Sárkányok között

19. fejezet

Pár nappal később elindulok a folyosón lefelé, éppen enni készülök. Igen, megmaradt az a jó szokásom, hogy imádok enni. Hmmm... Valami újdonságot akarok kipróbálni most. Még nem tudom mit, majd Hampi segít eldönteni. A végén tuti az lesz, hogy ugyanazt eszem, mint amit szoktam. Ez mindig így van.
Mikor az aulába értem, egy egészen szokatlan látvány tárult elém. Nem volt padló. Egy hatalmas lyuk tátongott az iskola bejárati csarnokában. Vagyis inkább helyette. De nem kell kétségbe esni, hisz sárkány vagyok. Szárnyakkal. Nem akadály egy kis lyuk. Mikor elkezdtem repülni, egy bosszús megjegyzést hallottam valamelyik szobor mögül. Mikor odanéztem nem volt ott semmi, de tuti, hogy volt ott valami vagy valaki. No mindegy is. Még mindig mardos az éhség. Erre rám esik egy háló. Zuhanok lefelé a lyukba. Hirtelen egy burok lett körülöttem. Hé, ez a burok ismerős. És ez a röhögés is. Ez az a gyökér gonosz, akinél még egy zokni is okosabb.
Egy szobában voltunk. Sötét volt. Minden fal mellett könyvespolcok voltak. A szoba terítve volt szeméttel és kevésbé szemétnek tűnő dolgokkal.
-Üdvözöllek újra itt Káoszmester! -kezdte monológját Zircronis.
-Nem, előzőleg nem itt voltunk és még mindig nem vagyok semmilyen káoszmester - mondtam.
-Francba már, már megint elfelejtettem a varázsigét. Lomao bellkrewin ana... khm khm... - és rájött a köhögésroham.
-Ez csúnyán hangzik. Nem vagy véletlenül megfázva?
-Lehetetlen - nyögte.
Az asztalán volt egy pohár víz. Megitta és egyből jobb lett a hangja.
-A pokolban hogy a pokolba lennék képes megfázni?
Megvontam a vállam.
-Esetleg kérsz valami torokcukorkát? Vagy kimondhatatlanul idegesítő nevű gyógyszert?
-Majd a szódám segít. Kérsz?
-Kösz, nem.
Ezzel fogta magát és belenyúlt a köldökébe. A keze megjelent a szoba másik végében és levett egy doboz üdítőt a könyvespolcról. Mikor kivette a kezét a köldök-portálból, nem volt semmi se benne.
-Elejtettem... -mondta a legbugyutább hangján.
Visszanyúlt a köldökébe. Ezúttal nem jelent meg sehol sem a keze. Arcán látszott, hogy megtalálta odabent. Elkezdte kihúzni, de nem jött ki a keze onnan.
-Beszorult! - mondta még mindig ugyanazon a bamba hangján.
Rángatta, de sehogy sem akart kijönni. Pár percnyi szenvedés után sikerült kiszednie... csakhogy az üdítősdoboz helyett egy borospalackot szedett ki, aminek a címkéjén a "ragasztó" felirat állt.
-Ez nem is az üdítőm...
Fogta és visszadugta a ragasztót a köldökébe, majd folytatta a keresést. Ennél a pontnál már a homlokomat fogtam. Hogyan került ez a fickó a gonoszok közé?
Közben meglett az üdítője és azt itta. Mikor befejezte, úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás. Totálisan elfelejtette mit is csinálunk itt. Meg sem akartam szólalni, mert akkor még emlékezni fog rá. Még a szobában nézelődni is elkezdtem, hátha nem figyel rám. Egy fél óra múlva ezt mondja:
-Várj... Mit is keresek én itt?
Nagyon hezitáltam, hogy válaszoljak-e. Végül nem tettem, nehogy frissítsem zokniagy memóriáját. Ezután a kijelentése után másfél órával jutott eszébe.
-Ja tényleg, Káoszmestert kell idéznem.
-Na végre... - szakítottam félbe epés megjegyzésem és stratégiát váltottam. - Nem, nem ezért vagyunk itt.
És itt fogtam az agyam, egy párszor a gömb belsejéhez vágtam, majd egy törékeny jelzésű dobozban Abu Dhabiba küldtem. Ez a zokniagy tényleg elhitte, hogy nem emiatt vagyunk itt és gondolkozni kezdett. Hátradőltem a gömbben, ami legnagyobb meglepetésemre nem volt kitámasztva, legurult a helyéről, összetört és én már nem is a szobában voltam, hanem a suli ebédlője ajtajában.
-Na, ez fura volt. Zokniagy szerintem még mindig azt hiszi, hogy ott vagyok.
-Te meg kihez beszélsz? - kérdezte Hailee, aki valószínűleg az ebédlőbe tartott. Csoda, hogy eszembe jutott a neve.

-Mondhatnám azt, hogy senkihez, de akkor még őrültebben néznék ki.

-Vicces vagy. Na mindegy, mennem kell órára. Majd talizunk! – Magához ölelte a mappáját, majd rohant is elfelé.

Akkor mégsem enni készül. Na de várjunk. Hiszen most ebédszünet van. Akkor mégis milyen órára siet?

-Várj! – tettem egy reménytelen próbát arra, hogy utána szóljak. Természetesen nem hallotta meg, különben itt lenne.