csak mit keres rajtam az ő ruhája? Na jó kurva gyorsan el kell innen húznom mielőtt még fel kell de tudnom kell hogy mi történt ha történt. Na jó inkább hagyom az egészet, halkan felöltözök a tegnapi ruhámba vagyis akarnék de nem találom sehol na ez király. Most akkor mi legyen?? Tudom már el veszek valami ruhát. Ennél esett a választásom:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igen a karkötőjét is be nyúltam majd azt mondom hogy azt nem én vettem el. Mikor kész lettem már mentem volna ki mikor hirtelen meg szólal a reggeli rekedtes hangján. - Jól áll a ruhám de a karkötömet kérem vissza! én sem szó se beszéd vissza adtam neki majd mentem ki de utóljara vissza szóltam. - Nem tudom hogy mi történt este de lehet nem is akarom tudni a ruháidat ki mosom majd vissza adom! Nem vártam meg amíg mond valamit hanem ki viharoztam és a szobámig meg sem álltam, bent egyből meg ittam egy kávét majd vissza feküdtem ruhástól mindenestől az ágyba. Kb ez volt az egész napi tevékenységem. Délután olyan 4 tájékán kopogtattak a szobám ajtaján én meg unottan semmi kedvvel mentem ajtot nyítni. - Szia tudnánk beszélni?? Kim állt az ajtóba ki sírt szemekkel. - 5 perced van! - Sajnálom hogy elmondtan de annyira ijedt arcot vágott és már ordítozott velünk és annyira féltem hogy esetleg kezet is emel rám hogy véletlen kicsúszot a számon de esküszöm nem akartam! a mondat végére már zokogott és én sem bírtam már könnyek nélkül sírva egymás karjaiba borultunk. Imádom őket és egy ilyen miatt nem fogom őket el dobni magamtól. - Szeretlek te bolond nő! öleltem szorosabban magamhoz. - Én is téged drága tesókám! - Na jó de egy valamire kérlek válaszolj! toltam el magamtól.. - Bármire válaszolok! - Úgye a suli nem tudja? - Nem dehogyis Logan leállította őket mielőtt elkezdtek volna pletykálni, de amúgy van egy csaj aki terhes lett a szünetben szóval nem is jutsz nekik eszükbe hogy te lehetsz-e az! - Huu jólvan akkor, figyu menjünk már el valahova bandázni! A parkba vagy valahova megőrülök itt a négy fal között! - Jólvan persze de amúgy várj rajtad miért van Logan ruhája? nézet rám kérdőn. - Emlékszel hogy tegnap elmentem?? - Igen persze! - Na szóval a rock pub-ba mentem és sorjába ittam a töményeket és ennyi képszakadás ma Logan szobájába ébredtem nem tudom hogy hogyan kerültem oda a ruhám nincs meg az övébe keltem és kölcsön vettem ezt tőle hogy valamibe át tudjak jönni az én szobámba mert egy bugyiba és egy pólóba nem lett volna célszerű mászkálnom! hadartam el egy szuszra.. - Huu oké értem hát annyit el tudok mondani hogy miután elmentél ő kitalálta hogy meg keres nehogy valami hülyeséget csinálj és akkor meg is talált! - Fasza na de inkább induljunk! Ki mentünk a koleszből közben Kim meg kör üzenetett írt mindenkinek hogy itt lent tali, nem is kellett 5 perc már mindenki rohant felém Tom volt a leggyorsabb aki oda ért hozzám felkapott és megpörgetett a levegőbe én ezen jót nevettem. Mikor lerakott végre mentünk is az elhagyatott házba. Ja az egyetem első évébe találtuk ezt a helyet és be is rendeztük kicsit magunknak nagyon szertünk ide járni néha csak beszélgetni néha meg inni.
